A Passió (Passió 1.) (2004) 75% 218★

Fogalmam sincs, mikor láttam, de élénken megmaradt, és sajnos nem pozitív élményként. Biztos vagyok benne, hogy vallási szemmel ez egy kiváló film, ami nagyon megérinti az embert, de bennem csak azt az érzést keltette, hogy két órányi céltalan, embertelen brutalitást láttam. Igen, az ókori Róma kegyetlen, igen, a keresztre feszítés iszonyú, de a kereszténység filozófiájából gyakorlatilag semmi nem kerül elő, a vérgőzben a flashbackek is annyira rövidek, hogy igazából elgondolkodtatni nem tud (elárul valamit, hogy vannak karakterek, akikről a stáblistából tudtam meg, kik akartak lenni, mert még arra sem szánunk időt, hogy ezt kibontsuk. Pedig két óránk lenne rá!). A brutalitással kapcsolatban nem érződik, hogy a szeretet vagy a bátorság gondolatát szolgálná ki, az egész ugyanilyen iszonyú és embertelen lenne akkor is, ha nem egy vallási figura menne keresztül rajta.
Két csillag, mert a színészek próbálkoznak (Jim Caviezelt eleve jó színésznek tartom, a többiek pedig az átlag két-három perces screentime-jukból kihozzák amit lehet), meg mert emlékszem, hogy az arámi nyelv érdekes meglepetés volt.

A leggyönyörűbb film a világon, és nem érzem, hogy ez túlzás lenne, külön tetszik az, hogy arámi nyelven beszélnek, minek szinkron úgyis mindenki tudja mi történik, és a zenéje meg a kamera állások-mozgások, fantasztikus! Mel Gibson nagyot alkotott!

Szokásos Gibson: a jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak (jelen esetben zsidók, démonok, röhögcsélő, szadista lómaiak, stb…). Nekem ez mese. Ez nem feltétlenül a film hibája (bár tele van fantasyval, szóval azért de), de nekem valahogy nincs szükségem látni, ahogy fanatikus csőcselék több ezer éve meglincselt egy jámbor valakit, mert eleget ma sem tudok tenni az ellen, hogy akárkiket halálra kínozzanak emberek szerte a világon, és bőven talál rá a tömeg ürügyet, hogy megtegye, nem kell ahhoz keresztény-ellenesnek lennie. Szóval van sok nagy, dübörgő hanghatás meg ijesztgetés, meg horror meg sokk, de azt, ami ezt a filmet elvileg különlegessé kéne, hogy tegye (Jézus Krisztus szenvedéseit látjuk, nem akárkiét) nálam nem működik, mert akárkivel bánnának így mások, azt rettenetesnek vélném. Legalább túl vagyok rajta.

Szerintem ez a film kártékony. Elég régen láttam, csak pár képkocka égett belém, meg a harag és a gyűlölet érzése, amit ébresztett bennem. Nem hiszem, hogy egy Jézusról szóló filmnél ez helyénvaló lenne. (Vagy bármilyen alkotásnál.)

Brutális ez a film. Legutóbb gyerekkorban láttam hittan órán a pappal, emlékszem rá hogy nagyon megrázott. Most újra néztem férjemmel ideálisan nagypénteken és végig nedves volt a szemem. A tanításokról is esik szó a filmben. Szörnyű nyilván ilyen véres filmet nézni, de az üzenet a fontos. Ha valaki nem tudja nézni egyáltalán és nem érdekli, akkor szerintem nulla az empátiája. Egyetlen negatívuma, hogy a Sátán nőként van ábrázolva. Egyébként rendben volt. Újra kellett néznem.

Nagyon nagyon durva egy film egyszer elég volt megnézni. Lehet kritizálni de igaz.

Ez a film azért ábrázol ilyen fokú brutalitással, hogy átérezhessük már csak a látványon keresztül is Jézus szenvedését. Lehet ezzel vitatkozni, de a cél ez lehetett. Az emberi kegyetlenség évezredes lenyomata ez a film, az árulásé, önös érdeké és az állatias ösztönök kiélésévé. Bár korábban is láttam a filmet, de így 30 felett egészen máshogy tudok rátekinteni. Akkor vontatottnak éreztem, ma már inkább borasztó szomorúnak, megrázónak és a lassú kálvária megnyilvánulásának.
Kíváncsian várom, vajon tényleg elkészül-e a második rész…

Én ezt még egy hittan óra keretén belül láttam úgy, hogy moziba néztük meg az osztállyal és nagyon maradandó élmény volt a film. A mai napig feltudom idézni, hogy nagyon megdöbbentett az egész és nem lehetett nem minden percét nagyra nyílt szemekkel nézni. Azóta egyetlen egyszer sem néztem újra… Egyszer szerettem volna, de sehogy sem akadtam a nyomára..

Életem talán legmegrázóbb filmélménye. Egyszer látni kell, de én képtelen lennék még egyszer megnézni.

Soha többet nem tudtam megnézni, és főleg úgy megnézni, ahogy először.
De egyszer kellett.
Az elementáris volt.