Ideglelés (Ideglelés 1.) (1999) 62% 129★

Mostani fejemmel visszanézve értem, hogy miért volt nagy szám húsz éve. Sajnos az ingerküszöböm ennél jóval magasabban van, így nem tudtam magam átadni a filmnek, nem féltem, nem izgultam, nem rettegtem. 1001-es filmes listáról legalább pipálva.

Igazából néhány dologtól eltekintve egész jó volt. Tetszett a kézikamerás megoldás, így azért az ember ijesztőbbnek találja az egészet. Nyilván volt benne egy-két baromság, meg néhány olyan röhejes jelenet, amin elröhögtem magam, de szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni.

A 'found footage' típusú horrorfilmek egyik klasszikusa, és mint ilyen szerintem egészen brilliáns. Azóta rengeteg ilyen típusú filmet forgattak le, és persze akadnak jobbak, félelmetesebbek, de ez a film éppen azzal operál (és milyen jól), hogy nem történik benne semmi. Legalábbis, ha történik is valami, a néző azt nem látja, és a film nézése közben nem tudjuk, hihetünk-e a szereplőknek egyáltalán. Vajon tényleg üldözi őket valami az erdőben? Vajon nem csak képzelik az egészet? Vajon egymásban megbízhatnak?
Sokan ma már „gagyinak” tartják ezt a filmet, és persze a sokmilliós költségvetésű mozik mellett tényleg annak tekinthető. De ez a film nem is tör ilyen babérokra (ahogyan a found footage típusú filmekre nem is jellemző), csak az akar lenni, ami. A maga egyszerűségében képes megmutatni, hogy nem attól lesz jó egy horrorfilm, hogy tele van nyomva hang- és fényeffektekkel.
Szerintem kiváló alkotás, és nem tudom megunni. Bármikor szívesen újranézem, és sokadjára is ugyanúgy élvezem, és hatással van rám.

Gyerekként láttam, és úristen, mennyit tépelődtem rajta, hogy akkor ez most igaz volt?! :D A házban fellelhető összes sötét saroktól féltem, és ha már kettőnél több fa volt körülöttem a szabadban, tele lett a nadrág, hogy ajjaj, pont ilyen volt az Ideglelésben is…
Annyira nyomot hagyott bennem, hogy este semmiféleképpen nem nézném újra, maximum napközben :D
Egyébiránt nyilván most már nem nagy durranás ez a film, de annak idején hatalmas húzás volt, a footage megalapozója lett, ami én személy szerint nagyon szeretek.

Újranézés után: hát, így már valóban nem nagy dolog, de „kellemesen” felidézte azokat a perceket, amikor éjjel emiatt a film miatt nem mertem kimenni a szobámból még egy pohár vízért sem :DDD

A film után azt mondták rám, hogy velem nem szabad leülni horrorfilmet nézni.

Mondhatjuk rá hogy az évek alatt kivívott magának a film egy bizonyos kult státuszt, és ez azért javít az összképen. 10/7

műfajteremtő klasszikus, hivatkozási alap. Közel sem tökéletes, de amikor láttam paráztam rendesen, és végül is ez a célja na…

Ha röviden jellemeznem kéne: Briliáns ötlet, pocsék megvalósítással. (Az utolsó 10 perc azért valamelyest emlékezetes.)

Biztos sokkal jobb lenne, ha Heather meghalt volna az első percben és soha az életben nem kell hallanom és látnom ezt a picsát. Jézusom, de idegesítő

Talán a legjobb, leghatásosabb Horror, amit eddig láttam.