Drágán add az életed! (Die Hard 1.) (1988) 84% 504★

Karácsonyi film Nr. 1!!!

Örök klasszikus.
A TRIKÓ. Mezítláb hős. És Alan Rickman. Megunhatatlan.

1988 már nem most volt, de ez a film változatlanul izgalmas. Nem véletlenül építettek rá egy egész szériát. John McClane karakterét mindenki ismeri. A hétköznapi, tele jellemhibákkal akcióhős. Ki ne szeretné?

A világ legjobb karácsonyi filmje. Már jó pár éve hagyomány, hogy megnézem szenteste. Egy új korszak veszi kezdetét ezzel a mozival az akciófilmek világában. Megjelent a halandó hős, aki már nem azt sugallja, hogy őt bizony nem lehet megölni (csak nehezen – Die Hard). Ugyan úgy vérzik, megsérül, mint egy valódi ember és ez teszi mássá, szerethetőbbé, mint az eddigi tesztoszterontól bűzlő, halhatatlan hősökkel operáló filmeket.

A Drágán add az életed! idén ünnepelte 30. évfordulóját, ezért és az ünnepre való tekintettel illendő tiszteletet tenni a kultfilm előtt, ami teljesen új alapokat fektetett le az akció műfajban. Habár a történet és annak tartalma mostani szemmel nézve tele lehet klisés pillanatokkal, mégis minden egyes perce bűnös élvezetnek számít, a Die Hard és a zsáner rajongóinak pedig ennek ellenére is örök kedvenc marad. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót. : http://filmdoboz.hol.es/…

Kérek egy McClane-t! :)

Esszenciális ’80-as évekbeli mozi,és még esszenciálisabb akciófilm, melyet méltán emlegetnek a műfaj egyik koronázatlan királyaként. Nem mellesleg műfaja ellenére valóban azt lehet mondani, hogy filmművészeti mérföldkő, mely lehet hogy forgatókönyvileg itt-ott megbicsaklik, viszont alapvetően ügyesen dolgozik a karaktereivel, patikamérlegen kimérve elegyíti az akciót és a thriller, miközben egy jó adag humorral is nyakon van öntve, kezdve a vulgáris viccektől, a vizuális gegeken át, egészen a parodisztikusabb húzásokig. 35 éves mivolta ellenére elképesztő tempót diktál, tele van adrenalinbomba jelenetekkel, Jean de Bont-nak hála pedig tényleg a padlón fogjuk keresni az állunkat, a film annyira $@!#% néz ki még mindig. A Die Hard azonban nem csak az azóta kismilliószor másolt alaphelyzete és annak megvalósítása miatt ilyen időtálló. A keménykötésű főhős mégsem annyira kemény. Esendősége pedig nem csak abban mutatkozik meg, hogy fárad, hibázik és vérzik, hanem abban is, hogy érzelmileg is sebezhető. A Powell-el történő beszélgetése a túlélési esélyeiről a film egyik csúcspontja. A lehetetlen végrehajtani főhős akkor igazán szerethető, ha közben esendő is.
Lényegében egy hibátlan alkotás, mely óriási löketet adott az akciófilmes zsánernek, hogy az a ’90-es években még tovább virágozzon. Ezért, és a mocskosul szórakoztató 2 óráért nem lehetünk elég hálásak McTiernan-nek és Willisnek, no meg persze az egész stábnak. Yippee-ki-yay motherfucker!

Nem is tudom miért, de valahogyan kimaradt nekem eddig a széria nyitódarabja. De így is tetszett, hogy a többi részt már láttam. spoiler
Úttörő volt annak idején, mivel egy hús-vér „akcióhőst” kapunk, akit bár nehéz lenne kicsinálni, ugyanúgy sérül, mint bárki és közben magánéleti problémái gyötrik. A fehér atléta és a szarkasztikus, kissé másnapos ábrázat legenda lett. :)
Fő gonoszunk is markáns karakter, akit Alan Rickman alakít, nem is akárhogyan. :) Kifejezetten élvezetes párbeszédeket folytattak le Bruce-al. A film egyébként dúskál a jó beszólásokban és megvillanásokban és az eredeti magyar szinkron is magas szinten teljesít.

Nagyon nehezen hangolódtam rá erre a filmre, mert az utóbbi időben semmi kedvem akciófilmet nézni.
Willis és Rickman nagyon jól játszanak, a története izgalmas. Helyenként vicces is, McClane beszólásain jókat mosolyogtam.
Tetszett, hogy többször is felcsendülni véltem az Örömódát. :)

Máig a legjobb darabja a Die Hard franchise-nak. Főleg Alan Rickman alakítása miatt. A történetvezetés zseniális (már akciófilmhez képest.)
Alapmű.

Szerintem most néztem meg először egészben, felnőtt fejjel ezt a filmet.