Viktória királynő uralkodásának utolsó éveiben Londonban sorjában bukkannak fel az „Érintettek”, olyan emberek – többségében nők –, akik hirtelen furcsa képességekről tesznek tanúbizonyságot, melyek olykor elbűvölők, olykor kifejezetten nyugtalanítók. Közéjük tartozik Amalia True, egy… [tovább]
The Nevers (2021–2023) 58★
1 évad · 12 rész
Képek 24
Szereposztás
Kedvencelte 14
Várólistára tette 219
Kiemelt értékelések
Remek indítással kezdődik a sorozat: viktóriánus fantasy, szórakoztató, remek a képi világa, a színészi játék a két főhőssel (Laura Donnelly és Eleanor Tomlinson vitte el a hátán ezt végül). A feminista felhang – mert ugye, ha már a fantasztikus szál össze van hozva az elnyomás elleni küzdelemmel, az már feminista – kifejezetten jólesett, de azért itt is a fehér, férfi gonoszok egy kicsit kilógtak nekem – csakúgy, mint a Tízezer ajtónál.
Maga a történet a különleges képességektől való rettegéssel és a női, őrült* sorozatgyilkosunkkal egész jól kezdődik, aztán csak rejtegetik miről is szólna ez. Ugyan promóznak azzal, hogy „itt az ideje mindent elmondanunk nekik” – de ez nem történik meg a sorozatban. Az utolsó rész az, ahol válaszokat kapunk, és addig a néző elől rejtegetik, miről is szól ez a sorozat, úgy hogy a karakterek tudják mi a rejtély, csak nekünk nem mondják el. Beszélnek egymás között ezek a szereplők, ahol semmi okuk nincs titkolózni, de akkor se mondják ki a dolgokat, hogy a nézők meglepődjenek az utolsó részen. Marha lusta írás ez.
Bevezetőévadot írni szerintem így marha rossz ötlet, hiszen a nézők már az első évadban sem az írók botladozását akarják nézni, amíg azok eldöntik, miről is szólna a sorozat.
Szóval nem unalmas, de igazából amikor a néző rájön, hogy a beállított gonoszunk/gonoszok csak szobadíszek, és nem fog az égadta világon velük semmi sem történni, akkor úgy elvette a kedvemet.
Szóval a történet úgy objektíven nem jó, de nem is rossz, közepesen szórakoztató limonádé, a megszokott klisékkel. Felpontoztam, mert Laura Donnelly nagyon jól alakít és csak a karakteréről elnéznék egy sorozatot.
*Mekkora progresszív sorozat akarna lenni, de bakker, ott megakadt Joss Whedon, hogy ŐRÜLT sorozatgyilkos. Mi a motivációja? ŐRÜLT!!! Mentális betegség stigma rulz.
Tulajdonképpen csak azért akartam megnézni a sorozatot, mert nagyon megtetszett a plakátja :) nem olvastam el, hogy miről fog szólni, amit nem bánok, mert így kellemesen meglepett. Eleinte úgy éreztem, hogy picit hasonlít a Vándorsólyom kisasszonyra, ami abszolút nem volt zavaró, sőt kifejezetten tetszett. Erős karakterek voltak benne, habár nem mindenkire jutott elég idő ebben a hat részben. Nézeti magát nagyon, viszont nekem az utolsó két rész a többihez képest laposnak érződött. Az utolsó rész azt hiszem nem is igazán tetszett, habár sokminden kiderült benne, de nem erre számítottam. Mindenesetre érdekel, hogy mi lesz a folytatásban, mert nagyon jó az alapanyag eddig.
A The Nevers megfontoltan építkezik valódi komor, drámákkal tűzdelt útján, miközben nem feledkezik meg a nézőről: szerethető figurákkal és látványos akcióval szórakoztatja azt itt, a kezdet kezdetén.
Az elmúlt évek fantasysorozatait ismerve még nem látni, mitől tud különleges vagy nem a többi szériához hasonlatos lenni a The Nevers, de az első 4 epizód alapján egy tényleg sokat ígérő szórakoztató kalandnak tűnik.
Reméljük, nem nyúlik nagyon el az építkezés.
Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2021/04/06/the-nevers-pilot-kritika/
Meglepően jó élmény volt a sorozat, látva a sok bírálatát. Megvártam a teljes évadot, így egyben daráltam le, és bizonyos dolgoknál alaposan meglepődtem.
Ami igazán pozitív élmény számomra, hogy a világépítésre nagyon ügyeltek, teljesen korrekt ahogy beillesztették az eseményt és annak következményeit a világ rendjébe. A cselekmény pörgött, számomra egyik epizód sem tűnt üresjáratnak, mindig fenntartotta a figyelmemet. Nagyon klassz volt a két főszereplő, True és Penance közötti kémia. A karakterábrázolás is működött, akit kedvelni kellett, kedvelünk, akit utálni kell utálunk.
Társadalomkritika is működött (Érintett nők vs férfiak, alsóbb és a felsőbb osztályok közötti különbségek, a régi, dicső Britannia az új világ kihívásai stb.), teljesen jól tálalták, mert nem rágják a szánkba ezeket a kérdéseket, mégis pontosan annyira nyilvánvalóak amennyire ott kell lenniük.
Látszik, hogy csak fél évad, mert nagyon befejezetlennek tűnik, szinte lóg a levegőben az egész, főleg a 6. rész után (az első néhány percében gondolkodtam, hogy ez mégis mi a fene, de még ezt a különleges csavart is jól oldották meg). Néhány kérdést nagyon egyértelműnek vesznek, mintha a néző tudná, hogy miért úgy van, ahogy. A humor a helyén van, és ha valakit megtalál a hangulat, akkor egy kifejezetten kellemes élményben lehet része a nézőnek.
Mostanában nem szoktam értékeléseket írni, de ez a sorozat megkívánja.
Szép, komótosan haladtunk a nézésével és őszintén szólva az első pár rész tökéletesre sikeredett! A karakterek kidolgozottak, kedvelhetőek és színesek, míg a cselekmény pörgős és érdekes marad. A kialakuló szerelmi szálak kibontakozása, a barátságok megkérdőjelezése, az új szövetségek alakulása nem hagy minket egy percre sem unatkozni.
Ez tartott 4-5 részen át, majd a készítők gondoltak egyet és az utolsó résszel úgy döntöttek, hogy szeretnének mindenkit elkeseríteni. Nem baj, hogy a háttérsztorira (részben) fény derült, de maga a lezárás borzalmas és logikátlan, a sorozat nem kapott méltó lezárást és a „magyarázat” is iszonyat gyengére sikerült.
spoiler
Összességében ha másképp zárják le, akkor egy erős hetet adnék, de így ez lecsúszott négyre. Disappointment at its finest.
Meglepő fordulatokkal teli viktoriánus X-(Wo)Men jellegű történet. A főhősnő mintha Vándorsólyom kisasszony és Jessica Jones szerelemgyereke lenne (ahogy a színésznő is Eva Greené és Krysten Ritteré XD): különleges képességű személyeknek nyújt menedéket egy londoni árvaházban, közben fék nélkül iszik, férfiakat megszégyenítően verekszik. Mind a szereposztás, mind a szinkronhangok kiválóra sikerültek (spoiler), a képességek is ötletesen változatosak, és azoknak is jutott fontos szerep, amikről nem gondoltam volna elsőre (spoiler). Szórakoztató, változatos lendülettel halad, de átgondoltan és szépen építi a világot (Joss Whedontól nem is vártam mást).
Ennél ütősebb első évadot még életemben nem láttam!!!
Az első résztől kezdve érezhető, hogy okosan építkezik. A világteremtésben, a karakterek bemutatásában, a történetvezetésben. Vannak benne klisésnek tünő mozzanatok, de aztán azok is szokatlan fordulatokat vesznek. Izgalmas, érdekes, váratlan elemek vannak minden részben…A szereplők színesek, összetett karakterek, akik nagyon szerethetőek, érezhető, hogy mindegyikben több van, mint amit első találkozáskor gondolhatunk róluk.
Általában szeretek elméleteket kitalálni, hogy mi lesz a vége a sztorinak, de itt annyi érdekes pillanat volt, hogy mire összeállt volna a fejemben a saját forgatókönyvem, addigra elértünk az utolsó részhez, ami feltette az i-re a pontot…ANYÁM!!! Zseniálisan új szintre emelte az egész évadot.
Így kell egy sorozatot elkezdeni!
Plusz pont a sorozatnak a számolatlanul sok, mély tartalmú, elgondolkodtató mondatért…
Imádom az ilyen sokszínű, tartalmas sorozatot, ami messze túlmutat a műfaji címkéin.
Türelmetlenül várom a folytatást és nemcsak emiatt fogom újranézni ezt az évadot!