Brooklyn (2015) 81% 362★

Nagyon szép film, és teljesen át tudtam érezni. A honvágyat, mikor idegen országban élsz, és teljesen egyedül érzed magad. Én is átéltem. Írországban eddig egyszer jártam, de azóta mindig visszahúz a szívem. Fogok még menni, ebben biztos vagyok. Ezért nem tudom eldönteni, hogy ez a film számomra most happy end vagy sem. Mivel elfogult vagyok kicsit, és mivel már átéltem az ír csodát, az óceán melletti hosszú sétákat, az ír városok romantikáját… én képtelen lennék ezt lecserélni Amerikára. Tudom, hogy Ellist más okok vezérelték, más dolgok miatt ment ki. De visszatérhetett, és… spoiler Szerettem ezt a filmet. Sok ismerőst felfedezem a mellékszereplők között is :) De a legjobb mégis Saoirse Ronan és Domhnall Gleeson volt :)

Ahogy sejtettem, egy gyönyörű film volt, belesajdult a szívem, de minden így volt jó.
Saoirse Ronan valami csodálatos volt végig.

Update: újranézve is annyira csodálatos, könnyekig ható, pedig nem szoktak az ilyenek annyira megérinteni.

Közvetlenül a regény második olvasása után néztem meg újra a filmet, hogy élesen láthassam a különbségeket. Sok mindent le kellett nyesegetni, és igazából a kihagyásokért nem is annyira kár. Másrészt bámulatos kis párbeszédekkel dúsították fel a többnyire inkább csendes, elgondolkodó szöveget. Szinte azt is mondanám, ez – az érthető változtatások ellenére – kifejezetten hű feldolgozás… lenne, ha éppen a legvégét nem változtatják meg.
Az én olvasatomban* a könyvben Eilis ha nem is passzív, de reaktív figura, aki a külső elvárások, külső ráhatások sűrűjében igyekszik navigálni. Nem éreztem soha, egyetlen pillanatra sem, bármennyire is jól alakulnak a dolgai, hogy a kezében tartaná a sorsát. A regény befejezésén ugyan nem szűnök meg mélázni, de úgy gondolom, a mozgástér beszűkülése a meghatározó, míg a filmben érett nőként látjuk őt a történet végén, amint látványosan kilép a fénybe. Aktív figuraként már nem őt várják, hanem ő megy valaki elé. A film ezért sokkal felemelőbb a könyvnél. Azt hiszem, ez is hozzáad az élményhez, de a film azért tud szuper lenni, mert okosan használja az eredeti anyagot, jó ritmust tart.

* https://moly.hu/ertekelesek/7793602

Nem igazán értem a negatív kritikákat, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy nekem nagyon tetszett, ennek a fő oka, hogy áttudtam érezni Eilis helyzetét és érzelmeit. Aki megélte már ezt a fajta érzelmi ingadozást két oldal/fél között, az tudja szeretni ezt a filmet. Nagyon jól bemutatja, hogy egy bevándorlónak milyen erős érzelmekkel kell magát felvértezni, ha újra élni szeretne és nemcsak vegetálni.
A film első felében újra fellángolt az írek és az ír kultúra iránt a rajongásom. Régen borzasztóan szerettem a zenéjüket is, amikor a férfi énekelt a filmben.. nekem is könnybe lábadt a szemem még ha nem is értettem miről szól.
Tonyra kicsit haragudtam, hogy „kierőszakolta” a spoiler Ez nem volt szép tőle. Ettől függetlenül nagyon szerettem és megkedveltem :)
Jimet csak sajnálni tudtam, mint Eilis anyját és Roset is. Viszont azt csodáltam, hogy Eilisnek volt bátorsága ezeket a döntéseket meglépni ezekkel a személyekkel kapcsolatban.
Mrs. Kehoe és a lányok akik nála laktak pedig örök kedvencek lesznek :D borzasztó a személyiségük, de nagyon viccesek. :D Főleg amikor a házi néni a szeleburdiságról papol és majd megfulladnak a nevetéstől :D
Így azt mondanám ez a film inkább azoknak fog tetszeni akik érzelmesek és azoknak kevésbé akik kicsit „szőrös szívűek” :)

Imádtam! Elejétől a végéig♡♡
spoiler

Nagyon hangulatos film. Saoirse Ronan gyönyörű és tehetséges, imádom őt nézni és remekül állt neki ez a szerep. Igazából nem túl eseménydús vagy cselekményorientált a történet, ezért biztos vannak, akik unják. Én szerettem, hogy lassan csordogáltunk előre a filmben. Nekem ez a fajta honvágy nem ismerős, de nagyon könnyen át tudtam élni Eilis által. Ugyanakkor nem hiszem, hogy tartósan maradandó élménnyé erősödne bennem; szerintem csak a hangulatára fogok emlékezni. Ó, és még valami: Mrs. Kehoe asztalánál vacsorázni maga lehet a pokol. Egy napig sem bírnám ennyi cserfes nő között.

Szép és könyvhű adaptáció. Hozza a könyv hangulatát: helyenként szomorkás, keserédes, de ettől vált olyan megkapóvá. A főszereplő lány, Saoire Ronan tökéletes Eilis volt. Már a borító alapján tudtam, hogy telitalálat, de a filmben is végig éreztem. A zenéje is csodás, a fényképezés, a ruhák… A vége pedig igazán felemelő, örültem, hogy Eilis meghozta ezt a döntést. Épp ideje volt már.

Elég régen voltam már úgy moziban, hogy a filmről kifelé jövet teljesen elégedett voltam a látottakkal. A Brooklyn után viszont ezt történt, alapból végig mosolyogtam az egész filmet és az itt-ott felhangzó nevetésekből ítélve a mozis társak is hasonlóan kellemesen szórakoztak. Van egyfajta bája az egész történetnek, ami teljesen magával ragad és a témáját tekintve érdekes látni, hogy hogyan változik a főhősünk az adott körülmények között. Nem egy tipikus csöpögős/cukormázas förmedvény, de nem is túldramatizált.
A színészeket tekintve Saoirse Ronan még mindig nagyon semleges számomra, az Oscar jelölését nem igazán értem, egyáltalán nem kiugró az alakítása, jól idomul a filmhez, de semmi extra. A srácokat értékelve Emory Cohen kellemes meglepetés, Domhnall Gleeson-t meg hiába kedvelem, kicsit kezdem unni, hogy lassan nincs film amiben ne lenne ott. Az abszolút kedvenc egyébként Julie Walters volt, egek, azok a szövegek és ahogyan előadta őket, zengett a terem a nevetéstől ahányszor megszólalt.

Egy általános problémával foglalkozik, csak épp az ötvenes évekbe helyezve, és noha nulla kémiát éreztem a szereplők között (főleg Saoirse Ronan volt nagyon semmilyen nekem, ezért Oscarra jelölni enyhe túlzásnak érzem, láttuk már jobb szerepben is), de a film maga tetszett.

Nagyon nagyon tetszett ez a film. Remek hangulata volt, abszolút nem volt kiszámítható, imádtam a ruhákat, a közeli képeket és persze folyamat facsarta a szívemet az egész.