Támadás a Fehér Ház ellen (Támadás a Fehér Ház ellen 1.) (2013) 71% 215★

Fantasztikusan jó volt! Már ha nem vesszük komolyan. Gyerekként imádtam az ilyen filmeket: szimpatikus, morcos fickó egymagában lekaratézza az ellenséget, végén megmenti az egész világot és happy end. (Die Hard ugye, meg az összes többi klasszikus…). Mai fejjel azért rezeg a léc, mert igen agyatlan itt mindenki (én is, hogy ilyeneket nézek). Mostanában azon gondolkodom, hogy vajon felnőtt embereket mi vehet rá arra, hogy egy fanfiction stílusú forgatókönyvre rábólint, hogy igen, ebben akarom villogtatni színészi képességeimet. Jó, nyilván menő hősnek lenni a vásznon, de akkor is… annyira túltolták a drámai jeleneteket, hogy már szégyelltem magam, hogy röhögtem egy-egy pozitív(?) karakter halálán. Pl. amikor spoiler Dráma! spoiler Újabb dráma! spoiler Nagyon drámai! spoiler Döbbenet és dráma! spoiler Dráma a köbön!
Mindent összevetve jó kis film volt, a maga műfajában. Biztos megnézem a következő részét is előre bekészítve a popcornt, amit majd a röhögéstől szanaszét fogok prüszkölni.
Plusz egy költői kérdés a végére: Gerard Butlernek egyébként volt mostanában normális filmje?

Ez a rész sokkal jobb, mint a második része. Izgalmasabb, és érdekesebb. A szereplők is jobbak.

Ez egy olyan rendben van akciófilm. Vicces módon én a záró részt bírom a legjobban. (Aztán max, ha újranézem, újraírom majd ezt.) Az előjáték nagyon férfias: dicséretes, hogy próbálkoznak vele, de sem túl eredeti, sem túl izgalmas, szóval az ember örül, mikor végre öreg Butlerünk egy szál pisztollyal megoldja a dolgokat. Őszintén értékelem, hogy az alkotók helyzetet és lelkiállapotot vázoltak fel, és próbálkoztak az érzelmi élet viszontagságaival gazdagítani a cselekményt, de a legnagyobb erény, hogy megteremtették a First Bodyguard tökéletes jellemmixét: a katonát, aki öltönyben is képes mozogni, a maga keretei között kedves is tud lenni, azaz szépen oszcillál a lelketlen gyilkológép és a nyilvánosan is vállalható jóbarát szerepek között. Na, ez is hiányzik pl. a második részből. Ott nagyon rámennek az elvetemült gyilkológépre.

John MccLane sablonra épített történet. Nem túl eredeti, de akciódús és röpködnek a skulók, szóval ha az ember lövöldözős filmet akar, amin nem kell gondolkozni, akkor ez pont olyan.

A 90-es éveket idéző kemény akciófilm, Gerard Butler kemény benne mint a keddi kenyér

Az USA győzött; megint. És saját magát állítja követendő példának, szóval csak a szokásos – lenne. Igazából az ilyen filmeknek az az erősségük, hogy ha kivesszük a beszédekből az Amerika szót, akkor bármelyik nemzet szívének is szólhatna.
Az akciójelenetek annak ellenére tetszettek, hogy nem szeretem a lövöldözős filmeket, és a történet is rendben volt. Izgultam is, meg nem is, igazából egyszer jó volt megnézni, mondjuk annak nagyon.

Die Hard sablonos akció film tele logikátlanságokkal. Adott a terrorista szervezet, ami megszállja az épületet egy „főgonosszal”, gerinctelen csávó, aki átpártol a terroristákhoz, macsó csavó aki megmenti a nemzetet…
De egyébként a maga műfajában nem rossz. Nézhető meg lehet rajta izgulni, bár a vége várható. Ha nagy akció film rajongó lennék, akkor lehet, hogy sírnék a gyönyörűségtől, de odáig még nem jutottam, csak Gerard miatt vetemedtem arra, hogy megnézzem.

Ami kiemeli a „magányos-hős-egy-hadsereg-ellen” filmek közül, azok a mellékszereplők. Morgan Freeman sem piskóta, de nekem Angela Bassett az igazi nyerő karakter.

Nem kihagyhatatlan darab, de az akciófilmek kedvelőinek bejöhet. Kikapcsolt, bár néha rezgett a léc.