Cry Macho: A hazaút (2021) 60% 42★

Jajj, anyám borogass! Szegény Clint bácsi, láthatóan már járni sem tud az öreg, erre előadja a cowboyt, aki szőrén töri be a vadlovat. És ha ez nem lenne elég, nem csak, hogy szexuális ajánlatot is kap egy csinos nőtől, de még közel szerelmi viszonyba kerül egy másik, nyilván jóval fiatalabb chica-val. Ugyan már, ne csináljunk már egymásból hülyét! Minden tisztelem Clint előtt, imádom az eddigi munkásságát, de azt hiszem megérett arra, hogy nyugdíjba vonuljon, és ez a film ékes bizonyítéka, hogy nem csak a színészkedést, de a rendezést is el kellene felejteni. Nagyon nehezen mondom ezt, mert imádom Eastwood minden rendezését, de az az igazság, hogy már a Csempész is nagy csalódás volt ez meg egyenesen nézhetetlen.
Úgy tűnik, hogy Eastwood nem hajlandó tudomásul venni, hogy megöregedett. Végig azt vártam, hogy legalább valami halvány öniróniával utal arra, hogy ez az egész egy vicc, de nem tette, full komolyan gondolta ezt a filmet és ez ijesztő. Olyan szavak jutnak eszembe a film kapcsán, mint: kínos, erőltetett, szánalmas.
A főszereplő kissrác olyan szinten túljátszotta a szerepét, hogy kedvem lett volna megrázni, hogy: fiam, térj már észhez, nem a színházban vagy! Mentségére szóljon, hogy nem feltétlenül az ő hibája volt, hanem a forgatókönyvvé, egyszerűen olyan mondatokat adtak a szájába, amitől folyamatosan fogtuk a fejünket. Amikor pedig Clint is a színen volt, végig azon drukkoltam, hogy össze ne essen nekem, szegényen már a smink sem nagyon segített, az egész film alatt úgy néz ki, mint akibe már csak hálni jár a lélek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem az öreget és kívánom, hogy még nagyon sokáig erőben, egészségben éljen, de lehet, hogy el kellene gondolkozni ezen a visszavonuláson.

Most megbizonyosodhattam róla, hogy én azt is szívesen fogom nézni amikor Clint Eastwood a 100. szülinapján üldögél a verandán és nézi a pusztát maga körül másfél óráig egy árva szó nélkül. Mert akkor is azt fogom gondolni, hogy így nézni nem sokan tudnak. Férjjel moziztunk és menet közben picit inogtunk mert a dialógusok sajnos elég felejthetők és van pár teljesen értelmetlen jelenet spoiler, de végül mindketten úgy fejeztük be, hogy ez egy jó film volt a szabad délutáni másfél óránkra. Azért újranézni tuti nem fogjuk.

Ahogy Clint Eastwood cowboy kalapban autózik a viharvert furgonnal a poros úton, és közben szól a rádióból a country zene, azt is bármeddig elnéztem volna:)

Ez egy teljesen jó film volt, nem értem, mit fanyalogtak rajta annyit a kritikusok. Gondolom, az egyik elkezdi, aztán megy utána a többi. Tény, hogy nem a világ legpörgősebb alkotása, de nem is kell, hogy az legyen. Jó volt megnézni egyszer.

Jajj, Mr. Eastwood, ezt miért kellett?
:((

Ha mást nem is, Eastwood ezzel a filmmel kiérdemelhette volna tavaly az év legpofátlanabb filmese díjat. Ennyi klisét felhalmozni, és lubickolni, ezt csak ilyen múlttal engedheti meg magának az ember.

Sajnálatos, hogy ezt kell írjam egy Clint Eastwood filmről – főleg annak tekintetében, hogy az ő neve vonzott be – de ez a film nagyon gyenge volt. Nem nézhetetlen és nem is borzalmas, csak rendkívül gyenge.
A történet nem egy nagy megfejtés, de egész érdekes… lenne, ha bizonyos dolgok rendesen ki lennének fejtve, és nem csak úgy lógnának a levegőben. Ettől függetlenül még ez a rész működik és rendben is lenne, hiszen a film sokban hajaz egy road movie-ra, ahol elsősorban a főszereplők közti kapcsolat és annak fejlődése a lényeg. Na ez az, ami a legjobban sántít a filmben. Egy talán kettő kivétel mellett, szinte semmilyen kémia vagy kapcsolati fejlődés – még a fő motívumként megjelenő apa-fia kapcsolat- sem figyelhető meg.
Sajnos a rendezés sem remekel a filmben. A film nagyon hosszú – indokolatlanul – és lassú. A karakterek párbeszédei többségükben szörnyűek, és néha teljesen indokolatlanok.

Ez egy kedves, nyugis, pozitív, jóindulatú film, helyenként szép képekkel, rossz párbeszédekkel és szinte nulla ívvel. Kábé ennyi.