Délidő (Délidő 1.) (1952) 77% 54★

A régi westernekre jellemző pátosz hangulatát árasztja a film. A várost, illetve magát is védő, önfeláldozásra is kész sheriff versenyfutása az idővel, majd hőssé válásának története. A nosztalgia miatt érdemes megnézni.

Nyilván 1952-ben fel sem merült az a meglepő fordulat a filmben, amit én már megfertőzve a 21. századdal sejteni véltem, hogy spoiler vagy spoiler
De nem ezek a forgatókönyek történnek meg: a western 1952-ben western volt: jófiúk, rosszfiúk, feszültség, párbaj, meghajlás, taps.

Végig tele van feszültséggel, a várakozás feszültségével, és persze a sztori miatt muszáj, hogy legyenek benne lövöldözős részek, de azok inkább elvesznek belőle, mintsem hozzáadnak. A történet remek, a színészek jól hozzák a karaktert, drámaként nagyon jól megállja a helyét, az akciót meg szükséges rosszként el kell fogadnunk.

Á, ennek a filmnek a vége a legjobb. Gary Coopert jó volt újra látni, de azért mégis a film struktúráját emelném ki elsősorban, olyan szépen ível felfelé végig az a kis belső, észrevehetetlen feszültség. Régi film, de egy percig sem volt unalmas.
Na, akkor még tudtak filmet készíteni, ez van :P

Ez az a film, amiból veszettül várok egy remake-et! Tökéletes lenne hozzá, és az új film vagy ezerszer jobb lehetne! Mert az alap történet remek, sok mély és érdekes kérdés van benne, de a film ezeket nem aknázza ki, és elég felszínesen van kezelve az egész. Az volt a legnagyobb bajom hogy pont a dráma, a morális, erkölcsi részek nem voltak kibontva a filmben. A főszereplő mintha nem is lenne fontos. Grace Kelly volt a legjobb dolog a filmben, az ő játéka szuper, és az ő szála volt jobban kidolgozva is.

A világ egyik legnagyobb westernjeként tartják számon és valóban nem rossz. Én ugyan a mocskosabb spagettiwesterneket kedvelem, de ezeknek is megvan a hangulata. Az időkezelésben nagyon jó volt a film, a szinte real-time-ban játszódó történet a végére ér el a csúcspontjához. A zene ugyanakkor zavart, mert azt hittem, hogy minimalista stílusból jutunk el a film végére a nagy bumm-ig és Tiomkin fokozni fog (Ennio zenei aláfestései azért jobban meghatározták a műfajt számomra). A betétdal giccsként hatott és számomra komolytalanná tette a film minden jelenetét mikor felcsendült. Az egyszerűen nem jött át. :D A színészi játék tetszett, főleg hogy Cooper-ből nem csináltak terminátort, hanem realista módon ábrázolták.

Összességében nem volt rossz film, de eget rengetően kiemelkedőnek sem tartottam. Bár azt hozzá kell tenni, hogy 52-es westernről van szó, és a műfaj azért a hetvenes évek végig is rengeteg változott.

Az igazi hőssé avanzsálódás őstörténete.
Nem vagyok egy nagy westernrajongó, mégis megérte megnézni ez a közel 70 éves darabot. Mert igaz, hogy a zsánerre jellemző szembenállások itt is megvannak, az izgalmasnak mondható (nagyjából realtime-ban végbemenő) alapszituáció leginkább az emberi reakciókra, természetre mutat rá.
Ennek a legjobb példája a templomban játszódó jelenet, ami szerintem előfutára is lehetne a 12 dühös embernek. Hogy több nézőpontból is átlátják a lehetőségeiket, többféle embertípus felszólal az ügyben, és hiába ismerik régóta a főhőst, mégis kihátrálnak mögüle az ottaniak, és kénytelen ezt a lelki teherrel egybekötött, vészjósló, felelősséggel teli helyzetet a saját kezébe venni és egyedül megoldani.
Bár az idő kicsit talán kikezdte, de nem véletlen, hogy az első Die Hard filmben is a hasonlóan kialakult felállás végett említik meg az itteni színészeket.
Hans: „Az amerikaiak mind egyformák. Most viszont John Wayne nem vonul el az szépséges Grace Kelly-vel.”
McClane: „Az Gary Cooper volt te hülye.”

Kissé eljárt már az idő a film felett.

Untam.

Bár ízig-vérig western, alapvetően mégiscsak egyfajta morális tanmesét látunk. A cselekmény nagy részét az érdekes párbeszédek, a főhős és a városlakók őrlődése vezeti a kötelesség és a biztonság között. Igazi, hamisítatlan vadnyugatos küzdelem már csak a végén van, mégpedig egy elég jól megkomponált darab. A befejezése pedig remek. Nem egy akciódús film, de nem is amiatt kell megnézni, hanem szép története miatt.