Cannibal holocaust (1980) 49% 77★

A botrányfilmek alfája és omegája leginkább azért lehet érdekes a számunkra, mert számos botrányfilmmel szemben neki bizony van értelme, sőt, a mögötte meghúzódó alkotói szándék (bármennyit is változott a készítők viszonya a mozihoz az évtizedek során) végeredményben bizarrul értékes és jelentőségteljes művet eredményezett.

A technikai értelemben vett mentőtényezők magukért beszélnek. A Cannibal Holocaust filmként teljes mértékben értelmezhető és saját lábon álló produkció, kivitelezésében nyoma sincs azoknak a félamatőr, kiérleletlen, inkább lelkesedés által hajtott korai horroros jegyeknek, amik meghatározták a hetvenes-nyolcvanas évek máig is irányadó műfaji alapvetéseit. Cserébe a film jellegzetesen olasz alkotás, ami nem hiányosság vagy gyengeség, de a hangulat és a stílus ezáltal erősen hajaz a korabeli olasz horrorokra.
Mindenképpen javára kell írnunk, hogy gyakorlatilag itt születik meg a found footage stílus is, ami azonban rendkívül szellemesen épül be egy hagyományos film cselekményébe. A történet gyakorlatilag felosztható két különálló nagy szegmensre, de ezek együtt működnek igazán jól, együtt nyernek valódi értelmet, ráadásul a hatásmechanizmushoz is hozzátesz az áldokumentarista kivitelezés.
És hát a tartalom… A tartalom, amivel kapcsolatban 45 éve legendák terjengenek filmes berkekben, és amik kicsit túl is fújták a Cannibal Holocaust körüli hírverést. Amit leszögezhetünk, a nézőre gyakorolt hatás terén a film bőven nem a valaha volt legdurvább, Léteznek tőle sokkal véresebb, brutálisabb, nyersebb horrorok, a nézőt még ennél is megterhelőbb tartalmakkal terrorizáló művek, olyanok is, amiket egyébként filmtörténeti jelentőséggel ruháztunk fel (hogy mást ne mondjak, a Jöjj és lásd! ennél a filmnél bizony durvább – igaz, szadizmusa nem, vagy nem feltétlenül tűnik öncélúnak, szemben a horrorokkal általában). A Cannibal Holocaust elrettentő faktorát leginkább a mögötte meghúzódó morális kérdések és a cselekményt átható médiakritika árnyalja. A mozi nyilvánvalóan mondani akar valamit a világról, sőt, indirekt módon az emberi álszentség témáját is sikeresen megkapargatja. A benne látható szörnyűségek nem maradnak jelentéstartalom nélkül, minden megrázó jelenete okkal került rögzítésre (még akkor is, ha a rendező utólag mást mond). Az állatok lemészárlásával kapcsolatos aggályok is árnyalásra szorulnak. A cselekmény során meggyilkolt állatok ugyanis a forgatást segítő bennszülöttek élelmeként végezték, a teknős feldolgozásának jeleneteinél látszik is a szakértelem és a célszerűség – nem beszélhetünk tehát állatkínzásról, hacsak nem annyiban, mintha ma bemenne egy stáb bármilyen üzemegységbe, ahol haszonállatok feldolgozása zajlik, nem is beszélve a vidéki Magyarországon még mindig viszonylag mindennaposnak mondható házi dísznóvágásokról. A Cannibal Holocaust megítélését ilyen téren mintha áthatná egy nagy adag urbánus álszentség, eltartott kisujjas felháborodás, amiért olyan, viszonylag hétköznapi aktusokat tár a nézője elé, amik felett sokan szemet akarnak hunyni, de az abból származó előnyöket továbbra is élveznék. Hogy ezek mellett az emberek ellen elkövetett borzalmak szinte már feledésbe is merültek, ugyancsak érdekes adalék, pedig a filmben számos brutális, de nem groteszk módon lehetetlennek tűnő jelenetet láthatunk, ami papíron sokkal jobban ki kéne hogy borítson minket – és hát a maga korában elő is vették a stábot, felmerült, hogy valódi gyilkosságokat, nemi erőszakot és csonkításokat látunk a képernyőn. Ezek ereje is a valószerűségben rejlik, nem beszélhetünk esetükben groteszkségről, túlzásról vagy parodisztikus élekről, a legtöbb ilyenről valóban elhiheti a néző, hogy élesben vették fel. Ez a Cannibal Holocaust talán legkegyetlenebb vetülete, ilyen téren tolja túl saját kereteit a műfaj által végsőnek vélt határokon.
A mozi végének ikonikus költői kérdései kapcsán úgy érzem, sokan izomból szeretnék megfelelő polcra helyezni ezt az alkotást. Tény, hogy a film maga is álszent és manipulatív, tény, hogy mögöttes tartalmán túl saját magát eladni és piacilag pozícionálni elsősorban horrorként szeretné, de a különösen Amerikából érkező, természetfelettivel és groteszkkel operáló művekkel szemben nem lehet tőle elvenni, hogy azoktól sokkal komolyabb és valóságos kérdéseket is feszeget. Nem mondom, hogy ezektől egyből a mennybe megy, hogy relativizálódnak a szélsőségei, de mindenképpen más árnyalatokat kap, az én szememben például abszolút több lett általuk holmi botrányfilmnél, öncélú erőszakorgiánál – hisz látszik a szándék és az akarat, hogy a kegyetlenség funkciót nyerjen, illetve hogy ne fulladjon teljes öncélúságba.

Meglepően komoly, végig egyben tartott, a vártnál sokkal mélyebb filmélmény! Pontozni természetesen pokolian nehéz, de sok horrorral ellentétben igenis értelmezhető műalkotásként, sőt. A rá érkező reakciókat akár nézői, akár alkotói oldalról kicsit befolyásoltnak érzem, szélsőséges megítélése miatt szerintem mindenki kétszer is meggondolja, mit mond és mit mondhat róla. Természetesen nem ajánlom egy az egyben, de filmtörténeti szempontból mindenképpen érdekes darab.

Nagy horrorrajongó vagyok, de ez valami borzasztóan rossz élmény volt. Semmi horrorhangulat, csak agyatlan darálás.
Mintha az ember egy hentesekről szóló filmet nézne, csak itt embereket is darabolnak.
Gyomorforgató és ízléstelen.

*Minden idők 10 legbrutálisabb és legbetegebb filmje – 6. helyezett*
Az eddigi filmek közül, melyek felkerültek a listára, ez az első, ami tetszett is. Szerintem jól meg lett csinálva annak ellenére, hogy csupán egy évvel fiatalabb anyumnál, a hanggal sem akadtak problémáim, a szinkrontól nem támadt hányingerem és a sztori is elég izgalmasnak ígérkezett. Ugyanakkor ezt sem fogom értékelni, mert nem tudnék rá megfelelő csillagszámot adni. Durvaságilag ez is meh, bár a teknős… RIP TEKNŐS

Tartottam nemrégiben egy „ál dokumentumfilm”-maratont, amiben ez a film természetesen kihagyhatatlan volt. Bár azt talán leszögezhetjük, hogy nem a film minőségének érdeme, hogy ennyire híres/hírhedt lett, hanem megjelenésének körülményei miatt. Sokat lehet erről olvasni, nem fecsérlem rá itt a szót.
Azt viszont el kell mondanom, hogy bár a film a maga nemében megérdemel némi elismerést (ezért kap tőlem ennyi csillagot), számomra élvezhetetlen volt. Egyes filmekben az öncélú erőszak úgy jelenik meg, hogy attól a film jóvá válik, szerintem itt nem ez történt. Abban a tudatban, hogy azoknál a részeknél, ahol állatokat ölnek meg, valós felvételeket láthatunk, valós állatokkal, elborzasztott. Engem, aki aztán tényleg bármilyen horrorfilmet megnéz, ez teljesen kicsinált. Nem is bírtam egyszerre megnézni, kétszer futottam neki a filmnek, mire végignéztem.
Ez a film szerintem kimeríti a „semmilyen korosztálynak nem ajánlott” fogalmát.
Aki megnézné, készüljön rá, hogy tényleg nagyon durva.
És ha ettől el is tudunk tekinteni… azért túlságosan amúgy sem jó…

Huszon akárhány évesen a tévét kapcsolgatva a Dunán vetítették, azt sem tudtam mi ez, javában a közepén tartott a film. Akkor azt hittem ez valami doku, 20 percig bírtam és elkapcsoltam annyira megdöbbentett a brutalitása. Évekig nem hagyott nyugodni a dolog, befészkelte magát az agyamba hogy mi a tyű volt ez. Rá 10 évre kb rákerestem és akkor döbbentem meg hogy ez nem doku. Bahh. Újranéztem, lenyűgözött, letaglózott egyszerre, tényleg hetekig más sem járt az eszemben csak ez, Lehet beteg vagyok, de nekem piszkosul bejött. A nyers elemi brutalitás, AHOGYAN megjelenítették, hogy mennyire megvezetett a doku mivoltával.
A rám gyakorolt hatása miatt kapja a max csillagot és lett kedvenc, kevés filmet nyelek be ennyire.
Azóta akárkinek mutattam, mindenki rosszul lett tőle, igaz az ismerőseim zöme nem horrorhoz van szokva. Bár ez az én olvasatomban nem horror, puszta nyers erőszak.

Én szeretem ezt a filmet, habár nem a kedvenceim közé tartozik, de történetesen egy olyan horror, aminek van mondanivalója. Persze, brutális, de a gore filmek ilyenek, ezt nem lehet hibaként felróni szerintem. Hozzáteszem, a teknősös részt se most, se régen nem tudtam végignézni… Szóval nekem is sok néha, de a maga műfajában igenis, hogy jó film :)

Először 14 évesen láttam, de a véleményem maradt a régi: ez egy rakás… az. Halálosan rühellem a kézikamerás filmeket! Felgyújtani mindet! :D Fura mód, mindig azoknál a jeleneteknél megy el a kép, amit látni szeretnék, komolyan, kapja be az összes, aki found footage-eket csinál! Utána meg őket is gyújtsuk fel! xD

Műfajteremtő filmről van szó: ez az első áldokumentumfilm. Született azóta néhány egész jó és számtalan felejthető film is a műfajon belül. De ez a tény már önmagában elismerendő. Nem csodálom azt sem, hogy megjelenésekor sokan komolyan vették, valósnak hitték a haláleseteket és számon kérték a film készítőjét. Egyrészt, mert ilyesmivel korábban még nem volt dolga a közönségnek. Másrészt, mert sikerült egy valóban hihető filmet készíteni, ami egyszerűségével és nyerseségével ma is megtévesztő lehet.
Most, hogy elismertem az érdemeit, értékelhetem is a filmet. Szerintem a teljesen élvezhetetlen kategória. Tele van értelmetlen, öncélú erőszakkal, ami csak arra vár, hogy elszörnyedjünk. Belőlem mondjuk nem váltott ki semmit, magasabban van az ingerküszöböm vagy csak túl amatőr módon tálalták, nem tudom. Leginkább untam és a végét vártam.

Körülbelül 10 – 12 éves korom óta nézek horrorfilmeket. Anyukámék ezt az egyet sosem akarták megengedni, mert hogy neki annyira a lelkére hatott és hogy ez mennyire egy brutális horror.
Nem mondom, hogy nem volt brutális egyáltalán, de a gyomorforgatáson kívül nálam nem ért el túl sok mindent. A szereplőket nem tudtam sajnálni, ők törtek be egy primitív életformába, ahol saját szabályok és kultúra van.
Egyedül azt találom felháborítónak, hogy az összes filmben megölt állatot a valóságban is kivégezték.

Fájni fog, ha megnézed!