Filmek 5-től 7-ig zóna

Abszolút szubjektív (és nem túl magasröptű) lista, de olyan filmekkel, amiket bármikor szívesen újranézek:
A Birodalom visszavág (1980)
Kedves ellenségem (1985)
12 majom (1995)
Az ötödik elem (1997)
Gattaca (1997)
Különvélemény (2002)
Felhőatlasz (2012)

Szárnyas fejvadász (rendezői változat) – ezt nagyon sokszor újra tudom nézni, a legjobb sci-finek tartom, noir hangulat, zene, színészek, minden jól működik.

Solaris – A Tarkovszkij-féle, ezt inkább vélem sci-finek, mint a Sztalkert, ezért nem azt választottam, ugyanakkor hasonló kaliberű számomra.

A fehér bolygó – Ez egy masszív, gyönyörű de ólomsúlyú film, elég sok káosszal és tébollyal, súlyos monológokkal, szerintem minden műkedvelőnek érdemes látnia, de nem mindenkinek való, külön érdekesség, hogy a Hold-trilógia, amit adaptál már több, mint száz éve íródott, de a mai napig nem jelent meg rendes fordítása angol nyelvre, és magyarul is csak az első kötetet adták ki, a filmet sem sikerült befejezni, néhol csak narrálva van, hogy mi történik.

12 majom – Nem hiszem, hogy nagyon részletezni kell, Gilliam jobban és szebben kibontotta a La Jetée rövidfilmet, mint amennyire bárkitől várhatnánk, hogy egy rövidfilmes koncepciót izgalmasan, 129 percbe átültessen.

Feltörő színek – Shane Carruth szerintem zseniális filmje, nem mindennapi élmény a néző számára, ha sikerül ráhangolódni.

A felszín alatt – Lassú és nehéz film, művészi adaptáció, a színészi játék, a zene telitalálat, felkavaró, de felettébb elgondolkodtató.

Neon Genesis Evangelion – Az Evangelion vége – Ehhez a Neon Genesis Evangelion sorozatot is látni kell, és még úgy is kihívás követni / érteni, hogy mi történik, mert a cselekmény a karakterek elméjén kívül is belül is zajlik, tele van vallásos szimbólumokkal és egyéb jelképes dolgokkal, de mondjuk úgy, hogy a sorozat kontextusán belül egy letaglózó erejű befejezés, a leginkább zavarba ejtő és sötét sci-fik egyike (animációs filmeket tekintve meg főleg), az utolsó képsorokról a mai napig találgatják, hogy mi az üzenetük.

Sci-fi

Metropolis (1927)
[[Alphaville – Lemmy Caution különös kalandja (1965)]]
2001 – Űrodüsszeia (1968)
Sztalker (1979)
12 majom (1995)
Hold (2009)
A nő (2013)

Próbáltam az összeválogatásba kimondottan olyan filmeket szerepeltetni, amikre azért jobban ráhúzható a „klasszikus értelemben vett sci-fi” kifejezés, elvégre ugyanilyen műfajmegjelöléssel fut pölö a Makulátlan elme vagy a Mechanikus Nari is, de azokat most ilyen szempontból kizárnám és maradna az űr/cyberpunk/future IT/időutazás/etc. vonal. Ezen megfontolások alapján, és ezúttal rangsorolva:

1. 2001 – Űrodüsszeia. Nem hiszem, hogy sokat hozzá kéne fűzni, még úgy is a legjobb, hogy a hosszan elnyújtott snittjei azért próbára tudják tenni az ember türelmét. (Btw a sci-fis listámon első helyre böktem, de amúgy messze nem ez a kedvenc Kubrick filmem. Ebből is látszik, mekkora zseni volt ez az ember.)
2. Pí. Azt hiszem, ez volt az első filmem Aronofskytól, de egyből a figyelmem centrumába katapultált. Mintha tényleg a zsenialitás és őrület peremén táncoló, megbomlott elme legszürreálisabb mélységébe nyernénk bepillantást.
3. Pillangóhatás. Time travel drama done right. Amiért külön taps illeti, hogy nem erőlködik mindenféle pszeudo-tudományos magyarázatokkal, hanem egy viszonylag egyszerű stílusban, de a saját maga által állított kontextusban nagyon is konzisztens szabály szerint játszik.
4. A marsi (azért sem fogom a magyar címét használni). Véletlenül volt szerencsém a könyvhöz is, persze a film butított rajta, de nem annyit, hogy az bármi komoly rovására menjen, szakmabeliként pedig kimondottan tudtam értékelni a kompromisszumokat, amiket kötött.
5. Sztalker. Ugyan nem engem fogtok megtalálni a Tarkovsky fanboy-lista élén, de ez a filmje mindenképp ide kívánkozik.
6. Eredet. Legyen valami a nagyon main streamből is. Mondjuk egy olyan, ami azért minden komponensében kellően szolid.
7. Aliens. Az Alien franchise megint az, amit nem tartok valami sokra, de a második része erős sci-fi-thriller-horror elegy.

Nem néztem át a teljes listámat, szóval biztos maradtak ki dolgok, de a saját preferenciáim créme de la créme-e azért szerepel.

Az első kör szerintem jól sikerült, de bízom benne, hogy még többen fognak csatlakozni. Pusztán érdekességképpen: a legtöbb szavazatot holtversenyben, a Mad Max: A harag útja, az Éjjeli féreg, az Egy makulátlan elme örök ragyogása és a Werckmeister harmóniák kapta.

A következő kategória a sci-fi lesz. A határidő szeptember 1. 23:59.

Innentől tehát két hét lesz az aktuális tematikára. A hosszabb idő arra szolgál, hogy a beszélgetéseknek még több tere és ideje legyen, illetve aki szeretné, pótolhat címeket vagy újra megnézheti régi kedvenceit. Természetesen ezek csak lehetőségek, mostantól bárki kiteheti a maga listáját, nem kell várni vele.
Az indoklás továbbra is fakultatív, de bátorítanék mindenkit, hogy éljen vele. Ezúttal érdemes lehet azt kidomborítani, hogy az adott zsáneren belül miért érdekes és értékes a film.

Átfutottam ki-miket írt és bőven szerepelt már hét olyan, amit magam is szíves-örömest idebiggyesztettem volna, ám gondoltam inkább megerőltetem magam, ha már strange összetákolta nekünk ezt a remek zónát. A következő filmek így vagy úgy, de nagy hatással bírtak. Rövid kiegészítésekkel, íme; bocs a lastminute%%jútúberstílus miatt, ha olyan:

Összefüggés (2013) – „így is lehet lowbudget-et” nagy bizalomlöket.
Trópusi vihar (2008) – humor újradefiniálva. a tökéletes vígjátékom.
A vadászat (2012) – how to hate yourself just because of being a human.
Beyond the Black Rainbow (2010) – a legszebb rejtett gyöngyszem.
Floridai álom (2017) – zsigeri, vibráló, őszinte, de akár még felszabadító is.
Hold (2009) – instant classic. gyönyörű, szívszorító, elgondolkoztató.
Risk (2017) – közelit lő a legtávolabbiról, aki mindenkire, rád is hatással van
Az ember gyermeke (2006) – örökzöld, mégsem lehetne aktuálisabb

Nyilván bőven akadnak még jó címek, komoly feladat szelektálni, de önreflexív és szórakoztató is, ami nagyon tetszik. Akár a sajttorta. I'm lovin' it!

Sziasztok!
Bár nem volt könnyű, megpróbáltam összerakni egy olyan, hét filmet tartalmazó listát, mely a 2000–2019 közötti kedvenc filmjeimet tartalmazza, (szigorúan) időrendi sorrendben :)

Ó, testvér, merre visz az utad? (abszolút kedvenc film a Coen-fivérektől)
Becstelen brigantyk (abszolút kedvenc Tarantinótól)
Eredet (máig emlékszem, hogy milyen katartikus érzéssel léptem ki a moziból anno)
Whiplash (az elmúlt 20 év egyik, ha nem a legjobb filmje)
Mad Max: A harag útja (nem hittem volna, hogy egy akciófilmet háromnál többször meg fogok nézni. Ennek a filmnek sikerült)
Kalifornai álom (évek óta nem rajongtam úgy musical filmért, mint ezért)
Paterson (kedvenc rendezőm szerintem legjobb filmje ebből a korszakból)

2000 – 2019

Az ölés aktusa (2012) (Joshua Oppenheimer)
spoiler
Taxi Teherán (2015) (Jafar Panahi)
Bolti tolvajok (2018) (Hirokazu Koreeda)
Az élet nyomában (2001) (Richard Linklater)
A felszín alatt (2013) (Jonathan Glazer)
Lopakodó lelkek (2004) (Ki-duk Kim)

All-time

Szédülés (1958) (Alfred Hitchcock)
Aranypolgár (1941) (Orson Welles)
Perfect Blue (1997) (Satoshi Kon)
M – Egy város keresi a gyilkost (1931) (Fritz Lang)
A diktátor (1940) (Charles Chaplin)
Bukott angyalkák (1995) (Wong Kar Wai)
A vadon hercegnője (1997) (Hayao Miyazaki)

21. század

Nem lesz ennek jó vége, János – mondja Eszter úr Valuskának Tarr Béla remekművében, a Werckmeister harmóniákban. Nagyon úgy tűnik, nekünk sem lesz jó végünk, az emberiségnek befellegzett, jelenlegi tudásunk szerint az utolsó órákban vagyunk. Hogy van-e okunk bármiféle reményre, nem tudom, de az biztos, hogy katasztrofális korszakban kell élnünk. Kollektíven szembesülünk azzal, amivel egyénenként amúgy is muszáj szembenéznünk: a végességgel. Az elmúlt két évtized több nagy műve apokaliptikus kor lenyomatát viseli magán (Grandrieux La vie nouvelle, Tarr A torinói ló, Trier Melankólia, Godard Dans le noir du temps, Joe és Anthony Russo Végtelen háború, vagy Miller zseniális Mad Maxe, amely már az apokalipszis után játszódik). A kiürült eget újra benépesítettük istenekkel (szuperhősök, óriásszörnyek, titánok), míg a Földet ellepték mindenféle pokoli lények (vámpírok, zombik, menedzserek és reklámszakemberek). Nos, sovány vigasz, de minden ellenkező híreszteléssel szemben, a film nem halott. Hovatovább, a filmtörténet egyik legvirágzóbb, legbátrabban kísérletező korszakát éljük.

1. Paterson (Jim Jarmusch, 2016)
2. Discoveries on the Forest Floor 1-3 (Charlotte Pryce, 2007)
3. Holy Motors (Leos Carax, 2012)
4. Brouillard: Passage #14 (Alexandre Larose, 2013)
5. Long Day’s Journey Into Night (Bi Gan, 2018)
6. Masao Adachi (Philippe Grandrieux, 2011)
7. Los Angeles Plays Itself (Thom Andersen, 2003)

Kedvencek
1. Felvonásköz (René Clair, 1924)
2. Szédülés (Alfred Hitchcock, 1958)
3. Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov, 1929)
4. Sunset Blvd. (Billy Wilder, 1950)
5. What Do Young Films Dream About? (Henri Chomette/Man Ray, 1924)
6. Le Berceau de Cristal (Philippe Garrel, 1976)
7. Beau Travail (Claire Denis, 1999)

Természetesen „csaltam”, és végigpörgettem a Snitt indulása óta csillagozott filmjeimet. Ez persze azt is jelenti, hogy az előtte megnézett, és azóta újra nem nézett filmek kimaradnak, mert az én fejem sem káptalan, és qurva sok film készül.
Sok a 8-10 csillagos jelölésem, persze lehet, hogy csak fontos nekem a film témája, vagy kiemelkedően szórakoztató, ettől még nem biztos, hogy „jó” film. Végül 24-et írtam ki, hát ebből sem könnyű hetet kiválasztani, úgyhogy inkább azokra koncentráltam, amikben van valami különleges is.
Az alábbi nem sorrend.

A próféta (2009)
Anomalisa (2015)
Brigsby mackó (2017)
Drive – Gázt! (2011)
[[https://snitt.hu/filmek/szerelmet-a-feketepiacrol-2012]]
Toni Erdmann (2016)
Vakon (2014)

És akkor még Ozon filmjei ki is maradtak.