A Bolondok Napjára Párizs megtelik zenével, dallal, vidámsággal és kalanddal! Magasan Párizs fölött, egy zegzugos harangtoronyban él a melegszívű Quasimodo, vidám kőbarátaival. A gonosz Frollo, a Notre-Dame szigorú ura megtiltotta, hogy púpos harangozója valaha is leereszkedjék a városba, de ő a… [tovább]
A Notre Dame-i toronyőr (A Notre Dame-i toronyőr 1.) (1996) 428★
angol
Képek 40
Szereposztás
Kedvencelte 66
Várólistára tette 78
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
4 hozzászólás
Nem fogom lejjebb vinni az értékelést, mert tudom, hogy gyerekként milyen nagy hatással volt rám ez a mese, és hányszor láttam, de azért általános szabály, hogy ha elolvasod egy Disney mese eredetijét, akkor azért kicsit veszít fényéből. Quasimodót borzalmasan tudom sajnálni, itt is, bár annyiban kicsit megnyugszik a néző lelke, hogy itt nem helyeznek akkora hangsúlyt a szerelmére Esmeralda iránt, így spoiler Frollo itt igazi rohadék, az ember nem igazán képes megsajnálni, és a Quasimodóval való kapcsolata, és az egész háttértörténetük is nagyon más, mint a regényben, a Hellfire viszont üt. Phoebust itt nincs kedvem fejbevágni egy péklapáttal, Esmeralda pedig kifejezetten vagány lány. Jó, nem sikerült mindenhol eltalálni a „gyerekeknek emészthető, de azért van üzenete” arányt, néhol kicsit túl sötét lett de szerintem belefér, és így is nagyon sokat enyhített az eredeti hangulaton, szépítgette az eredeti cselekményt. Jól sikerült rajzfilm, gyönyörű zenékkel, amit idősebb korosztály is élvezhet.
Mentavirág
7 hozzászólás
Nem tudom, hallasz-e engem? Tán nem is létezel…
Mai napig le tudom pörgetni lelki szemeim előtt a mese előzetesét, pedig az „csak” a VHS megjelenését hirdette. Tudom, sokan azt mondják, hogy ez a legkomolyabb Disney-mese, talán igazuk is van, de valahogy én ezt nem látom benne. A tény, hogy kisgyerekként is tetszett, felnőttként pedig még jobban szeretem, inkább azt erősíti bennem, hogy sikerült olyan alkotást létrehozniuk, mely kicsiket és nagyokat egyaránt megérint. Gyerekkorunk után hosszú évekig nem láttuk, aztán kb. 17 éves fejjel néztük újra, és a God help the outcast azonnal kedvencünkké vált, két napra rá már kívülről fújtuk a szövegét és énekeltük. Főként akkoriban, és azóta is (pedig már eltelt 5 év) vannak olyan pillanatok, mikor úgy érzem, az a dal elmond mindent, amit érzek. A Menken-Schwartz páros itt is hozta a formáját, nem igen van olyan szám ebben a filmben, amit ne szeretnék. A Hellfire pedig talán a legjobb Disney-gonosz dal, ami valaha íródott.
Úgy érzem, hogy Párizs iránti vágyódásom és szeretetetem részben ennek a filmnek is köszönhetem, és különösen varázslatos élmény volt úgy újra látni most ezt a filmet, hogy egy évvel ezelőtt magam is sétálhattam a Notre Dame ódon kőfalai között.
Valamiért bennem nem ellentétes érzelmeket, inkább vidám pillanatot vált ki, hogy a vízköpőkkel ellensúlyozzák a komolyságot, ugyanakkor Esmeralda és Phoebus szócsatái is szórakoztatóak. Csak azt sajnálom mindig, hogy Quasimodo a friendzone-ba zárt ember iskolapéldája – talán ezért szoktam arra gondolni, hogy néha azért jó, ha van egy második rész is. :)
Chriss
Nekem ez eddig valahogy kimaradt. Lehet, hogy kicsiként jobban élveztem volna, de most már nincs türelmem a Disney-hez. Vagy nem a megfelelő hangulatban néztem. Egyáltalán nem tudott lekötni. A dalok nem voltak olyan dallamosak, mint mondjuk a Jégvarázsban, egy sem rögzült. A nagy igazságot mondja ki ezredszer: a birkaeffektus veszélyes, és nem mindig az a szörny, akit első blikkre annak hinnénk.
Victor Hugo könyvét olvastam, és a Note Dame-ot is volt szerencsém élőben megtekinteni. :) A rajzfilm fel is elevenített pár emléket. Hét csillagnál nem adok rosszabbat, mert szépen megcsinálták, és voltak vicces jelenetek, amin még mosolyognom is sikerült. Lehet tényleg máskor kellett volna elővennem.
Nihilchan
Gyerekkorom legmegrázóbb, legsötétebb meséje. Már az első öt perctől sokkot kaptam anno, szörnyen durva és brutális volt az egész. Mégis szerettem és szeretem a mai napig, mert az üzenete kortalan, a kedves szereplőkkel és a szép zenékkel pedig befogadhatóvá tették mindenki számára. Bár gyerekként is megvolt a magam kis teóriája velük kapcsolatban, mai napig úgy gondolom, hogy a tompításként használt vízköpők rontják az élményt. Frollo szerintem a Disney legdémonibb gonosza, a Hellfire viszont az abszolút kedvenc dalom a stúdiótól. Nagyon ritkán szoktam megnézni, mert engem kifejezetten megvisel, de attól még nagyszerűnek tartom.
Lucy
2 hozzászólás
Elég durva, hogy egy ilyen erős mondanivalójú, és ennyire sok gonoszsággal meghintett animáció egész estés disney tud lenni.
Egyrészt elképesztően örülök, mert több ilyen kellene, ami valós problémákról és igazságtalanságokról szól.
Másrészt nem tudom, leültetném-e a gyerekem mondjuk olyan 10 éves kora előtt ez elé a film elé. Aztán persze nem vagyok szülő, ki tudja mit fogok erről gondolni, ha majd az leszek.
Minden esetre örülök, hogy pótoltam ezt a régi hiányosságomat.
Szuper egy történet.
Törpillaa
Nekem tetszett, aranyos kis mese, a karakterek is szerethetőek, a zenék is jók voltak, és a látvány is. :-)
Rekaboni
Mindig ez volt a kedvenc Disney mesém. Esmeralda volt a kedvenc Disney „hercegnőm”, a kapitányba bele voltam zúgva és olyan barátot akartam, mint Quasimodo. Sötét hangulatú mese talán ezért tetszett annyira.
Zahra
Nagyon aranyos Disney-mese. Nem a megszokott hercegnős, de talán éppen ezért is tetszett annyira.
bujdoshow
1 hozzászólás
sokkal többet vártam tőle a vélemények alapján :(
de azért a zenéje nagyon jó :)
Pandalány
A top 3-ban van nálam ez a mese, sokadjára is imádom, annyira kedves és szép, a dalok fantasztikusak, a vége pedig mindig meghat. <3
Gyerekkoromban nagyon sokszor láttam, még egy Esmeralda és Quasimodo figurám is volt.
Népszerű idézetek
duracell
Clopin:
Hajnali zenét visz szárnyán a szél, felzeng a Notre Dame.
Az ébredő Párizs, mi életre kél, ha zeng a Notre Dame.
Míg a nagyharang zúg, mint az orkán, a sok kis harang csengő, vidám.
A mennyben is hallják a harangok hangját, ha zeng,
ha zeng a Notre Dame.
Hallgassátok csak, milyen gyönyörű a harangszó.
Hányféle hangon csengenek-bonganak, meg se lehet számolni.
Aztán tudjátok-e, hogy nem maguktól zengenek ám a harangok!
Kisfiú: Tényleg nem?
Clopin: Nem bizony, öcskös.
Ott fenn, a tornyok sötét rejtekén, ott él a titokzatos harangozó.
Vajon kicsoda ő? – Kicsoda? – Vagy micsoda? – Micsoda? – És hogy került oda? – Hogy?
Clopin elmondja nektek. Döntsétek el ti, hogy ki a szent és ki a szörny.
Mély sötét éjszakán kis ladik siklott a Notre Dame felé.
Cigányok: Hallgattasd már el! Elárul minket!
Nő: Ne sírj, kicsim!
Clopin: Vándorló cigányok hajóztak titkon a Notre Dame felé.
Hajós: Megérkeztünk Párizsba, ide a négy ezüstöt!
Clopin:
De a vándorok csapdába estek, mert a parton egy zord férfi állt.
Kinek sötét volt szándéka, mint éji árnyék, ha áll a Notre Dame falán.
Frollo bíró tűzzel-vassal üldözte a bűnt.
Vak dühében minden ember kárhozottnak tűnt.
Frollo: Vessétek tömlöcbe az egész cigánybandát.
Katona: Hé, te meg mit rejtegetsz?
Frollo: Lopott holmit, mi mást? Vedd el tőle!
Clopin: A nő elszaladt.
Nő: Menedéket kérünk, eresszetek be!
Frollo: Egy csecsemő?! Egy szörnyszülött!
Főeseperes: Állj!
Clopin: Kiáltott rá a főesperes.
Frollo: Ezt a fattyút az ördög nemzette. Visszaküldöm a pokolba, ahová való.
Főesperes: Tébolyod megölt egy ártatlan nőt, itt a Notre Dame előtt.
Frollo: Maga kereste a bajt, meg akart szökni előlem.
Főesperes: Szánd meg a gyermeket, kíméld meg őt, itt a Notre Dame előtt.
Frollo: Tiszta a lelkiismeretem.
Főesperes: Hát csak álltasd a szolgáid, s magad, de a vére a fejedre száll.
Hogyha életéd veszed, nem titokban teszed, mert lát,
mert mindent lát a Notre Dame!
Clopin:
Frollo gőgje most az egyszer félelemmé vált.
Kőszívét a rettegés, mint kés, úgy járta át.
Frollo: Mit vársz tőlem?
Főesperes: A gyermek a tiéd. Fogadd őt örökbe.
Frollo: Micsoda? Hogy én neveljem fel ezt az elfajzott…?!
Ám legyen… de itt fog élni veled a templomban.
Főesperes: A templomban? Hol?
Frollo: Akárhol. Éljen itt e falak közt, hol nem láthatja szem.
Mondjuk a harangtoronyban. Ki tudja mit hoz a jövő. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Felnevellek rút kis ördög, s egyszer azt hiszem hasznod veszem.
Clopin:
A gonosz Frollo gúnynevet adott a kis árva gyereknek.
Egy nevet, ami azt jelenti, felemás: Quasimodo.
Hát fejtsd meg a rejtvényt, mit azóta zeng az ódon Notre Dame.
Ki itt a szörnyeteg, s ki itt a szent?
Kérdve cseng-bong, cseng-bong, cseng-bong, cseng-bong,
Zeng a Notre Dame!
Mentavirág
Frollo: Nézze ezt a szemérmetlen komédiát!
Phoebus *feljebb húzza a sisakrostélyt*: Nézem, uram!
Mentavirág
Esmeralda *elveszi Phoebus kardját és rászegezi*: Te!
Phoebus: Csak nyugalom, ma már botoválkoztam!
Esmeralda: Csakugyan? Egy kis folt kimaradt.
Phoebus: Jól van, rendben. De legalább azt engedd meg, hogy bocsánatot kérjek.
Esmaralda: Miért?
Phoebus *visszaveszi a kardját, Esmeralda elesik*: Például ezért.
Esmeralda: Te alattomos, alávaló…
Phoebus: Vigyázz, templomban vagyunk!
Esmeralda: Mindig ilyen jópofa vagy, vagy ez csak nekem szól?
*Esmeralda megragadja a gyertyatartót, küzdeni kezdenek*
Phoebus: Haha, gyertyafény, meghitt magány, romantika… ideális hely egy kis kézitusára! *folytatják a küzdelmet* Úgy küzdesz, mintha férfi lennél!
Esmeralda: Fura! Én is ugyanezt akartam mondani neked!
Phoebus: Ejnye, ez övön aluli ütés volt!
Esmeralda: Nem! Ez lesz az! *Phoebus alteste felé suhint, végül ő kivédi, de a fejét eltalálja*
Phoebus: Ez üt! *jön Djali, eltalálja Phoebus hasát* Gyereked is van?
Esmeralda: Kicsit nyűgös, hogyha katonát lát.
Phoebus: Ó, azt látom… Engedd meg: a nevem Phoebus. Azt jelenti, napisten. *Esmeralda és Djali sokat sejtetően összenéznek* És téged hogy hívnak?
Esmeralda: Mi ez, kihallgatás?
Phoebus *elteszi a kardját*: Nem, ez bemutatkozás.
Esmeralda: Nem tartóztatsz le?
Phoebus: Amíg a templomban vagy, nem tehetem.
Esmeralda: Te más vagy, mint a többi katona.
Phoebus: Köszönöm.
Esmeralda: Nos, ha nem akarsz letartóztatni engem, akkor mit akarsz?
Phoebus: Csupán megtudni a nevedet.
Esmeralda: Esmeralda.
Phoebus: Gyönyörű név. Talán még a Phoebusnál is szebb.
Mentavirág
Frollo:
Ó, szentséges Mária,
ha égi szemed rám tekint,
látod szolgád igaz életét.
Ó, Istennek anyja,
én százszor különb vagyok, mint
a durva lelkű, bűnös csőcselék.
Hát adj választ, Mária,
miért gyúlt e szenvedély?
Esmeralda képe miért kísért?
Nincs nyugtom, nincs békém,
a máglya, érzem, bennem ég,
s e szörnyű tűz a lelkem tépi szét.
Tűzörvény, tűzbálvány,
e poklokbéli lány
mint örvény, bősz ármány
a bűn torkába ránt.
A lány szövi a terveket,
ő tette sátán prédájává lelkemet.
A lány elé az Úr vetett,
ő tette ily' gyengévé gyarló testemet.
Hát könyörgöm, Mária,
Most védj meg engem, tégy csodát,
hogy tűnjön el e kínzó látomás.
A sátán leányát,
ó, hagyd, hogy tűz ölelje át,
vagy én öleljem őt, és senki más.
Tűzbálvány, tűzörvény,
a rontást hozzák ők.
Nem véd meg már törvény
Én várlak, vagy a tűz.
(Kyrie eleison)
Isten óvja lelkét (Kyrie eleison)
Isten óvja lelkem (Kyrie eleison)
Én ölelem őt át, vagy a tűz.
Mentavirág
Esmeralda:
Nem tudom, hallasz-e engem? Tán nem is létezel…
Azt mondják, cigány fohásza hozzád nem jut el.
Jól tudom nem ismer kínt már, ki fenn a mennyben él,
Arcod láttán mégis érzem, hajdan te is szenvedtél.
Ó, égi fenség, kegyes és szép.
Tőled vár békét e száműzött nép.
Szánd meg a vándort, kit szent hit hevít.
Segíts te rajtunk, hisz más nem segít.
Emberek:
Adj kincseket, adj szép ruhát.
Kísérjen jó sors egy életen át.
Te légy, ki jó, te légy, ki véd,
Te hozz ránk mindenhol áldást és békét.
Esmeralda:
Nem kérek vagyont, nem kell a pénz,
Egy népért szól imám, csak őrájuk nézz.
Segítse Isten, kit ember elűz,
Járj közben értünk, te szent égi szűz.
Segítsd a népem, irgalmas szűz.
Mentavirág
Frollo: Várj! Várj! Figyelj rám, Quasimodo!
Quasimodo: Nem, te figyelj ide! Egész életemben csak azt hallottam tőled, hogy a világ gonosz és álnok, de most már tudom, hogy nem a világ gonosz, hanem te és a magadfajták!
duracell
A sok szerelmespárt,
Ki lent a téren járt,
Mily gyakran nézegettem én.
Lágy ragyogás ült mindnek arcán,
Oly csodás, mint egy égi fény.
Tudtam, csak rám nem vár
E bűvös, szép sugár,
E fénnyel írott költemény.
Egy ilyen szörnyűséges arcot
Nem ölel át az égi fény.
De íme, jött egy angyal,
És rám köszönt.
Egy földöntúli, bájos tünemény.
Elment, de látom még,
Orcámon csókja ég.
Nem ért még ily jó tétemény,
Hisz újra éledt a remény,
Hogy rám ragyog az égi fény.
Mentavirág
Frollo: A világ rút, a világ álnok,
Hidd el, hogy én vagyok az egyetlen barátod!
Nem szeret más, csak én.
Én, ki védlek, tested-lelked óvom,
Bennem bízhatsz csak e földtekén.
Maradj hát itt bent fiam, s
Ez ódon tornyok rejtekén elrejtlek én.
(Sose felejtsd el, mit tanítottam neked!)
Az arcod csúf,
Quasimodo: Az arcom csúf,
Frollo: És torzadt tested.
Quasimodo: És torzadt testem.
Frollo: A világ bűnnek tartja,
S nem bocsátja ezt meg.
Nincs bennük irgalom,
Quasimodo: Csak benned bízhatom meg.
Frollo: Nem látnak ők mást benned, csak szörnyet.
Quasimodo: Csupán egy szörnyet.
Frollo: Kigúnyol és megvet, aki lát.
Quasimodo: Borzalmas szörnyet.
Frollo: Miért vonnád a fejedre a pornép átkát?
Értsd meg hát, és légy hű hozzám!
(Quasimodo: Hű hozzád.)
Hallgass énrám, maradj hát itt,
mert kint csak kín vár rád!
(Quasimodo: Csak kín vár rám.)
Mentavirág
Hugo: A szerelem városa izzik ma este
Persze, mert felgyújtották…
De dúl a lamúr.
Messzihol vörös az ég,
Szerelmes nők szíve ég
S én tudom, hogy van egy,
mely érted lángol rég.
Nincs még egy srác, ki ily' kiváló
Nincs még egy srác, kit ennyi ifjú hölgy imád
Mert ez az arc egyedülálló
Ki tudja hány
Hárman: szép lány vár rád?
Hugo: Van pasi száz, de mind csak teng-leng.
A sorból egy se lóg ki, unalmas bagázs
Egy ilyen srác ünnep a szemnek
Hát nem vitás, ez nem csalás, nem ámítás
Victor: Te vagy komám az örök nyertes,
mert benned ám megvan az, ami másban nincs
Hugo: Te vagy az ász!
Laverne: A fejformád oly jellegzetes
Victor & Laverne: Az ilyen arc
Hugo: mint ez
Victor & Laverne: nagy kincs!
Laverne: Ne Adoniszt lesd, nézz inkább körbe!
Victor: Sok lány a formabontó csemegékhez húz
Hugo: Kifli és test úgy szép, ha görbe
Hárman: Belőled fél is többet ér, mint másból húsz
Laverne: Halgass a tapasztalt öregre, Quasi és hidd el
Victor: Annyira imád, hogy mindig elájul, ha lát
Hárman: Hát csak téged vár (odakint)
A sok leányzó
Hisz tudjuk már, ritmusra jár a női szív
Te vagy a sztár, te vagy a bingó!
Csak téged vár a lány,
jobb vagy, mint száz vagány
szívszikrát csiholó,
Hétpróbás dzsigoló
Egy szó, mint száz: nincs több ily' srác!
Folytatása
 | Összehasonlítás |
