Három szín: piros (Három szín 3.) (1994) 86% 62★

Vártam , hogy a trilógiából majd ez lesz az, ami meghozza az áttörést, de nem. Persze ebben is tudok mit értékelni, pl. a kutyát spoiler, vagy Valentine és a bíró kapcsolatát, ami az elején érdekesnek tűnt, utána már csak szimplán idegesítőnek, amiért ezt az akaratgyenge csajt kedvére gyurmázhatta az öreg.
A végső konklúzió megint az, hogy hülye vagyok a művészfilmekhez…

A három film közül szerintem ez a legjobb. Piros a szeretet színe. Tetszik a bíró fokozatos változása, ez megmutatja a szeretet erejét. Muszáj a történet, a párbeszédek mögé látni. A végén megkapja minden az értelmét. Ez sem egy pörgős alkotás, mégis azt mondom, érdemes megnézni mindhárom filmet.

Hónapokig váram az első két rész megnézése után, alig mertem hozzákezdeni, de szerencsére ez már nem okozott csalódást. A történet jó és a film is élvezhető. Nem tudtam a végéig, hogy mire számítsak, így izgalommal vártam a végkifejletet. Tetszett, hogy a realitás és a misztikum harmóniában van egymással. Megkönnyebbültem a végén, hogy nem volt időpocsékolás megnézni, és ebben már éreztem a francia filmek bizsergető szellemét.

Számomra tökéletes befejezése volt ez a rész a trilógiának. Bár a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatmenetet még mindig nem sikerült erőteljesen felfedeznem ebben a filmben sem.
Nagyon erőteljes alkotás, inkább szeretetről, megváltozásról, erőkről, amik befolyásolják életünket.
Nagyon hálás vagyok, hogy a Kékben elinduló zenei gondolat itt beteljesedésre került. Nekem az is nagyon tetszett.
Végtelen ideig nézni tudtam volna a folytatást, nem akartam kijönni a filmből.

Érdekes volt a trilógia befejező része. A kutya meg a bíró és Valentine kapcsolata nekem is tetszett, meg legfőképp a vége volt az, ami még tudott emelni a színvonalon, de alapvetően úgy éreztem, mintha ez a rész le lett volna fojtva. Lassan csordogált és olykor-olykor azért elkalandoztak a gondolataim, szóval nekem sem jött át mindegyik szín.

A három rész közül ez a kedvencem. Nézőbarát, érthető és érdekes történet… itt a szimbolikarendszer is tetszett. Tulajdonképpen teljesen rendben volt, leszámítva a sajátos francia művészieskedést persze.