Ideglelés (Ideglelés 1.) (1999) 62% 214★

Emlékszem mikor 2002-ben láttam először, magam is totál elhittem spoiler. Szerintem a mai napig hátborzongatóan ijesztő, a found footage műfaj egyik kultikus ékköve.
Ahogy elmesélik a helyi lakosok borzongató élményüket, teóriájukat már megalapozza a félelemkeltést. Egészen bravúrosan működik még mindig benne, hogy a környezeti zajokkal, hangokkal, a szereplők rémült reakciójával mennyire hidegrázós hatást tud elérni.

Ennyi visítozást, b..szki….

Bajban vagyok, már ami a csillagozást illeti, mert egész jó film lenne, ha nem lennének ilyen irritálóak a szereplők. Az is megeshet, hogy pont ennyire kell irritálónak lenniük, csak engem idegesítenek halálra ezek az emberek.

Kezdjük ott, hogy nagyon tetszett a boszorkány hiánya, egyenesen imádtam, hogy nem mutatták, illetve csak a hangokkal és a reggelre szétdobált cuccokkal, a nyálkával, majd az eltűnt spoiler ingének egy darabjában talált nyelvvel és ujjal, ha jól láttam keltették a feszültséget a szereplőkben. Azt nem mondom, hogy bennem is, mert körülbelül a negyvenedik percig csak el-el nézegettem, nem is irritáltak annyira a szereplők, de utána a folyamatos visítozások, káromkodássorozatok (amivel nem lenne problémám, de ez a rengeteg káromkodás már unalmas volt és bántotta a fülemet) és sírások nagyon idegőrlőek voltak, ezért élvezhetetlenné tették számomra a filmet.

Spoileres tartalom következik
A karakterek…nagyon lelkesek voltak az elején, szkeptikusnak is mondanám őket, de ahogy haladt előre a történet és egyre inkább belecsöppentek a valódi horrorba, elhatalmasodott rajtuk a pánik és egymásnak estek. Nem tudom belelátni magam a helyzetükbe, mivel én eleve azért mennék oda, hogy megcáfoljam a boszorkány létezését és ha tapasztalnék is valamit,talán még akkor sem hinném el. Később persze belátnám, hogy igenis van itt valami, de annyira lelkes lennék, hogy még élvezném is a helyzetet.
A probléma ott kezdődött, hogy Heather-nek a legfontosabb a film volt, ezért nem azon az úton vezette vissza a csapatot amin jöttek, hanem egy teljesen más irányba, hátha felvehet valami izgalmasat. Értem én, hogy hajtotta a kíváncsiság, de ha a boszorkány annyira el akarta volna ragadni őket, akkor a megszokott úton is megtehette volna. A lány irritált a legjobban a trióból, nem bírom felfogni, hogy miért kell torkaszakadtából üvölteni a másik emberrel, ha az ott áll mellette, lehet idegeskedni halkabban is. Azt is értem, hogy kétségbe volt esve már a sokadik napon, de bőgéssel és rinyálással senki nem jutott még ki az erdőből.
A probléma ott folytatódott, hogy Mike-nak valami bekattant és a folyóba dobta a térképet. Mégis mi a franc játszódhatott le benne? Képtelen vagyok felfogni, hogy egy ember az erdő közepén miért válik meg attól a dologtól, ami segíthet a kijutásban. Magát a karaktert egy gyenge idegzetű, hisztis srácnak írnám le.
Josh leginkább azzal volt elfoglalva, hogy Heatherrel kiabáljon, amiért folyamatosan filmezett. Nem tett hozzá sokat a csapat haladásához, leginkább azon húztam fel magam, hogy leült a földre és azért rinyált, hogy nem akar az erdőben éjszakázni, ki akar jutni, viszont annyi értelem nem szorult belé, hogy el is induljon.

Egyedül a film végén éreztem egy kis feszültséget, mikor elértek egy házhoz, az a rész még úgy ahogy tetszik is.

Összességében: nagyon tetszik a film ötlete, viszont zavart a kamerás stílus, elég rossz minőségben találtam meg a filmet, de gondolom ez eleve ilyen. A karakterek rémesen irritálóak voltak, tudhatták, hogy mire vállalkoznak, de egész végig úgy éreztem, hogy valójában sosem gondolták komolyan.
Tehát a problémám: okos karaktereket vártam és jobb képi minőséget.

Mostani fejemmel visszanézve értem, hogy miért volt nagy szám húsz éve. Sajnos az ingerküszöböm ennél jóval magasabban van, így nem tudtam magam átadni a filmnek, nem féltem, nem izgultam, nem rettegtem. 1001-es filmes listáról legalább pipálva.

Borzalom! Borzalom! Ezt a s**rt soha többet nem nézem meg!

A 'found footage' típusú horrorfilmek egyik klasszikusa, és mint ilyen szerintem egészen brilliáns. Azóta rengeteg ilyen típusú filmet forgattak le, és persze akadnak jobbak, félelmetesebbek, de ez a film éppen azzal operál (és milyen jól), hogy nem történik benne semmi. Legalábbis, ha történik is valami, a néző azt nem látja, és a film nézése közben nem tudjuk, hihetünk-e a szereplőknek egyáltalán. Vajon tényleg üldözi őket valami az erdőben? Vajon nem csak képzelik az egészet? Vajon egymásban megbízhatnak?
Sokan ma már „gagyinak” tartják ezt a filmet, és persze a sokmilliós költségvetésű mozik mellett tényleg annak tekinthető. De ez a film nem is tör ilyen babérokra (ahogyan a found footage típusú filmekre nem is jellemző), csak az akar lenni, ami. A maga egyszerűségében képes megmutatni, hogy nem attól lesz jó egy horrorfilm, hogy tele van nyomva hang- és fényeffektekkel.
Szerintem kiváló alkotás, és nem tudom megunni. Bármikor szívesen újranézem, és sokadjára is ugyanúgy élvezem, és hatással van rám.

Igazából néhány dologtól eltekintve egész jó volt. Tetszett a kézikamerás megoldás, így azért az ember ijesztőbbnek találja az egészet. Nyilván volt benne egy-két baromság, meg néhány olyan röhejes jelenet, amin elröhögtem magam, de szerintem egyszer mindenképp megéri megnézni.

Gyerekként láttam, és úristen, mennyit tépelődtem rajta, hogy akkor ez most igaz volt?! :D A házban fellelhető összes sötét saroktól féltem, és ha már kettőnél több fa volt körülöttem a szabadban, tele lett a nadrág, hogy ajjaj, pont ilyen volt az Ideglelésben is…
Annyira nyomot hagyott bennem, hogy este semmiféleképpen nem nézném újra, maximum napközben :D
Egyébiránt nyilván most már nem nagy durranás ez a film, de annak idején hatalmas húzás volt, a footage megalapozója lett, ami én személy szerint nagyon szeretek.

Újranézés után: hát, így már valóban nem nagy dolog, de „kellemesen” felidézte azokat a perceket, amikor éjjel emiatt a film miatt nem mertem kimenni a szobámból még egy pohár vízért sem :DDD

Egy igazi para-horror ami könnyen kikészítheti az embert, köztük engem is. Régen láttam és emlékszem utánna alig tudtam aludni. Ne is mondjam mennyire írtózok (főleg este) az erdőktől. Az az idegbe fúródó érzés, hogy a Blairi boszorkány mindenhol ott volt, csak senki nem látta csa egyszerűen érezni lehetett a jelenlétét, hátborzongató volt.
Sajnáltam mindhárom filmest, akik végig szenvedték az egészet spoiler.
Ezzel a filmel egy új kultúra alakult meg a filmtörténelemben, főleg horror terén.

műfajteremtő klasszikus, hivatkozási alap. Közel sem tökéletes, de amikor láttam paráztam rendesen, és végül is ez a célja na…