Boszorkányok (1922) 76% 24★

Milyen szerencse, hogy egy ideje már komoly szerepet kap az agykutatás, ezért a 100 éve még „tényként” kezelt „dokumentumfilm” ma már nem helytálló. Mert az egy dolog, hogy bemutatja a középkorban hogyan uralta a vallás, a félelem, a babonaság az embereket. Bármit elhittek, hogy velük is megtörténik, ha egy csoport nyomása alá kerültek. De a 7. részben (ahol a 100 évvel ezelőtti jelenbe ugrunk) ráhúzzák szó szerint minden nőre, hogy boszorkány, mert alvajáró, mert jóslásból él, mert egyéb megmagyarázhatatlan testi tünetei vannak… Az utolsó fejezet nálam lehúzta az egyébként érdekes, informatív filmet, mert pont olyan csúsztatsokkal él és állító kérdéseket tesz fel, ami miatt párszáz éve nőket kínoztak és öltek meg.

Inkább a hangulat és az infók az érdekesek. Jó kis klippeket lehet belőle csinálni.

Ha sikerül az első 15 percnyi száraz történelemórát végigülni utána cserébe megkapjuk amire számítunk boszorkány-ügyileg. Mai szemmel is megállja a helyét ez az 1922-es némafilm. Remek példája annak, hogy lehet visítozás nélkül is jó horrort csinálni. Néhány jelenet igen felkavaró még úgy is (vagy éppen azért), hogy az alkotó a képzeletünkre bízza, mit is csináltak a boszorkánynak kikiáltott delikvensekkel a vallatószobában illetve hogy mit műveltek ördögék egy-egy áldozati szertartáson. A félni vágyók csalódnak majd a filmben de egy jó kis borzongással mindenképpen szolgál.

Tehát az van, hogy láttam egy 1922-es dokumentumfilmet a boszorkányokról. Ami azért, wow!