A kis szemtanú (1985) 75% 96★

A film jól vegyíti az egy mindenki ellen akciótoposzát a két külön világból érkező szerelmesekével. Az utóbbira talán nagyobb hangsúly is kerül. Nem mondom, hogy szükségszerűen, hiszen lehetne ez egy agresszívabb történet is. Bár az indító gyilkosságot naturalisztikusan kapjuk az arcunkba. Onnantól viszont az amish idillel lehetünk elfoglalva, ami Harrison Fordot is rabul ejti. És ez szöges ellentétben áll a nagyvárosi zűrrel, amit az erőszakig, gyilkosságig fajuló mohóság ural. Ford azonban romlatlan lélek, ezért is nyílhat meg előtte az amishok világába vezető kapu.
A történet tehát a legszorosabb értelemben vett mese felnőtteknek. A mesében a két világ a maga stilizáltságában áll szemben egymással, de a legkisebb herceg megtalálja a portált, és döntést is hozhat, hogy melyik oldalt választja. A stilizáltság részeként a városi krimiszál és a felgombolyítása szimpla, illetve másrészt az amishok világa is idealizált. Ez nem kritikus ábrázolás, így a szektás szigorúság nem jelenik meg. Itt a szabályok, korlátok nem nyomorítanak meg semmit, az asszonyok viccesen beszélnek a beköltözött angolról, és még a helyi udvarló is a legnormálisabban tart ki az elhatározása mellett.
A kis Lukas Haas meg a nagy szemeivel zabálnivaló kiskoma.
Az egyetlen dolog, ami nagyon 80-as évekbeli… bár félbeszakítom, engem már akkor is zavartak ezek a szintikísérletek. Szóval Jarre odatülkölget mindenhova, és ez kicsit idegesített.

1985-ben Harrison Ford karrierje felfelé ívelt, majdnem a csúcson volt; túl volt a Star Wars filmeken, leforgatta a Szárnyas fejvadászt és Indiana Jones-t is eljátszotta már, amikor megtalálta John Book szerepe A kis szemtanú című krimi drámában. Az én véleményem szerint ez a szerep lett az ő legjobb színészi teljesítménye, azaz ebben a filmben nyújtotta élete legjobb alakítását. Han Solo ide, Ifjabb Henry Jones oda, ebben a szerepben teljesedett ki a karrierje, itt mutatta meg igazán a színészi kvalitását a legerőteljesebben. A másik ilyen szerepe a Moszkitó part című film, ajánlom mindenkinek, aki még nem látta.
A film egy krimi „bőrbe bújt” dráma és egyben romantikus történet is, amelyben a nagyvárosi rendőr egy olyan vidéki környezetbe kényszerül, ami számára érthetetlen, furcsa és szokatlan.
A történet kezdetén megismerjük az özvegy amish Rachel-t és a fiát Samuel-t, akik a rokonaikat meglátogatni érkeznek Baltimore-ba, egy olyan környezetbe, ami számukra teljesen szokatlan. A kisfiú kis szemtanúvá válik, mert lát egy brutális gyilkosságot. A nyomozás pedig odáig vezet, hogy Book nem bízhat meg senkiben sem és kénytelen sebesülten az amishok közé menekülni.
A nyomozó, aki a „modern” világból, egy nagyvárosból érkezett szembesül saját és mások előítéleteinek hiábavalóságával, ráébred az amisok is emberek ugyanazokkal az érzésekkel, mint mások. Közben természetesen az amish közösség életét is felkavarja. Fokozatosan átveszi az életük stílusát; együtt eszik, dolgozik és lakik velük. Szerelmes lesz az özvegy Rachel-be, aki viszont szereti, ami nagy felzúdulást kelt a helyi közösség zárt világában. Ahol Book ugyanolyan kívülálló, mint Rachel és Samuel a nagyvárosban.
A film végére természetesen minden a helyére kerül, a bűnügy is megoldódik és a helyiek élete is vissza rázódik a megszokott kerékvágásba, de közben mind a két fél tanul is egy kicsit a másiktól.
Lassabb film, de nem vontatott nagyon is érdekes és izgalmas. Peter Weir a rendező, aki nagyon jó atmoszférát teremt a színészi játékot előtérbe helyezve. Maurice Jarre zenéje visszafogottságában is nagyon jó, ahol kell ott erőteljes.
A színészek szintén tökéletes munkát végeznek, Ford mellett a fiatal Lukas Haas-t emelném ki.
Ajánlom mindenkinek! Ne hagyjátok ki!

Az Unortodox miatt mostanában mintha reneszánszukat élnék a zárt közösségekről szóló könyvek és filmek, engem pedig az amishok világa mindig is vonzott (nem potenciális beköltözőként, hanem társadalomtudósként), úgyhogy most, hogy az HBO Go felvette a kínálatba, léptem vele még egy aprót a Ford-plecsni felé.
Filmeket sokkal nehezebben értékelek, mint könyveket, valahogy önmagában a filmművészet sosem volt igazán a zsánerem, most is csak azt tudom írni, hogy a film jó, Harrison Ford remek, a film hátterének felépítettsége pedig megfelelt az elvárásaimnak.

Jó sztori lenne, két férfi szereplővel, akiket bírok más filmekből. A nyolcvanas években még izgalmasnak ítélhették az emberek, de manapság ne várjunk túl sokat.