Felhőatlasz (2012) 79% 225★

Jó ez a sztori. Amikor először néztem, le sem tudtam venni a szemem a képernyőről. Éreztem, hogy bennem van az a remegés, ami a jó filmeket kíséri nálam. Azt hiszem, olyankor, amikor ilyen filmeket nézek, kevesebbet is pislogok, mint máskor.

Amit tettél, kihatással van a jelenre és amit teszel, az a jövődet alapozza meg. Ez a karma ereje.
Az elején nehezen követhető, de utána magába szippant a film. Ez történt velem is. Kedvencem természetesen az ázsiai szál volt, azzal úgy végig meg lettem volna elégedve.

Sajnálom, hogy idáig halogattam a megnézését.

A könyv jobban tetszik. Nem ilyen szaggatott a történetvezetése. De a film is jó.

Remélem kiadják majd valamikor a 4 órás verziót, h minden kivágott jelenet visszakerüljön bele, de nekem így is tetszett…

Fantasztikus volt,odaszegezett a képernyő elé! Szenzációs a látványvilága, a története,a mondanivalója, a szereplők. Nem is tudom,hogy mikor bűvölt így el egy film utoljára. Biztosan megnézem még.

Ez a film eszméletlenül összetett.
Most azonnal el kell olvasnom. :)

Vizuálisan is igen, meg a színészi játék is többnyire igen, de különben not so much. Tegyük hozzá, hogy Mitchell talán a kedvenc regényíróm, és még ha ez a könyve is a legkevésbé kedvencem, azért a regény sokkal jobb szerintem, mint a film. Az utóbbi nagyon halivudi, szájbarágós, és nem feltételez elegendő intelligenciát a néző részéről sajnos.

Na, ezt nevezem én filmélménynek. A tökéletes filmélménynek.

Azonnal megnéztem a filmet a könyv befejezése után, és nem tagadom, elsősorban azért, hogy túl legyek rajta. Mindenképp látni akartam, mit hoztak ki belőle, de már egy kicsit csömöröm volt a történettől.

Nem vártam azt, hogy könyv hű lesz, hogy ugyanazt a hatást kelti, mert nehéz lett volna ezt ugyanúgy vászonra vinni. És valóban, a film teljesen más. Most függetlenül attól, hogy mi mindent átírtak, a felépítése is teljesen eltérő a könyvétől. Szerintem meglehetősen zavarosra sikerült, ugyanakkor tagadhatatlanul pörgős, ami a regényről nem mondható el. Szinte észrevétlenül repült el a három óra. Folyamatosan fenntartja a néző figyelmét, mindig történik valami, de azért nehéz nyomon követni az egyes történeteket így, hogy össze-vissza ugrálunk. De a vágások nagyon tetszettek.

Az átírások nekem sokszor bejöttek, leegyszerűsítették a történetet, rövidebb lett és sokszor élvezetesebb is. Az is nagyon jó volt, hogy plusz dolgokat is beletettek, sokkal jobban zárták le az egyes szakaszokat, sokkal bővebb információkat kaptunk. Kerekebb lett az egész. A legérdekesebb az, hogy Robert Frobishert nem kedveltem a könyvben, a filmben viszont nagyon megragadott a karaktere.

A színészi alakítások rendben voltak, bár szerintem eléggé megkavaró, hogy több karaktert is ugyanaz a színész játszott. Számomra mindenképp zavaró volt. Akkor láttam volna értelmét, ha egy lélekhez mindig ugyanaz a test tartozott volna mindegyik életében, de ez nyilvánvalóan már csak a nemváltások miatt is lehetetlen lett volna.