Három szín: piros (Három szín 3.) (1994) 86% 64★

Vártam , hogy a trilógiából majd ez lesz az, ami meghozza az áttörést, de nem. Persze ebben is tudok mit értékelni, pl. a kutyát spoiler, vagy Valentine és a bíró kapcsolatát, ami az elején érdekesnek tűnt, utána már csak szimplán idegesítőnek, amiért ezt az akaratgyenge csajt kedvére gyurmázhatta az öreg.
A végső konklúzió megint az, hogy hülye vagyok a művészfilmekhez…

A három film közül szerintem ez a legjobb. Piros a szeretet színe. Tetszik a bíró fokozatos változása, ez megmutatja a szeretet erejét. Muszáj a történet, a párbeszédek mögé látni. A végén megkapja minden az értelmét. Ez sem egy pörgős alkotás, mégis azt mondom, érdemes megnézni mindhárom filmet.

Érdekes volt a trilógia befejező része. A kutya meg a bíró és Valentine kapcsolata nekem is tetszett, meg legfőképp a vége volt az, ami még tudott emelni a színvonalon, de alapvetően úgy éreztem, mintha ez a rész le lett volna fojtva. Lassan csordogált és olykor-olykor azért elkalandoztak a gondolataim, szóval nekem sem jött át mindegyik szín.

Hónapokig váram az első két rész megnézése után, alig mertem hozzákezdeni, de szerencsére ez már nem okozott csalódást. A történet jó és a film is élvezhető. Nem tudtam a végéig, hogy mire számítsak, így izgalommal vártam a végkifejletet. Tetszett, hogy a realitás és a misztikum harmóniában van egymással. Megkönnyebbültem a végén, hogy nem volt időpocsékolás megnézni, és ebben már éreztem a francia filmek bizsergető szellemét.

Számomra tökéletes befejezése volt ez a rész a trilógiának. Bár a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatmenetet még mindig nem sikerült erőteljesen felfedeznem ebben a filmben sem.
Nagyon erőteljes alkotás, inkább szeretetről, megváltozásról, erőkről, amik befolyásolják életünket.
Nagyon hálás vagyok, hogy a Kékben elinduló zenei gondolat itt beteljesedésre került. Nekem az is nagyon tetszett.
Végtelen ideig nézni tudtam volna a folytatást, nem akartam kijönni a filmből.

A három rész közül ez a kedvencem. Nézőbarát, érthető és érdekes történet… itt a szimbolikarendszer is tetszett. Tulajdonképpen teljesen rendben volt, leszámítva a sajátos francia művészieskedést persze.