A látszat csal (2015) 70% 125★

Öhm. Cirip, cirip.

Gondoltam, hogy maga a film nem fog tetszeni, de kíváncsi voltam Margot Robbie-ra, hiszen olyan sok áradozást hallottam róla, legfőképp az Öngyilkos osztag „korszakában". Nem tudom, engem nem nagyon fogott meg. Olyan volt, vagy legalábbis olyannak tűnt, mint ahogy az öreg is mondta a parkolóban.

Az egészben csak a kínaival való fogadás és a közös lopás (bár szerintem az sem volt olyan jó, valahogy túl átlátszónak tűnt, még akkor is ha nem néző szemmel néztem a jelenetet), meg az utolsó jelenetben az az órás rész tetszett. Próbálkoztam, de csak ennyit tudtam értékelni belőle.

Logikátlan és lassú a történet, csak a legvégére áll össze kb a kép, a szerelmi szál sem kóser, és volt néhány párbeszéd, amit nem tudtam mire vélni, olyan összekapott és idétlen volt.

Könnyed, szórakoztató, hangulatos. Imádtam. :)

Összességében nem rossz film, főleg a vége. :D Igazából a történet nem s kötött le annyira, inkább a színészek azok, akik jók voltak.

Nagyon jó volt. Megvolt benne amit ezekben a filmekben szeretek, hogy a nézőt is átverik és b@$ki mindig bevettem :D És ez a spoiler

Ez a film rá az ékes példa, hogy miért haragszok a romantikus akció-vígjátékokra, pláne a 2010 után készültekre… Adott egy ígéretesen felvezetett, krimis szál, amit ha hajlandóak lennének komolyan kezelni, nem rendelnék alá a vígjátéknak és a románcnak, akkor egy frankó kis svindler történet születne belőle, megdöbbentő és vigyorgásra késztető átverésekkel. Így pedig… bármennyire is jó az említett vonal önmagában, túlságosan a háttérbe szorul, illetve leépítenek a tökéletességéből a vígjátékos elemek. Szórakoztató, könnyed, és nem azt várja a néző, hogy mikor lesz már vége, hanem leköti, de nem az a többször nézős fajta. Az a tipikus, kommersz, de mozgalmas kikapcsolódás.

Sokkal elégedettebb lennék, ha az átverések maradtak volna túlsúlyban, ha az időugrás után Nicky és Jess között valóban egyfajta rivalizálás jön létre a Westworld (2016–) Hectorjának kifosztásáért. Mert az elején Jess tanítgatása, illetve a focimeccsen lebonyolított attrakció nagyot ütött, egyértelműen felvillanyozó hatású volt, és ugyanezt tudom mondani az utolsó szakaszban forgatott hazugsághalomról. De a köztes rész…? Jó indulattal elmegyeget, és a felépítése miatt nem is rajzolódik ki íve a cselekménynek, van a lényeg az elején és van a lényeg a végén, közte meg egy különösebb funkcióval nem igazán rendelkező töltelékáradat.

Margot Robbie szépsége kibontakozásának meghagytak minden teret, lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb megjelenéseket produkált, ami alapján el lehet mondani, hogy ő az új megtestesítője a szőke álomnőnek. De… valahogy méltatlannak gondolom, hogy az egyik főszereplőként lealacsonyították oda a jelentőségét, hogy olyan „mindenki utána fordul” módon dekoratív legyen. A karaktere egész jópofa és talpraesett csaj volt, jó alkalmazkodó készséggel, de egyértelműen csak utánfutó volt Will Smith szereplője mellett.

OFF: Egy pont levonás jár a szexista és alpári humorforrás – nevezhetem ezt egyáltalán annak? – miatt. Nem tudom, miért vannak még mindig abban a hitben, hogy a sok frok, pcsa meg dgás beszólás bármilyen szempontból poénos lehet. Ebben az évszázadban még mindig ott tartunk, hogy azon kéne röhögni, ahogy a nagy laza haver nyomatja a főszereplőnek, hogy; spoiler , miközben a nő ott van tőlük fél méterre, és mindegyik kis megjegyzés után szól is, hogy hallja ám, miről van szó … ? -.-

Nem igazán döntötték el, mi is akar lenni ez a film. Néhol túl komoly, pedig vígjáték lenne, a humor, ami van gyerekes és erőltetett. A logikai bakik csak úgy hemzsegnek, és nincs benne annyi ötletes, nyakatekert svindli, ami el tudná a néző figyelmét terelni, hogy belophassa a film magát a szívünkbe. (Hah, szörnyű szóvicc akart ez lenni, de még ez is jobb volt, mint a film.)

A romantika meg valami eszement gagyi. Minek kellett bele? 3 évvel ezelőtt találkoztak, egy-két hetet ellógtak egymás mellett és utána IGAZ SZERELEM. Ha tudtam volna, hogy ez romantikus szenvelgés, bele se kezdek.

Óriási csalódás volt. :(

A kémhistóriák mellett talán a szélhámosfilmek a kedvenceim. Mondjuk ehhez hozzátartozik a filmrajongó kisember viselkedése, aki ilyen svindler hőseposzok megnézése után napokig úgy jár-kel az utcán, hogy aggodalmaskodva a két kezével egyszerre tapogatja mind a nyolc zsebét – miközben ezek a valójában gazemberek a szívébe lopták magukat. Mert Robin Hood óta ott feszít előttünk a hős karakter, aki meglopja az irritálóan gazdagokat (és ki tudja, az elveszett sumér mesékben is biztos volt már hős tolvajszerep), és még csak tovább sem kell osztani lefelé a zsákmányt, elég ha trükkösen elveszi azt, a mese, a film fogyasztója máris a szíve trezorjába zárta őket. Még akkor is, ha az egyszeri ember kizsebelésén nőttek nagyra a gazdagok tolvajai – mint hőseink, Margot és Will és egész csapata. Szóval vegyesek az egészet végiggondoló nézők érzései, de hát nem kell túlgondolni, csak hátradőlni és élvezni a remek játékot és az agyas, végtelen fokozatra csavart átveréseket és szélhámoskodást.

Sok volt itt már a csavar….

Egy jelenetet tudnék mondani, amiért megérte végigülni: a fogadás a kínai csávóval. :D Megint csak az osztályommal néztem, ráadásul nem is volt teljes az élmény, ugyanis az irodalomtanárunk az amúgy számunkra abszolút nem korhatáros csókolózásból ágyba jeleneteket nemes egyszerűséggel eltekerte. :DDDD