Élet vagy halál (1972) 72% 26★

A piszkos tizenkettő (1967) az amerikai polgárháború idején. (Nem mellékesen szintén Telly Savalassal, csak ő ezúttal a katonaság csapatát erősíti a bűnözőké helyett.)
Nem tudom, mennyire kötött volna le ez a film ismeretlen szereplőkkel, de jó volt nézni ezt a három remek embert (Spencer, Coburn, Savalas) egy filmben.
És ugyan akadnak humoros és cinikus jelenetek jószerivel a filmben, azért ez szerintem mégiscsak egy dráma. Különös tekintettel spoiler jelenetre.

Polgárháborús film, egész jó történettel és nagyon parádés szereposztással (ami miatt felkeltette érdeklődésemet). Tegyük hozzá, hogy bár nem ő a főhős, Bud Spencer a húzónév, és alighanem ez az egyik legkomolyabb filmje a színésznek. A történet a Piszkos tizenkettőt idézi: halálraítélt bűnözőket elengedik, ha segítenek visszafoglalni az erődöt. A banda vezére Pembroke ezredes, az erőd régi vezetője. A film szépen meg van csinálva, a poros, üres tájak is jól néznek ki, meghozzák a megfelelő hatást. A karakterek nem rosszak, bár alapvetően mindegyik azonosítható egy tulajdonságról, és kábé ennek rendel alá mindent a személyiségük, de valahogy mégsem papírfigurák. Igaz viszont, hogy a film Pembroke és Eli karakterére fókuszál. Savalas, a negatív karakter most is hozza a formát, és elég jól megismerjük őt, de mivel a szerepéből eredően kicsit talán túl keveset bukkan fel, így valahogy ez nem állt össze egésszé, és amolyan igazi rosszfiú is sokkal inkább a háttere, mint a viselkedése vagy játéka miatt lesz. A film a komorsága mellett megfelelően izgalmas, és néha egy picit humoros is, amennyire megengedi egy-egy szituáció. A vége pedig a kor erkölcsi tanulságait hozza: spoiler. Nem klasszikus, hiszen sok háborús remekmű bír hasonló, de jobban kidolgozott sztorival, de azért már csak a Coburn-Spencer-Savalas hármas miatt is megjárja, és jó volt megnézni.

Nem tartozik a legnagyobb westernfilmek közé, de nagyon szórakoztató, mivel nem csupán a klasszikus western hangulatot teremti meg, de egy kis könnyed humort is belecsempésztek az alkotók. Sőt, nekem az is élmény volt, hogy ilyen nagy színészeket egy filmben láthattam (James Coburn, Bud Spencer, Telly Savalas) és még egy halom szereplőt ismertem fel más spagettiwesternekből.

Kicsit tanácstalan voltam, hogy megnézzem-e, ezért elolvastam azt a két értékelést, ami van, és azt kell mondjam, az előttem szólóknak igazuk van. Hasonlít a piszkos tizenkettő sztorihoz, de nem a legjobb film. Mindazonáltal élvezhető, lehet rajta mosolyogni, akár nevetni is és a sztori sem rossz.

Nem tudom, mi ütött a kereskedelmi adókba, hogy az elmúlt hónapokban lépten-nyomon Bud Spencer-filmeket adnak hétvégenként, de szerencsére nem a legismertebbeket ismételgetik (bár azoknak is mindig örülök), így legalább kicsit jobban megismerhetem a munkásságát. Ez a film sajnos nem nyűgözött le annyira: az amerikai polgárháború idején játszódott, némi westernes beütéssel, de sem a történet, sem a karakterek nem tudtak érdekelni. Az összetoborzott csapat rettentően ellenszenves emberekből állt, s tisztán látszott, hogy mindez azért van, hogy Bud Spencer figurája minél szimpatikusabb legyen, hiszen ő volt az egyetlen, aki kitartott Pembroke mellett. Az erőd-visszafoglalásos terv egészen addig jól hangzott, amíg ki nem derült Pembroke valódi célja, s ugyan értettem a motivációját, mégsem tetszett, hogy gond nélkül áldozott fel embereket bosszúja végrehajtása érdekében. A cselekményből fakadóan elég hamar rájöttem, hogy sok poénra ne számítsak, ettől függetlenül hiányzott, mert Bud neve nálam egyet jelent a nevetéssel és az önfeledt szórakozással. Szóval, akit nem zavar, hogy komorabb filmben láthatja őt, annak biztosan tetszeni fog, nekem ez most sajnos nem jött be.