Ötfős hadsereg (1969) 66% 30★

Nem valami nagy szám, de azért jobb volt, mint amire számítottam. Amolyan korai Mission: Impossible szerű western. spoiler
Bírom, hogy van öt főszereplő. de Bud Spencer nevét hatalmas piros betűkkel írták a borítóra, mert amúgy a kutya sem vette volna meg :)

Ez vagy férfibetegség, vagy az én egyéni hülyeségem, de: a vonatos akciófilm hatalmas előnnyel indul bármilyen mozis megmérettetésben, szerintem ugyanis nincs nagyobb kaland annál, mint mozdonyokon és vagonokon ugrándozva-kúszva-mászva lopni, eltéríteni, verekedni, bombát hatástalanító, nőt menteni, lövöldözni, egyáltalán olyan dolgokat csinálni, amitől akciófilm lesz az akciófilm.

No már most vonatos akciót forgatni kockázatos és nehéz, de amennyire az emlékeimben élnek az ilyen típusú mozik, nemhogy nem megugorhatatlan, de ha sikerül, akkor marha jól sikerül, és a legtöbb esetben sikerül. Óriási háborús móka az Az az átkozott páncélvonat, legendás akciódráma a Szökevényvonat, piszok jó kalandfilm a Salamon király kincse, meglepően elfogadható a Száguldó erőd, bután irtó dögös a Rés a pajzson, nagyon rendben van a Misson: Impossible, személyes kedvencem a Tizenhetes számú ház és az első Fantomas film nagy üldözéses fináléja, horror vonalon az elmúlt évtized etalonja volt a Vonat Busanba és a Snowpiercer is, sőt, én még a Száguldó bombát is bírtam, pedig első blikkre elég gagyi cucc volt…
Ezúton üzenem Hollywoodnak a siker titkát: legyen benne vonat!

Vó’t vonat az Ötfős hadseregben is, és amikor idén márciusban végre rájöttem, melyik is ez a film a sok összemosódó Sperncer-Hill western közül, nyálcsorgatva csaptam rá le. Tévében láttam még régebben több részben, hol az elejét, hol a végét, reklámokkal szabdalva, hálátlan dolog westernt nézni ilyesformán. Ha minden igaz, a „szép rajzos” borítós Spencer-Hill gyűjteményes sorozat az egyetlen DVD verzió a filmből, pedig viszonylag későn, de szokás szerint ebből is elkészült két magyar szinkron. Egyik sem nagy durranás, de legalább Spencer szinkronhangját próbálták megkülönböztetni a klasszikusabb orgánumoktól, hangsúlyozva*, hogy ez fokozottan nem egy hagyományos Spencer-western.
Olyannyira nem, hogy Bud itt csak mellékszereplő, akinek éppen azok a tulajdonságai vannak kiemelve, amiket karrierje későbbi részeiben lassan végképp levetkőzött a tipikus spenceri figura: kapzsiság, akarnokság, hatalmas lendület és fékezhetetlen testi erő, rövid ésszel és keményebb szívvel megáldva. A valódi főhősök közül nekünk Peter Graves lehet igazán érdekes, aki a Mission: Impossible széria alapján talán mindenki fejében nagyobb volumenű színészként él, mint amilyen valójában. Mindenesetre Magyarországon szerintem elég jól eladható név ő is. Tanba Tetsuro japán és hollywoodi mozikból is ismerős lehet a szemfüles nézőknek, és az itteni teljesítményére egyáltalán nem lehet panaszunk. Az én kedvencem Nino Castelnuovo, aki úgy játszik mexikóit, hogy annál olaszabb akkor se lehetne, ha akarna… Mindenesetre a filmes környezetet tekintve a legkevésbé Hill-szerű Hill-pótlék a magyar közönségnek, de legalábbis szorosan ott áll a második helyen Giuliano Gemma mögött.
Maga a mozi egy végtelenül elcsépelt mexikói polgárháborús közegben játszódik, lassan építkezik és felhasználja az olasz filmesek által igen kedvelt konfliktus legtöbb jellegzetes fordulatát, hangulati elemét. Szerencsére nem kell sokáig tipródnunk (az egész film alig több másfél óránál), hogy elkezdődjék a vonatos akció, ami hibátlanra sikerült. Mint a legtöbb ilyen mozi esetében, itt sincsenek trükk-felvételek, a színészek felmásztak a mozgó szerelvényre, és bár vélhetően annak sebességét jócskán visszafogták, a száguldó lokomotív dinamikája nem veszett el egy percre sem. Ráadásként a cselekményt sikerült úgy farigcsálni, hogy a látvány mellett az események is izgalmasak legyenek: a legemlékezetesebb meglepetés akkor ér minket, amikor a Szamuráj spoiler. Tekintettel arra, hogy egy mezei, millióféleképpen prezentált aranyrablós spagetti-westernről beszélgetünk, ne legyünk álszentek: kizárólag a vonatos akció ad bármiféle egyéni ízt és újszerű élményt a filmnek. És mint mondtam, az tökéletes lett.

Biztosan nem mindenidők spagetti/zapata-westernje, és vastagon nem a legjobb szóló Spencer-western, de aki az értékelés bevezetőjében magára ismert és kiéhezett már egy kis vonatos akcióra, az sürgősen szerezze be magának! A fent említett DVD-kiadás ellen szóljon, hogy kimondottan ronda a felhasznált kópia, emlékeim szerint német eredetű, és a tévében leadott változatok szebbek voltak tőle!

*Najóóó, dehogy próbáltak bármit is hangsúlyozni, vélhetően erre és így futotta nekik és kész. De legalább lett értelme a dolognak!

Jó film, de egyszer-nézős. Bud Spencer hozza a megszokott formát, már meg se lep. Peter Graves szintén nagyon jól alakít. A film hangulata szerintem nagyon jó westernes és háborús ötvözete. Nekem kicsit elnyújtott volt egy-egy rész (pl. : a vonatos).

Bevallom sokkal rosszabbra és egészen másra számítottam. Ugyan Bud szinkronja borzasztó volt és csak egy volt az öt közül, de ettől függetlenül élveztem. Peter Graves (aki nekem egyet jelent az Airplane filmekkel) nagyon jó Holland volt és a többiek is egymástól különböző fazonok, színes kis társaság.
Tetszett, hogy itt is pedzegettek hasonló kérdést, mint a Nevem: Senki (1973)-ben spoiler, a vége pedig meglepett.
Nem tudom, fogom-e újrázni (nem zárom ki), de határozottan üdítő változatosság volt a mostanában egyhuzamban letolt magányos hősös és az önállóan/csapatban bosszúállós westernek közt.

Sikerült megint belefutnom egy Bud Spencert felvonultató westernbe, bár ez kicsivel jobb volt, mint az Ezer pofon ajándékba. Ezúttal is egy csapat gyűlt össze egy cél érdekében, ők viszont ismerték egymást korábbról. A felütés érdekesen indult, a szereplők közti bajtársi összetartás is tetszett, de elég hamar a szokásos mederbe terelődtek a dolgok. A nagy terv kivitelezését elhúzták, ami miatt egy idő után már nem igazán tudtam szurkolni nekik, hogy járjanak sikerrel. A fordulat felesleges volt, pláne annak tükrében, hogy két perc elteltével feloldották a kialakult konfliktust. Ja és muszáj megemlítenem a statisztákat, akik nevetségesnek tűntek elhalálozás közben. Oké, nem azt mondom, hogy Oscar-díjas alakításokat kellett volna prezentálniuk, de játszhattak volna hitelesebben.
Szögegyenes történet, egyszerű, de kedvelhető főhősök, pisztolypárbajok és némi verekedés. És persze Bud Spencer, aki ismét remek pillanatokat tartogatott a nézők számára.