Egyszer (2007) 78% 85★

https://www.youtube.com/watch…
I don't know you
But I want you
All the more for that
Words fall through me
And always fool me
And I can't react
And games that never amount
To more than they're meant
Will play themselves out…
spoiler

Mint romantikus történet, nem jött be; nem kedvelem az ilyen lassú, finom, zenészes-művészes sztorikat. Ritkán kapnak el. Ezt is untam. Cserébe a dalok jelentős többsége nagyon tetszett. Falling Slowly, If You Want Me, The Hill… ezeket biztosan nagyon sokszor fogom még meghallgatni. Markéta Irglová hangja teljesen elbűvölt.

Ilyen az, amikor fillérekből leforgatnak egy jó filmet…

Azt már az első 10-15 percben éreztem, hogy ezt máskor kellett volna megnéznem. :D Nem erre számítottam. A filmmel semmi problémám. Abszolút pozitív élmény volt. Csak most éppen nem kötött le annyira, mint szerettem volna. Pedig ez tényleg az én stílusom. Majd megnézem máskor is. :D
A felvétel stílusa volt, ami a leginkább meglepett. Kicsit kézi kamerás jellegű, nincs aláfestő zene az esetek többségében. Ezzel szemben rengeteget énekelnek, zenélnek a filmben. Méghozzá nagyon jól. Imádtam a zenéket. Azok voltak azok a részek, amikor konkrétan nem tudtam nem nézni. Gyönyörűek a dalok. :3
A beszélgetős részek nekem most kicsit unalmasak voltak néha, de azt nem mondhatom, hogy nem volt valósághű. Sőt, a történet alakulása is meglepett. Nem lövök le vele semmit, ha azt mondom mindenki a nagy egymásra találást várja a filmtől. De ez nem erről szól. És nagyon jól is van ez így. Zeneileg a két főszereplőnk egymásra talál, és valami elképesztően gyönyörűt hoznak össze. Mindenképpen többször nézős, könnyed film, megható részekkel. :)
spoiler

A zenéje! Gyerekek, a zenéje!!!

Nagyon tetszett. Korábban láttam a magyar musicalt, és már akkor elvarázsolt… egyszerű, finom, természetes, valahol aranyos, valahol pedig szívszorító az egész – bár sokkal rövidebb, és kevesebb szereplőt ismerünk meg mélyen, ráadásul a két főszereplő szerelméről, nem az őket körülvevő barátságokról szól, mégis nagyon picit a Nana (2006–2007) jutott eszembe róla. Mert mind a Fiú, mind a Lány nagyon keresik önmagukat, egészen széthullott körülöttük minden, és szükségük van egymásra, hogy rádöbbenjenek, van kiút, lehet újrakezdeni. És persze eljön a pont, amikor választani kell, hogy mit akarnak, vagy inkább mit akarnak jobban az életben, hová húzza őket a szívük. spoiler
A főcímdal igazából nagyon szépen összefoglalja az egész üzenetét:
„Take this sinking boat,
And point it home,
We've still got time…
Raise your hopeful voice,
You've had a choice,
You made it now”

Először úgy éreztem, hogy kicsit lassan indul be a film, de szerintem csak nem jó hangulatban néztem. Amikor leültem folytatni, csak azt vettem észre, hogy már vége is van. Nagyon jó hangulata van, a zene magával ragad, és teljesen belemerülhetünk a filmbe.
A zenéjét még sokáig fogom hallgatni.

Egyszernézős.
Az If you want me szám viszont nagyon tetszik, meg a stúdiós is.

Ez volt az utolsó, amit megnéztem John Carney filmjei közül és ez tetszett a legkevésbé. Nem igazán kötött le, nagyon vártam, hogy vége legyen és a zenék se jöttek át annyira, mint a másik két filmjében. Nálam felejtős.

John Carney filmjei közül ezt láttam utoljára, lehet, hogy ezért, de így nem volt akkora élmény a többihez képest. :(
A zenék jók, meg átjön a zene szeretete, amiért imádom a rendezőt, de sztori nem is nagyon van, csak a zenékre épül minden.
És sajnos szinkronnal néztem, amit nem kellett volna.