The Atticus Institute – Múltbéli démonok (2015) 65% 26★

Az „áldokumentumfilm”, mint műfaj mára elég népszerű lett a filmkészítők körében. Talán okozza ezt az, hogy igen alacsony költségvetésből is kihozhatnak jó filmeket ezzel a módszerrel. Hasonlatos az ún. „found footage”-filmekhez, de ez esetben egy kicsit másról van szó.
Az Atticus Institute azt a benyomást kelti, mintha a Discovery csatornát néznéd, egy „rendes” dokumentumfilmet hoztak össze annak minden szükséges kellékével. A megszólaltatott szereplők a kamerának mesélik el az élményeiket, mintegy narrálják a közben látható képsorokat. Ha csak véletlenül kapcsolgatod a tévét és így futsz össze vele, frankón elhiszed.
Szerintem ezen a téren ez a film tarol, és tényleg patent módon lett megcsinálva.
El kell ismernem, hogy maga a sztori se nem új, se nem különleges, se nem túl izgalmas, de a forma, amibe beleöntötték, magával ragadja az embert.
… nem utolsósorban felelős ezért Rya Kihlstedt is, aki Judith-ként hatalmasat alakít.
Nekem 2015-ből határozottan ez eddig a kedvenc filmem, a műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik nem csak a trancsírhorrort szeretik, jó szívvel ajánlom!

Végre egy teljesen befejezett horror, ami után nem maradtak kérdéseim, tökéletesen megértettem mindent! A dokumentumfilm jelleg itt teljesen olyan, mintha tényleg egy doksit néznék. Nagyon tetszett, jó volt a történet a színészi játék is rendben volt.

Nagyon szeretem ezt a műfajt, de nem volt az igazi. Sztem műfajában vannak jobb darabok is, de aki ezt szereti (mint magam is) annak azért megnézős mozi.

Nem volt annyira ijesztő, mint ahogy vártam, de tetszett a sok hirtelen rémisztgetés. Amikor csak nézed a képernyőt, és csend van, senki nem mozog, most vajon mi fog történni, és akkor bumm! Az nem tetszett, hogy áldokumentumfilm. Nálam van film, meg dokumentumfilm :) A befejezés viszont illő volt.

Nem szoktam nézni a színészi játékot, mert nemtom, nem érdekel, de itt tök tetszettek a szereplők, tényleg hiteles volt nekem ahogy előadták. :o

Viszont a film, mint horror… altatónak jó.
Mindenhol lehet előre tudni, hogy mi fog történni, viszont nem teljesen úgy történtek, ahogy én vártam. Úgy érdekesebb lett volna szvsz. :P Pl. a béka szívével azt hittem előbb szórakozik majd, hogy hol leállítja, hol iszonyat felgyorsítja majd és miután néhányszor eljátszotta és valaki ráközelít kamerával, majd szétrobban. Vagy mikor az a piros fotózás volt, azt hittem köv. pillanatban majd lebegni fog valami kitekert pózban, a végén meg mikor a kamerába nézett, nézhetett volna fejjel lefelé… Vagy mikor a legvégén a pap után bement a fickó feltenni a fejére azokat a tappancsokat és elgázosították őket, azt hittem az lesz az utolsó, hogy láttuk mindkettejüket… és még sorolhatnám… szóval, megnéztem, de hát… majd el aludtam… :/

Na meg azt nem vágtam, hogy ha el tudott tűnni időnként + oly hatalma volt, miért nem ölt meg első percben vagy a sokadikban mindenkit? Meg miért nem szórakozott velük látványosan? :s

„Egészen megrázó volt…de mégsem annyira.”
Pontosan… A számból vetted ki a szót…