Három szín: fehér (Három szín 2.) (1994) 75% 53★

Ami a kéknél Binoche az a fehérnél Zamachowski. Szóval a színészi játékra újfent nem volt panasz, de a többi? A gyász szimplán unalmas volt, a válás meg fölösleges picsogás… de bennem van a hiba, mert én nem látok művészi mélységekbe, hogy meglássam az értéket az ilyen filmekben. Pedig olyan jó lenne valami tudományos disszertációt írni, mintha érteném mit akar közölni a rendező…
Nem éreztem gyengébbnek az előző résznél, meg aztán pluszban itt volt a kétnyelvűség, ami gyenge pontom, így simán megérdemli az 5 csillagot.

Nekem a történet maga tetszett, de annyira vontatott a film, hogy szinte élvezhetetlen. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Nem mondanám igazán fehérnek… inkább szürke :D

Katasztrófa. Ez egyáltalán nem tetszett, pedig bíztam benne, hogy a Bleu után ez már jobb lesz, de tévedtem. Kiemelni se tudok semmit. Kár volt a rá áldozott percért.

A három rész közül ennek befogadása volt számomra kicsit nehezebb, de alapvetően tetszett. Érdekes módon kapcsolódott a két másik részhez. Hangulatában is más, sokkal több benne a dinamika.
Az egyenlőség megragadása, mint mondanivaló számomra nem is a nyelvi különbségekben volt tetten érhető, hanem az egyenlőség megteremtése a magabiztosak és gyönyörűek, valamint a félszeg, balfácánok (lúzerek) között.

Huh hát ezt most nem nagyon tudom hova-tenni. A Kék tegnap jobban odacsapott, de ezt nem tudtam átérezni eléggé sőt kifejezetten untam.

A három rész közül itt érvényesült legkevésbé az aktuális szín. Itt kicsúszott Kieslowski lába alól a talaj, mintha forgatás közben többször is meggodolta volna magát. Szörnyen idegesítő, semmitmondó, öncélú. Szinte nézhetetlen.