Csungking expressz (1994) 82% 54★

Ez volt az első filmem Wong Kar Wai-tól, és egy bukkanót leszámítva nagyon megfogott. Gyorsan le is írom a problémát, hogy utána áttérhessek a pozitívumokra:

Az egyetlen nagyobb gondom a történettel volt – a két szál valahogy nem akart összepasszolni a fejemben. Kicsit kiegyensúlyozatlan volt a rájuk szánt idő, és bár szerencsére a második történet (ami nekem sokkal jobban tetszett) nagyobb hangsúlyt kapott, furcsán indokolatlannak éreztem az első rész szinte teljes elhanyagolását.

Ez a történeti aránytalanság viszont egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy elmerüljek a furcsa, kissé zárt világban, amit a film teremt. Mint említettem, hozzám sokkal közelebb állt a második történetszál, Faye kissé bizarr viselkedésével együtt is teljesen beleéltem magam a közte és a 663-as rendőr között szövődő kapcsolatba. Érdekes volt a zeneválasztás, viszont teljesen beleillett a környezetbe. A hipnotikus szó jól leírja a film hangulatos közegét. Remélem a rendező többi filmje is ilyen lebilincselő stílusú – bár a véleményekre hagyatkozva, amiket olvastam és halottam róluk, nem fogok csalódni.

Teljesen elvarázsolt ez a film. Már az első képkockák nagyon tetszettek, amik valóban impresszionista festményekre emlékeztettek (a Cinekorda vetítése során láttam, és a bevezetőben említették ezt). A hongkongi filmek eddig nagyon tetszettek, s mivel a mellettem lévők is dicsérték, és a bevezető során is elhangzott, hogy irigylik azokat, akik most látják először, még inkább kedvet kaptam hozzá.
Abban egyet kell értenem egy előttem értékelővel, hogy én is kicsit aránytalannak éreztem a két történet közötti elosztást, ettől függetlenül a film hangulata annyira eredeti és életteli, a tranzíció a két történet között pedig szerintem nagyon jól lett megoldva (a fenomenális szót akartam használni, de nagyon nagy szavakkal sem akarnék dobálózni).
Imádtam, ahogy a zene mennyire megadta a hangulatot: egy elég szűk területen játszódik a történet, szinte érezni a bezártságot, de a zene valamelyest megnyitja a világot, kinyitja a kaput az álmodozásnak.
Nem mondom, azért eléggé felvontam a szemöldököm Faye furcsasága felett, de szerencsére ez nem egy pszichohorror, így nem kellett semmi rossztól tartani, így inkább kedves és bájos volt a rendszeres látogatása.
Nem lepődnék meg rajta, ha még párszor megnézném, mert igazi komfortfilmnek gondolom. Még több ilyet szeretnék látni a jövőben. :)

Jó volt. Wong Kar Wai tól eddig még nem láttam filmet, de ha ilyet tud, akkor még szerintem fogok vele találkozni