A harang rejtélye (A Notre Dame-i toronyőr 2.) (2002) 61% 71★

Nem rossz, de az első része sokkal jobb. :-) Habár ez is ugyanúgy szerethető, és aranyos is, a szereplők és a zenék is tetszettek, és a sztori is jó. Vannak benne aranyos jelenetek és viccesek is, de igazából ennyi. :-)

Oké… nem volt olyan régen, hogy véleményt írtam a Love Never Dies – A szerelem örök (2012) c. darabról, és kifejtettem, hogy az Operaház Fantomjának üzenete erősen összekapcsolódik az előítéletekkel, az emberi kegyetlenséggel, az elfogadás hiányával – és azzal, hogy hogyan tesz gyakorlatilag szörnnyé ez a szemléletmód egy tehetséges és intelligens embert… majd a második rész ezt megfontolás nélkül kukázza. Nagyon kínos, hogy az Operaház Fantomja után ugyanezt le bírtuk játszani a Notre Dame-i toronyőrrel.
A mese első része kiváló adaptáció. Victor Hugo regényének értelemszerűen vannak aspektusai, amiket egyszerűen nem lehet átvinni gyerekeknek (például az a részlet, hogy technikailag Frolló a főszereplő, és az ő, főleg a vallási fanatizmusból eredő lecsúszása adja a történet gerincét), de azt a tényt, hogy Quasimodo gyakorlatilag abszolút áldozat, aki nem rossz szándékú, és a szeretet, a kedvesség minden formája megérinti, és eléri, hogy küzdjön érte, remekül átadta… a mese végén kap egy szintű elfogadást, barátságokat köt, de a szép lány azért értelemszerűen nem őt választja, és ezzel egyszerre lett gyerekek számára emészthető, de finoman reális az egész.
Hogy „A harang rejtélye” szépen szembeköphesse. Mert megtette. Gyorsan szereztünk egy lányt Quasimodónak, nagy szeretet-barátság van Esmeraldával és Phoebusszal akik boldogan élnek (mert azt ugyebár elfelejtettük, hogy a lány cigány, ez meg a középkor ahol a toleranciát hallomásból sem ismerték legtöbben). Frollót egyébként el is felejtettük (mindenki rekordsebességgel túl szokta tenni magát egy bántalmazó szülőfigurán, nem igaz? Ja, meg az is gyakori, hogy a város vállat von az egyik fő tisztségének meggyilkolása után), a mellékszereplőket is elhagytuk valahol félúton. Clopin? Főesperes? Ugyan már!
Ja, és persze rózsaszín és giccses az egész. Nagyon. spoiler
A rajzolás kifejezetten igénytelen, a dalok, különösen az első rész tekintetében nagyon semmilyenek, az egyetlen, akinek adok egy pontot, az Madellaine maga, mert ő legalább aranyos OC. A főgonoszok jelentéktelenek, az egész mese olyan, mint félresikerült fix-it fic.

Szerintem nem volt ez olyan rossz, mint számítottam rá. Kicsit nekem más volt a kivitelezés grafika terén, de ettől függetlenül még tetszett. Aranyosak voltak a szereplők is, igazán sikerült megkedvelnem Madellaine-t. Bár néha 1-1 percre untam, viszont az egész élményre azt tudnám mondani, hogy egyszer teljesen megéri megnézni.A probléma szerintem csak annyi volt, hogy kicsit egysíkú volt a történet, és egy idő után unalmassá vált. Még akkor is, ha csak épphogy egy órás volt az egész. Viszont örültem neki, hogy végre spoiler.

Első rész után rögtön beleugrottunk a második részbe is. Ennek már sem a rajzolása, sem a története nem tetszett annyira.

Meglepően élvezhető folytatás. Persze kissé megkérdőjelezhető pár rész benne. Vajon ha egyszer segítünk a rendőrségnek, akkor minden eddigi bűnünk meg van bocsájtva?