A történet a az alaszkai Nomeban játszódik, ahol 1960 óta jelentik az eltűnéseket. Az FBI többszöri, mindenre kiterjedő nyomozásai ellenére, az igazság nem derült ki. Itt, ezen az Isten háta mögötti helyen, Dr. Abigail Tyler pszichológus elkezd gyűléseket tartani traumás páciensekkel.… [tovább]
Negyedik típusú találkozások (2009) 55★
98' · amerikai, egyesült királysági, bolgár · sci-fi, thriller, horror, rejtély, áldokumentumfilm 18 !
Szereplők
Kedvencelte 7
Várólistára tette 36
Kiemelt értékelések
Erősen B film erősen B filmes eszközökkel (melyek inkább emlékeztettek a 90-es évekre, mintsem 2009-re). Helyenként voltak erős jelenetek,de többször is szembe tűnő volt a z időhúzás. Logikátlan húzások tömkelege, színészi játék épphogy elfogadható. Egynek elmegy ha valaki szereti az UFO témát.
Kiábrándító. A történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ami kicsit jobban megdolgoztatná a mókuskerekeket. A minősége olyan, mint egy Spektrumra készült hatásvadász, áltudományos „doku”. 2009-es, de már most érződik mennyire csúnyán öregedett. A dialógusok nagyon bugyuták pl. a szülő semmit nem kommunikál a gyerek felé, nem magyaráz meg, nem avatja be, csak elvárja, hogy ugorjon egy szóra az egyébként viszonylag idősebb, döntésképes gyereke. spoiler Ha mellé hozzáveszem, hogy egy sikeres pszichológusról és pszichológusfeleségről van szó, úgy különösen vicces, hogy mennyire nem tud megfelelően kommunikálni. Kihagytam még valamit? Ja igen, a színészi játék gyenge és a magyar szinkron is pocsék.
Úgy gondolom, hogy a téma és a műfaj egyik legjobb filmje. Dokumentumfilm, ugyanakkor színészek játsszák a szerepeket, pár jelenetet kivéve, mikor Dr. Tyler vagy mások elbeszéléseit láthatjuk és ez a fajta váltogatás engem csak jobban bevonzott.
Hogy vannak-e földönkívüliek és gyakran látogatnak-e minket? Nos, ez nem az a platform, ahol ezt tárgyaljuk, de ez a film kiválóan ábrázolja ezt a dillemát. Én hinni akarok, mint a X-Aktákban Mulder, talán számomra ezért volt végtelenül izgalmas és érdekes.
Azt biztosan állíthatjuk, hogy Dr. Tylernek valósak voltak azok a dolgok, amikről beszámolt és itt a tény is, hogy a lánya a mai napig nem került elő. Lehet azon gondolkodni, mi történt vele, de ismétlem magam: ez nem az a platform.
A Fourth Kind mint film rendkívül jól működött. Bár fogalmam sincs, mit nyújthat annak, aki szkeptikus vagy teljesen elhatárolódik a földönkívüliek létezését érintően, de nekem nagyon tetszett és véleményem szerint nem véletlenül számít klasszikusnak a műfajban.
A baglyok, ufók és sumér domborművek megtették hatásukat, tetszett a film. Nem vagyok oda az ilyen emberrablós ufós marhaságokért, de ez lekötött, tényleg para volt, a sumér vonal különösen tetszett.
Lehetett volna kicsit jobb a színészi játék, akkor szerintem magasabb lehetett volna a pontozás, d enekem még így is bejövős volt. Akármennyire is közútálat tárgya, annak idején mikor először néztem meg barátaimmal mi szétparáztuk rajta a fejünket és még azután is voltak tőle álmatlan éjszakáim…elég sokáig. Ma már talán annyira nem félelmetes, de ha Blair Witchnek mindneki elnézte, hogy megpróbálta úgy beállítani magát mint megtörtént ese ményt, akkor nem értem ennek az emberek miért nem tudják. Én megbocsátom, mert a színészkedés néha kicsit off az atmoszféra, a párbeszédek, a helyszínek mind eszméletlen betaláltak.
Az az egy csillag abszolút szubjektív, de ez a film iskolapéldája annak, miért is utálom alapjáraton a kézikamerás filmeket. Szerencsére rengeteg pozitív csalódásban volt már részem, de ez azt a tipikus megoldást választotta, amikor SEMMIT nem mutatnak, ha esetleg történne éppen valami érdekes, teljesen elmegy a kép és én ezért szenvedtem hajnal kettőig, hogy megnézhessem, mert éppen bekrepált a laptopon a mozgóképlejátszás, és rendbe kellett hozni -_– Pedig nagyon tudom szeretni az emerrablós-UFÓ-s filmeket, mert az egyetlen horror-, ill. sci-fi-típus, amitől tudok parázni, mert ez az egyetlen, amiről el tudom képzelni, hogy létezhetne is akár…