Elektronikus állam (2025) 66% 120★

Majdnem teljesen végig tetszett, jól szórakoztam, eredeti hanggal néztem, feliratosan.
Sci-fi mese, disztópia paródia, minden színész jó voltspoiler
Chris Pratt remekül bohóckodik, nagyon bírom, ahogy önmagát kifigurázza, számomra felidézi karakterét a Városfejlesztési Osztály sorozatból:D
Megint úgy érzem-mint több filmnél is-kilencven percben is jó lett volna az egész!
spoiler

A feléig bírtam, utána már csak pörgetve néztem.
A robotos téma miatt érdekelt, de arra nem számítottam, hogy egy ennyire gyermeteg és buta történetet fogok kapni… 12 év alattiaknak jó szórakozás lehet, de én már túl öregnek érzem magam ehhez. Az se segített, hogy nem bírom Millie-t, Chris Prattet meg egyenesen utálom, szóval kínomban felnyögtem, mikor ő is megjelent. -_–

Gagyi a film, felnőtt fejjel semmi újat nem mond már, és maga a kidolgozás is nagyon gyerekes. De lassan, biztosan megbékélek vele, hogy tini és gyerekfilmek mindig is léteztek. A baj az, hogy kezd irritálni Millie Bobby Brown. Annyira semmilyen a színésznő, de annyira ki akarnak vele mondatni üzeneteket. Még Enola Holmes szerepében csak-csak elment, de ebben a filmben valahogy nem sikerült megjátszani az aktív hősnőt. Emma Watson 2.0. Nagyon akartam szeretni, de annyira buta ez az egész woke hype körülötte. Szeresse egymást mindenki, a lányok a legjobbak, tartsunk össze, a másság jó és társai jelmondatok, és annyira direktben, kamerába mondva. Kell a fiataloknak a stabil világkép, de borzalmas ez a direktség és sterilitás, ami most megy.

Rezignáltan indítottam el a filmet. Lévén Netflix és egyéb tényezők miatt volt egy sejtésem arról, milyen lesz. Ami vagy akik miatt a leginkább mégis a megtekintése mellett döntöttem, az a szereposztás: Ke Huy Quan, Chris Pratt és Stanley Tucci.

Az első kb. 30 perc alapján úgy tűnt, kivételesen kellemesen fogok csalódni. Némi Terminátor koppintással indított, de jó témákat vetett fel, és érdekelt a cselekmények alakulása az egyébként érdekes disztópikus légkörben. A megvalósítást viszont részemről elrontották, és totálisan érdektelen irányba vitték el 1-2 jobb momentumot leszámítva, de talán nem éreztem volna így, ha nem ilyen gyermekded, családbarát sci-fit készítettek volna, továbbá, ha nem ilyen indokolatlanul hosszú és feleslegesen elnyújtott, amit már az elején annak tartottam. Ezek sokat rontottak az összképen. Reméltem, hogy inkább a találmány társadalomra gyakorolt hatásával foglalkoznak, de nem, miért is menjünk bele mélyebb témákba, miért gondolkodjon a néző. . . A végén lévő ezzel kapcsolatos mondanivalónak mondjuk legalább volt értelme spoiler. Ami pedig „az ember uralja a technológia" gondolatot illeti, bölcsebben hangzik úgy, hogy inkább tudatosan használja az ellene való lázadás helyett. A zenei választás még jól sikerült, és ennyiben kimerülnek a pozitívumok.

Egyszer nézhető volt.

Kicsit fura az alapfelállás, de ahogy az ember beleéli magát, egy vidám kis történetbe csöppen. Herman a kedvencem, az ember-robot dinamikus duó egész jól sikerült. A végkifejlet valamilyen szinten előre sejthető volt, és nem is biztos, hogy mindenkinek tetszik is.. Mindenki megkapta, ami jár?

Millie viszont nem volt annyira kemény mint hercegnőként a sárkánnyal nemrég, bocs, de ez kicsit gyenge volt tőle most.

Azért nem semmi, hogy egy az egyben levették Steve Jobst főgonosznak.

Hogy keszulthetett ebbol a konyvbol egy ilyen bazari, ostoba, izlestelenul osszetakolt formedveny?
Buntetnem azt is aki elkeszitette es azt is aki jovahagyta.
Megis mi volt belove celcsoportnak, a 8-10 evesek?
Még hatterzajnak se jo, mert a hangkeveres is pocsek. A beszed tul halk, minden mas meg bantoan fulsuketito.

Ez egy mese! – És nem is akar annál több lenni.

Az eredeti könyv története hasonló, de sötétebb és nincs ilyen nagy háborúskodás. A képek egy részét viszont szuprül használták fel.
Aki ezt a filmet megnézi, ne egy tudományos meg disztópikus filmre számítson, hanem inkább egy meseszerű, viccesnek szánt akciósabb sztorira. A mondanivalója a ma felkapott elfogadás és egymás mellett élés. Mindez a 60-as és 90-es évek USA-jába ágyazva. Szerintem igazán szórakoztató volt, mert nem kell rajta gondolkodni, csak popkornt rágcsálva bambulni.

(Már azon látszik, hogy nem valósnak szánt a sztori, hogy ha valaha is legyőzné az ember az MI robotokat, tuti hogy totálisan elpusztítana mindent, nem építene fel egy külön államot nekik.)

Akkor most mi is lett az összenetflixezett Elektronikus állam? Kinek ez, kinek az. A Stålenhag rajongóknak, vagy a művészetét akár csak kedvelőknek is, lehet egyenesen blaszfémia. Alig valamit vesz át az alapmű történetéből, de ami még elkeserítőbb, hogy a szellemiségéből is. Az átlag cinefilnek, mozikedvelőnek fájdalmasan újrakérődzött klisék halmaza, mely látványos ugyan, de semmi több. Elvárásoktól mentesen viszont egy ideig-óráig szórakoztató, az átlagból sem lefelé, sem felfelé ki nem lógó tucatdarab. Amire persze már másnap nem is emlékszünk a streaming zajban.

Ez valahol már önmagában szomorú, és az eredeti mű mondandóját tekintve nem kicsit ironikus is. Mindent egybevetve pedig akkor mi marad? Egy újabb lelketlen, a tartalmat a vizualitásra és kilúgozott üzenetekre váltó, az adaptálni kívánt művész szellemiségét fogyaszthatóan hígra redukált újragondolás. Viszont, ha már csak emiatt is többen ismerik meg Simon Stålenhag nevét és műveit, már megérte. Mert ez az ember minden figyelmet és jodíjakból származó bevételt megérdemel.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/03/22/elektronikus-allam…

A 3*-ot kizárólag a Simon Stalenhag által megálmodott képi világ kapja, az valami fantasztikus. Minden más még a kukába sem való, annyira bazári és unalmas, még gyerekeknek sem…