Felhőatlasz (2012) 78% 489★

Időbe telt, amíg felfogtam, mit is nézek valójában, ugyanis nulla előismerettel ültem le a film elé. Teljesen magával ragadt a sztori és a hangulat, a színészi játék is igazán kellemes volt, ahogy magukat a karaktereket is érdekesnek találtam. Nagyon jól összeállított film, még ilyen hosszúság mellett is végig működőképes, egyáltalán nem ül le. Igazából ahhoz, hogy mindent átlásson az ember, szerintem ezt többször is meg kell nézni, de ezek után a könyvet is terve veszem.

Jó ez a sztori. Amikor először néztem, le sem tudtam venni a szemem a képernyőről. Éreztem, hogy bennem van az a remegés, ami a jó filmeket kíséri nálam. Azt hiszem, olyankor, amikor ilyen filmeket nézek, kevesebbet is pislogok, mint máskor.

Amit tettél, kihatással van a jelenre és amit teszel, az a jövődet alapozza meg. Ez a karma ereje.
Az elején nehezen követhető, de utána magába szippant a film. Ez történt velem is. Kedvencem természetesen az ázsiai szál volt, azzal úgy végig meg lettem volna elégedve.

Sajnálom, hogy idáig halogattam a megnézését.

Mikor elsőnek láttam régebben, nem értettem. Úgy érzem felnőttem ehhez a filmhez és sokat tanultam az életről ahhoz, hogy végre megértsem a mondanivalóját.

Ezzel nem azt mondom, hogy a film minden percét élveztem. Sőt, az első fele különösen unalmas volt, amíg azt sem tudtam, hogy mi mivel kapcsolódik össze és hogy mi miért is történik.

A reinkarnáció szerintem az emberiség egyik legfejfájósabb témája, ez amúgy is csak akkor lehetne lehetséges, ha valóban létezik a lélek és nem csak komplex inger-válasz reakciókból vagyunk összerakva. Amibe utálok belegondolni, mert úgy érzem magam tőle, mint egy gép. Ebből kifolyólag pedig az ember valójában lehet, hogy egy elég fejlett lény (és nem fejletlen kis senkik, ahogy sok filmben beállítják).

Mindenesetre a film mondanivalóját szerintem reinkarnáció nélkül is meg lehet érteni. Sonmi százszor elmondta, hogy: „Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz – a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.” (vagy a világ jövőjéhez)

Minden egyes cselekedet, vagy kimondott szó (legyen az jó, vagy rossz) a többi ember életét alakítja. Minden egyes minket célzó cselekedet, vagy kimondott szó (legyen az jó, vagy rossz) a mi életünket alakítja. Ez pedig együtt alakítja az egész emberiséget. Hiszen mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?

Remélem kiadják majd valamikor a 4 órás verziót, h minden kivágott jelenet visszakerüljön bele, de nekem így is tetszett…

Vizuálisan is igen, meg a színészi játék is többnyire igen, de különben not so much. Tegyük hozzá, hogy Mitchell talán a kedvenc regényíróm, és még ha ez a könyve is a legkevésbé kedvencem, azért a regény sokkal jobb szerintem, mint a film. Az utóbbi nagyon halivudi, szájbarágós, és nem feltételez elegendő intelligenciát a néző részéről sajnos.

A könyv jobban tetszik. Nem ilyen szaggatott a történetvezetése. De a film is jó.

Borzasztó hosszú, ahhoz képest pedig nem érdekfeszítő (a könyv biztos jobb, nem tudom), de azért átjöttek az összefüggések.

Fantasztikus volt,odaszegezett a képernyő elé! Szenzációs a látványvilága, a története,a mondanivalója, a szereplők. Nem is tudom,hogy mikor bűvölt így el egy film utoljára. Biztosan megnézem még.