Krisztus utolsó megkísértése (1988) 82% 98★

Éppen az elemzésen dolgozom, úgyhogy lesz még sokkal hosszabb kifejtés is, de egyszerűen nem bírok nem írni valamit erről a filmről. Elárul valamit, hogy tegnap este hét órakor fejeztem be a megnézését, és azóta folyamatosan kattog rajta az agyam, mindig eszembe jut valami, már újra akarok nézni jeleneteket… egyszerűen az a fajta történet, ami ráakaszkodik az emberre, és nem engedi el. Nem tartom magam vallásos embernek, de bloggerként sokat foglalkoztam a Bibliával és annak a kulturális kód részeként való alkalmazásával, az Újszövetség üzenetét pedig gyönyörűnek és nagyon fontosnak tartom. És annak ellenére, hogy mennyi pofont kapott ez a film, szerintem ez is elképesztően szép.
Egyrészről… borzalmasan emberi. Jézusra olyan szemszögből néz, ami nagyon reális, néhol igencsak húsbavágó, egyben viszont rendkívül megérthetővé teszi. Személy szerint mindig kimondottan érdekesnek találtam a Gethsemane kert jelenetet, mert úgy éreztem az az egyetlen pont a Bibliában, ami tényleg emberként mutatja Jézust, olyasvalakiként, aki fél a fájdalomtól, a haláltól, és nem akarja átélni azt, ami vár rá. A film bizonyos szempontból ezt a szemszöget próbálta kiterjeszteni a teljes történetre – nem véletlen, hogy nagyjából az az egy jelenet, ami gyakorlatilag semmi komoly változtatáson nem ment át.
Másrészt, noha Krisztus utolsó megkísértése a címe, technikailag két megkísértés is van a történetben, ezt majd kifejtem az elemzésben, de mindkettő nagyon elgondolkodtató. Talán az első olyan film, ahol mikor megkísértették a főszereplőt, nem éreztem úgy, hogy a dolog átlátszó és egyszerűen felismerhető. Tökéletesen át tudtam érezni, hogy szinte lehetetlen ellenállni. spoiler
Harmadrészt a környezet. Hiába az alacsony költségvetés, senkit nem érdekel a húsz emberrel imitált tömeg, amikor az emberek maguk is félelmetesen reálisan viselkednek és reagálnak. Nincsen fényjáték, nincs leszálló szentlélek és angyalok, még a csodák is földhöz ragadtabbak a szokásosnál.
Negyedrészt az üzenet – mert akármekkora csavarok történtek, szerintem az nagyon szép. Nagyon sok vallásos csoport támadta, de az a baj, hogy gyakorlatilag a film egyházkritikáját igazolják az ilyen akciókkal. Mert az egészen túl a film azért a szeretetről, a bátorságról, a tanulásról és a reményről szól.
És persze azért a stábot is meg kell említeni, mert Willem Dafoe egyszerűen félelmetes. Én teljesen abban a hitben éltem, hogy ez az ember egy abszurd casting Jézus szerepére, mert nem akarom megsérteni, de szegénynek egyszerűen a gonoszokhoz illő arca van, antagonistán kívül mást nem is nagyon láttam eddig játszani. Itt szinte fel sem ismertem az első pillanatban, annyira nem hasonlít a jelenlegi énjére, és elképesztően jól játszik. Ha nem tudnám, milyen visszhangot kapott a film, csodálnám, hogy nem dobták meg díjakkal érte – és utólag utánanézve kiderült, hogy sok ponton az egészségét is veszélyeztette, magas lázzal filmezett jeleneteket, pupillatágító szemcseppet használt, amitől napokig egyáltalán nem látott… kicsit rossz belegondolni, egyes színészek mennyire ki tudják készíteni magukat egyetlen szerep miatt. Játék tekintetében igazából viszi is a filmet, jók akik mellette játszanak, Júdás, Mária Magdolna, Pilátus (David Bowie-t is alig ismertem fel), de nincs olyan, akit igazán kiemelkedőnek éreztem. Peter Gabriel zenéje pedig csodálatos, tökéletesen megragadja az érzelmeket, a sötétséget, ha kell.
Nagyon lassú film, így az ne nézze meg, aki akciódús, pörgős történetet vár, de mindenképp ajánlom akár vallásos az ember, akár nem. Nagyon érdekes szemszög, nagyon elgondolkodtató kérdések, és érzelmileg is elég provokatív, mert sokszor olyan, mintha szinte kiszólna a nézőnek, és feltenne néhány erkölcsi-filozófiai kérdést. Maradandó élmény.
Update: Az elemzés linkje: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/krisztus-utols…

Az egyik legmegosztóbb film talán, amit ismerek. Lehet rajta vitázni, két táborra szakadni de ehhez érdemes megnézni. Bár sokaknak a negatív kritikához még megnézni sem kellett. Hajdanán kétszer sem sikerült leadni a magyar tévében, pl. 1997-ben politikai és egyházi tiltakozásra az RTL Klub levette műsoráról Scorsese akkor már majdnem tízéves filmjét (az utolsó pillanatban). Valamint több országban betiltották, sőt egy fundamentalista keresztény szervezet tagjai, Molotov-koktélokat dobtak egy párizsi moziba a film vetítése alatt.
A film Nikos Kazantzakis regénye alapján készült, az irót 1955-ben a Görögkeleti Ortodox Egyház kiátkozta, Vatikán pedig tiltólistára tette a könyvet.
Mondjuk úgy hogy nem vagyok egy „keresztény ember”, de tudok azonosulni sokak nézeteivel, és tiszteletben tartom azokat. Ennek köszönhetően néhol nekem is sok volt a film és kellemetlenül éreztem magam. De végignéztem, is milyen jól tettem. Mert már mennyiszer előfordult, hogy sok kérdésünkre csak az út végén kapunk választ, hát most is.
Bárhogyan is van, szerintem egy kihagyhatatlan filmtörténeti mű.

Nagyon nehéz bármit is írni – ehhez én kevés vagyok. Megrendítő és zseniális ábrázolása Jézus kereszthalálának egy olyan oldaláról, ami rejtve (nem is létezve) lapul az evangéliumi sorok között. Nem szorítkozik a főbb eseményekre, az utolsó vacsora és a Gecsemáné-kert híres jeleneteit elaprózza, azt mindenki ismeri, még az is, aki nem járatos a hitéletben. Amit ez a film mutat, az Jézus az emberi boncasztalon: Isten fia, ezt tudjuk. De itt élt velünk, emberekkel, a mi nyelvünkön beszélt, hogy értsük Őt, szinte törvényszerű, hogy a halandó érzelmek is rátapadtak.
Félelem-
Kétely-
És ezt a két vonalat húzza a film a „mi lett volna, ha” irányba, de talán meg is történt ez a sátáni vízió, ami megkísértette Jézust a kereszten, mert valóban kiáltotta: miért hagytál el engem? De győzött, mert a szeretet (milyen groteszk és kifacsart! mennyi kín csak miattunk – meg sem érdemeljük) a lényege az életnek. Ennek kellene lennie még a krisztusi szánalomban is, amivel sajnál minket. Ez nem lehet megvetés, ez vegytiszta szeretet.
Igazi remekmű ez a film, szívvel láttam, nem csak szemmel.

Elgondolkodtató és roppant erőteljes film, ami nem csoda, hogy megosztja az embereket. Elsőre én is húztam néhány helyen a számat, hogy na, azért ez kicsit durva, de, ha az ember végignézi, akkor rádöbben, hogy ez a film bizony csak megerősíti a Biblia azon állítását, hogy Krisztus mekkora áldozatot hozott az emberiségért. Egyébként én bőszen tudom ajánlani azoknak is akik nem vallásosak, mert nem egy giccses filmet látunk, hanem egy olyat, ami miatt tényleg kicsit elgondolkodik az ember.
Egyébként szerintem nem ez Scorsese legjobbja, de a zene, a látvány és a pazar alakítások nagyon ott vannak a szeren. Lassan újra kellene már néznem.

Kifejezetten megrázó, sötét dráma.
Krisztus szenvedését rendkívül emberien mutatta be a film. A Bibliából ismert nyugodt, Isteni Jézus helyett egy vívódó embert láttunk, egy prófétát, aki nem akar ez lenni. Sokkal komolyabban, reálisabban mutatja be, ahogyan Jézus elindul az útján a messiássá válásáig. Komor tanmese a reményről, a halálról, a bizalomról, a barátságról és a szeretetről, mindezt a legemberibb Jézussal a filmtörténelemben.
A film mondanivalója, sebessége, stílusa nem érződik Scorsese-snek. Sokkal inkább Kubrickosnak éreztem. Pont ezért nem emiatt tartom olyan nagyra Scorsese-t, de még így is ez a kedvencem tőle.
A film vége, ahogyan lóg a keresztről (meg úgy az utolsó 40 perc) megrázó, egyszerűen zseniális.
Pár keresztény ember ezen a filmen feldühödve, „Isten nevében” felrobbantottak egy mozit. Na, ezek vallják magikat vallásosnak.

Ha vallási szempontból nézem a filmet akkor ez a film pocsék.Teljesen más és más sorrendben vannak az események mint a Bibliában. Például a vizet bórrá változtatása Jézusnak első csodája volt és nem a sokadik mint itt a filmben. A másik ami kiakaszt az ilyen filmekben ,hogy Jézust szőkének vagy hippinek stb ábrázolják mikor ő neki is mondják a film elején,hogy minek segítesz a Rómaiaknak mikor te is Zsidó vagy. És egy Zsidó szerintem nem szőke kigyúrt csupasz mellkasú legalábbis ebben a korban én nem így képzelem el egy Zsidó rabbit.
Ha sima filmnézőként nézem akkor érdekesnek találom ,hogy úgy ábrázolják Jézust mint egy ember akinek ugyanúgy vannak érzései mint egy sima embernek. És őt is meglehet kisérteni mint ma is élő embereket akár a sexel vagy bórral csak ő ellenállt mert ő Isten.

Alap. (Ez minden látszat ellenére egy mélyen keresztény film, a félreértések elkerülése végett.)
Zseniális a zenéje is!

Akármennyire is nem tetszett ez az egész elhivatás, meg fentről lejövő kiválasztás dolog, de a filmben jól működik. Szerintem Jézus nem volt kiválasztott, de hát ez most kit érdekel. A film csak azt nem rázza meg, akiben nincs mit megrázni. És természetesen nem áll távolabb semmitől sem, mint az istengyalázástól. (Mondjuk ezeknek még a Da Vinci-kód is istengyalázó, ami eléggé lol.)

Nem mostanában néztem ebben a témában filmet, ezért lekötötte a figyelmemet, bár az első felét kicsit vontatottnak éreztem, de a második fele mozgalmasabb volt, a vége pedig kifejezetten erősre sikerült szerintem.

Hát ez embert próbáló volt.