Johan Borg festő és felesége, Alma nyaranta kiköltöznek egy elhagyatott szigeten fekvő parasztházba. Johant álmatlanság gyötri, fél a sötétségtől és az álmoktól, de próbál dolgozni. Egy este Johan rajzokat mutat feleségének, szörnyszülötteket ábrázolnak, amelyek üldözik a skizofréniában szenvedő… [tovább]
Farkasok órája (1968) 46★
Képek 12
Szereplők
Kedvencelte 3
Várólistára tette 35
Kiemelt értékelések
video
Nem szoktam ilyen régi filmeket nézni, ezért egy kicsit nehéz értékelnem, mert nem tudom, hogy mennyi az, ami a korának, és mennyi, amit a művésziességnek köszönhet. Érdekes volt, ahogy a film kikerülte azokat a pillanatokat, amikor valamilyen vizuális effektre lett volna szükség. :) Egy ideig egész jónak tűnt, majd kezdett érthetetlen hülyeséggé válni, de a vége megmentette. A dráma besorolás oké, a horror a mai értelemben kevésbé illik rá.
NB14
Újabb kíméletlen remekmű. Fő kérdése talán, legalábbis Ullmann szemszögéből, hogy ha elég sokáig élsz együtt egy szeretett férfival, akkor olyanná válhatsz-e mint ő, kitalálhatod-e gondolatait, láthatod-e azokat a látomásokat, amiket ő. A sziklás jelenet különösen felkavaró. Ekkor jöttem rá: azt az egyet fájlalom Bergman filmjeiben, hogy korszakonként mindig kb. ugyanazokkal a színészekkel forgat – a mai napig általános gond a skandináv filmeknél, vagy 15-20 színész közül valamelyik minden filmben látható. Sokkal izgalmasabb lett volna, ha mindig ismeretlen színészeket dob be, nem baj, ha valamivel kevésbé tapasztaltak. Max von Sydow-t is megértem, hogy tizennégy év és tizenhárom Bergman-film után odébb állt. Ezután még hármat készítettek együtt – ez mindkettejük egyik legjobbja. A vége, pontosabban az utolsó 20 perc is teljesen váratlan.
Népszerű idézetek
David_Lakner
Alma: Azt szeretném tudni, lehetséges-e, hogy egy nő, aki sokáig együtt él egy férfival… Szóval, lehetséges-e, hogy végül ő is olyan lesz, mint az a férfi? Úgy értem, szereti a férfit, és igyekszik ugyanúgy gondolkodni, és ugyanúgy látni a dolgokat, mint ő. Azt szokták mondani, az ilyesmi megváltoztatja az embert. Vajon azért kezdtem látni én is azokat a többieket? Léteznek azok egyáltalán? És ha kevésbé szerettem volna őt, és nem törődtem volna olyan nagyon azzal, amiben élt, ami körülvette, akkor talán jobban meg tudtam volna védeni? Vagy az volt a baj, hogy nem szerettem eléggé, és féltékeny voltam? Ezért jöhettek elő ezek az emberevők, ahogy ő hívta őket?
David_Lakner
Idős hölgy a kalapban: Hát igen, az én koromban már kicsit hideg az ember keze. Elvégre már kétszázhatvan éves vagyok. Akarom mondani, hetvenhat.
David_Lakner
Johan: Ez az óra a legrosszabb. Tudod, hogy hívják? Az öregek azt mondták, hogy ez a farkasok órája. Ebben az órában hal meg a legtöbb ember. Ebben az órában születik a legtöbb gyermek. Ilyenkor törnek ránk a rémálmaink. És ha ébren vagyunk…
Alma: …akkor félünk.
