Filmek 5-től 7-ig zóna

Vallás

Legyetek jók, ha tudtok (1983)
Brian élete (1979)
Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (2003)
Ádám almái (2005)
Úrvacsora (1963)
Egyiptom hercege (1998)
Kundun (1997)

@Atomsk kérésére kis késéssel hozom a sci-fi listámat. Hogy érdekesebb legyen, csak japán filmeket raktam bele:
Tetsuo – Vasember (1989) – Cyberpunk alapmű egy szemétté váló emberről, tökéletes zenék, brutális képek. Innen kaptam a nevem, ennél nem is kell több hozzáfűznivaló, azt hiszem.
80.000 voltos elektromos sárkány (2001) – Teljesen elmebeteg, elborult, gitárszuperhősös japán SF agymenés, ráadásul rövid is.
964 Pinocchio (1991) – Az egyik legbetegebb film, amit valaha láttam, érdekes keveréke a kísérleti filmnek, horrornak és cyberpunknak.
Akira (1988) – Anime alapvetés SF elemekkel.
Páncélba zárt szellem (1995) – Ha nem készül el soha normális Neurománc filmadaptáció, nekem akkor is lesz egy :)
Páncélba zárt szellem 2. – Ártatlanság (2004) – A folytatás ugyan messze elmarad az elődtől, de még így nagyon jó.
Battle Royale (2000) – A film, amiről Az Éhezők viadalát nyúlták.

És hogy ne csaljak olyan nagyot, pár vallás témájú kedvenc filmet is összeszedtem:
A vesszőből font ember (1973)
Az őslakó (2007)
Brian élete (1979)
Krisztus utolsó megkísértése (1988)
Ómen (1976)
Szomjúság (2009)
Az ördögűző (1973)

vallás

1. Egy falusi plébános naplója (Robert Bresson, 1951)
Robert Bresson harmadik játékfilmje a legmagasabb rendű műalkotás, elég lett volna, ha csak ezt az egy címet írtam volna ötször, dacára annak, hogy a listán szereplő többi is pazar. A filmtörténelem jelentősebb alkotói közül sokan foglalkoztak intenzíven a vallással (ha jól láttam, Bunuel például még fel sem tűnt). Egyetértünk-e Hegellel, aki azt állította, hogy a vallás az abszolút tárgy? Én nem vagyok sem vallásos, sem hívő, de úgy vélem ez az emberiség egyik nagy témája, amely mindenki számára megkerülhetetlen kérdéseket tartogat. Az Egy falusi plébános naplója azért különleges, mert formailag is vallásos, ezzel megteremtve a meditáció lehetőségét.

2. Ordet (Carl Theodor Dreyer, 1955)
3. Why Has Bodhi-Dharma Left for the East? (Bae Yong-kyun, 1989)
4. The Master (Paul Thomas Anderson, 2012)
5. Vétlen Balthazár (Robert Bresson, 1966)
6. Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (Kim Ki-duk, 2003)
7. Máté evangéliuma (Pier Paolo Pasolini, 1964)

Na, hát akkor essünk neki…

1. Ige – Nehéz nem két Dreyer filmmel is nyitni, amikor vallás a téma. Az Ordet még visszafogottabb a bírálatot tekintve, de egészen Bergmani és nagyon erőteljes alkotás.

2. Szent Johanna – Szintén Dreyer műve, sokáig elveszettnek hitték, majd egy elmegyógyintézetből került elő. A Richard Einhorn-féle zenei aláfestés is megteszi a hatását, de némafilmről van szó, ahol a fájdalmas tekinteteké a szín. Gyönyörű és borzalmas egyszerre.

3. Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz – ezt jó volt látni már listában. Valóban Kim Ki-duk talán legjobban sikerült filmje (elég vegyes a felhozatal) és valóban a legbefogadhatóbb, átfogó ábrázolása a Buddhizmusnak.

4. Baraka – Ez bizonyos tekintetben a Koyaanisqatsi és társainak nyomdokaiban készült, azaz narráció nélküli dokumentumfilm, főbb témája a vallásosság, a miszticizmus rengeteg formája és azok közös arculata.

5. Andrej Rubljov – Tarkovszkij legvallásosabb filmje (bár nehéz lenne azt mondani, hogy a többi filmje nem a hittel foglalkozik, vagy nem bír vallásos érzülettel), ez biográfia is egyben. Második egész estés filmje a rendezőnek, és itt már sokkal tisztább, kiforrottabb a hangja, mint az Iván Gyermekkorában.

6. A hetedik pecsét – Eléggé toplistás filmem Bergmantól, és bár erős benne a vallás, inkább a különféle meggyőződések művészi górcső alá vétele. A már listázott Úrvacsora jobban ideillik témáját tekintve, és méltó is a kiemelésre, hiszen remek film, de bennem ez mégis nagyobb nyomott hagyott.

7. The Master – Ez leginkább a pszichés és lelki vizsgálódás miatt érdekes számomra, szerintem nagyon jól vizsgálja a függésben és kiszolgáltatottságban élő embert, aki nem is biztos, hogy kiutat keres ebből, azoktól, akik felkínálják neki, ahogy azok is bizonyos szinten rá vannak utalva, akik elvileg meg próbálják szabadítani ettől.

Néhány tiszteletbeli említés pluszba:

Marketa Lazarová – Ebben is feltűnik, de a film inkább a rendezés miatt lenyűgöző.

Ádám Almái – Egy komikusabb, szórakoztatóbb, de azért elég sötét darab, kb: mindenki ismeri, nagy kultfilm.

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire – Lassú és nehezen megfogható film, és nem vagyok járatos a folklórban amit érint, mégis van valami egészen egyedi abban, ahogy a szereplők, a halálhoz és a hitviláguk bizonyos jelenségeihez való viszonyát ábrázolja.

Dogma
A lator
A Passió
A test
Az hetedik pecsét
A hetedik jel
Stigmata

Az ördög ügyvédje
Felhőatlasz
A Magdolna nővérek
A lator
Dogma
Legyetek jók, ha tudtok!

Vallás

Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (2003)
Kundun (1997)
Napfivér, Holdnővér (1972)
Úrvacsora (1963)
Jézus Krisztus Szupersztár (1973)
A Sunset Limited (2011)

Vallás

Az ötödik pecsét nem csupán a témában, de más szempontból is az egyik kedvenc filmem. Számos jelentés-rétege közül csak azt emelném ki, ahogyan a passió történetén csavar egyet. spoiler Film a vallásos/idealista fanatizmus ellen – de nem ad egyértelmű válaszokat az általa felvetett dilemmákra. A párbeszédek, szereplők zseniálisak. Egyben azt is demonstrálja, mennyire áthatja a kulturális termékeket, így a filmet a keresztény mitológia: ezek a történetek kimeríthetetlen forrásai a művészeteknek.

Az orosz Kálvária női rendezője vallásos szimbolikával mesél el egy második világháborús partizán-történetet. A vallásos tematika itt bátor húzás volt akkoriban, hiszen kommunista háborús hőseposz helyett a film főszereplői vallási figurák. Reflektorfényben az idealistára stilizált „Jézus”, szemben a megalkuvó „Pilátussal”.

A Pi élete gyönyörű képi világgal mutatja be, mit adhat egy vallás (és a fő: mindegy, milyen vallás) egy hívőnek, hogyan értelmezi, színezi a világot, segít át tragédiákon. Bár nem vagyok vallásos, szerintem nagyon jó film a vallásban rejlő értékekről és az empátiáról.

A Pi színes, idealista mondanivalójával az Úrvacsora zord képi világát és üzenetét állítanám szembe. Bergman filmjében pont az inog meg hitében (a lelkész), akihez a hitehagyottak fordulnának, mint vallásos tekintélyhez vagy mentsvárhoz. Az Atya itt (is) cserbenhagyja a Fiút – anno karácsonykor néztem meg, szépen beforgatott.

Brian élete – legjobb vígjátékok egyike. Ismert keresztény téma szórakoztató feldolgozásával reflektál aktuális problémákra.

Emberek és istenek – hit és félelem összeütközése. Hasonlóan az Úrvacsorához, ezt a filmet is azért szeretem, mert vallásos tekintélyek állnak komoly próba előtt, ezáltal emberi mivoltuk kerül terítékre.

anyám! – A teremtéstörténet úgy van itt elmesélve, hogy semmilyen ehhez hasonlót még nem láttam. Keresztény vallás és természet ellentéte, gyorsan fokozódó feszültséggel és merészen kibontott történettel, brutális és groteszk képi világgal.

Úgy vélem az elmúlt kör is jól sikerült, csatlakoztak új tagok, nagy volt a merítés, csupa érdekes címmel, és egyre több kommentár érkezett. Ezúttal messze a legtöbb szavazatot a 2001 – Űrodüsszeia kapta, gondolom ez senkit nem lep meg.

A következő téma a vallás lesz. Szokás szerint semmilyen tematikus megkötés nincs, így mindenki szabadon gondolkodhat. A határidő szeptember 15. 23:59.

Kifejteni most nincs energiám (később majd lehet pótlom hozzászólásban), csak egy listát dobnék be a számomra meghatározó sci-fi élményekről.

Mad Max 2. – Az országúti harcos (1981)
Érkezés (2016)
[[https://snitt.hu/filmek/a-bolygo-neve-halal-1986]]
A majmok bolygója (1968)
Terminátor – A halálosztó (1984)
Szárnyas fejvadász (1982)
2001 – Űrodüsszeia (1968)