Los Angeles-i rémtörténetek: Angyalok városa (2020–2020) 69% 27★

A City of Angels nagyon sok ötletet dob fel, számos sztoriszálat és szereplőt mozgat, és pont ez bénítja meg az egészet. A tíz epizódban egyes részekre túl nagy hangsúlyt fektetnek (például a Vega család nagy egyesülése egy egész epizódot kapott, míg a cselekmény nem haladt sokat az évadzárás előtt), míg mások meg elvesznek a felduzzasztott történetben – mint például Tiego húga, Josefina. Magyarázattal, a tíz részen keresztül látottakat összefogó elemmel sem szolgál a sorozat, és nem tűnt úgy, hogy a kérdések egy részére válaszokat kaptunk volna az évad végén. Emellett maga az elbeszélés is lassú ütemű, amit a több, egymástól független történetszál csak fokoz. A City of Angelsben rengeteg potenciál van, és meg merem kockáztatni, az egyik olyan sorozat az utóbbi évekből, ami tényleg alapos körképet ad a faji konfliktus minden vetületéről, de pont a nézőről feledkezik meg. Folyamatosan jönnek a sejtetések, csak nem látni, ezek hová fognak vezetni.

Egy tízepizódos előkészítés után nem feltétlen marad hűséges az egyszeri tévénéző. Főleg nem akkor, ha az évadzáró sem kínál semmi érdekeset a jövőre nézve.

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2020/07/01/penny-dreadful-city…

Semmi köze az eredeti Penny Dreadful sorozathoz, csak a címe. Annyi köze van egymáshoz a kettőnek, hogy mindkettő hiedelmekre, mondavilágra épít, de az előző széria pörgőssége, lebilincselő történetvezetését nem sikerült adaptálni. Merő unalom az egész, így körmömet rágva várom, hogy mit hoznak ki belőle az évad végére. Egy biztos, ha nem javul, akkor kasza, legalábbis részemről biztos.

Sosem vallottam igazából magamat nagy Penny Dreadful fannak, szerintem a fősorozatnak is bőven megvoltak a hibái, bár tény, hogy mindenképpen jobbnak mondanám azt.
Igazából ez is volt az első nagy hiba amit elkövettek: belerakták a címbe, hogy „Penny Dreadful”. Az emberek ezek után szerintem teljesen jogosan várták, hogy szintén a természetfeletti téma legyen a középpontban. Ezzel szemben ez kimerült abban, hogy Natalie Dormer a különféle szerepekben kavarja a szart, Lorenza Izzo meg Santa Muerteként néz az emberekre és nagyon igyekszik semmit sem csinálni.
Helyette kaptunk családi drámát, politikát, vallási kérdéseket meg *dobpörgés* nácikat…. Utóbbi az ami nekem a legkevésbé hiányzott, mert már az unalomig lett nyomva a téma, de úgy általánosságban is Peter doki meg Elsa szála érdekelt a legkevébé, bár Mateo „pachuco” szála is inkább kínos volt az esetek nagy részében.
Személyes nagy problémám, hogy a leírás alapján teljes mértékben azt vártam, hogy annak a gyilkosságnak az elején azért nagyobb szerepe lesz és közben előjön a természetfeletti szál….de nem, a nyomozást se kaptam meg, mert a karakterek úgy kb magasan sz*rtak rá. Néha meglett említve, hogy ja ez is van, majd az utolsó részben jutott eszükbe, hogy talán kéne ezzel is kezdeni valamit. (minimálisan és antiklimatikusan persze)
Több karakter sajna nagyon minimális szerepet kapott, bár istenigazából mindegyiknek lett volna esélye többet csinálni a következő évadokban.
Szerintem Lewis meg Maria voltak azok akiket a hibái ellenére a leginkább kedveltem. Megvoltak persze az érdekesebb és izgalmasabb részei a sorozatnak, a mexikói kultúra bemutatásával és a remek zenékkel sem volt probléma, Natalie Dormer meg remekül hozta a sok szerepet, de sajnos sok maradandót nem alkotott a City of Angels. (igen, ennyi elég lett volna címnek)

A Londoni rémtörténetek (2014–2016) spirituális leszármazottjaként harangozták be a sorozatot, ezért arra számítottam, a borongós, sejtelmes hangulat és a természetfeletti jelenléte itt is nagy szerepet fog játszani. Nagy bánatomra utóbbira alig fordítottak figyelmet a készítők, holott engem kifejezetten érdekelt volna mind Santa Muerte legendájának, mind a hozzá kapcsolódó vallási kultúrának a részletesebb bemutatása. Az elbeszélés inkább a valóság talajához közelebb álló történetszálakra koncentrált, amik epizódról epizódra egyre jobban elaprózódtak, ahogy a főbb cselekményelemek kisebb elágazásokat kaptak, ráadásul ezek az egymás mellett futó, helyenként összefonódó szálak eltérő minőségűek voltak, így óhatatlanul kioltották egymást. Az egész évadon érződött a bevezető jelleg, ami alapjáraton nem lett volna baj, hiszen el kell valahogy kezdeni a sorozatot, a problémát az okozta, hogy mindenből csak felszínes ízelítőt kaptunk, alig tudtunk meg érdemi információt a szereplőkről, vagy bizonyos történések miértjeiről. Értem én, hogy tartalékolni kellett az ötletekkel az esetleges folytatásokra, de ezt figyelembe véve is úgy gondolom, elbírt volna még pár pontos magyarázatot és apró kiegészítést a történet. A 30-as évek és a jelen Amerikájának elég egyértelmű párhuzamba állítása a mexikóiakat ért atrocitások, a rendőri brutalitás bemutatásával némi politikai vonalat is hozott a sorozatba, csakhogy nekem a vonatkozó jelenetek nagy része szélsőségesen hatásvadásznak tűnt, egyszerűen nem éreztem realistának őket, annyira a sokkolás, a megdöbbentés volt bennük a fő motívum, hogy a tényleges üzenet, mondanivaló elveszett útközben. A karakterek a történetszálakhoz hasonlóan kidolgozatlanok voltak, de azért akadt pár említésre méltó szereplő: a nyomozópáros, Lewis és Tiago között a kezdeti titkolózások ellenére is remek volt az összhang, egyénileg a bennük rejlő kettősségek, az azokkal való küzdésük tették őket érdekessé számomra, s ugyanezt tudom elmondani Molly nővérről is. A sorozat vitathatatlan fénypontja azonban Natalie Dormer személye volt, aki fantasztikus és sokszínű alakítást nyújtott négy különböző, egymástól teljesen eltérő karakterként.
Ha nem kaszálta volna el a gyártásáért felelős tévétársaság, én valószínűleg akkor sem folytattam volna a sorozat nézését, mert annyira unalmas és csalódást keltő élmény volt számomra az első évada. Parlagon hagyott egy izgalmasnak ígérkező természetfeletti szálat, a többit pedig a karakterrajzokkal együtt csupán vázlatosan skiccelte fel, abban reménykedve, hogy ezzel megfelelően felcsigázza a nézőket, akik majd visszatérnek a folytatásra, amiből ugyebár végül nem lett semmi.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2021/01/sorozatkriti…

FÚ nagyon hamar ledaráltam, bejövős, biztos, hogy folytatni fogom. Nagyon jók a karakterek, izgalmas, misztikus, a táncos jelenetek valami marha jól össze vannak rakva, szóval mégmégmég.