District 9 (2009) 77% 225★

Sokáig kerültem ezt a filmet, mert azt hittem a szokásos űrlény VS ember csimbumm, amiből már millió egyet a nézők képébe nyomtak. (spoiler)
Szóval jó dolog kellemesen csalódni, újfent megállapíthatom, hogy ma is léteznek intelligens sci-fik, bár jobban belegondolva, ha az űrlények helyett sima emberek lettek volna, úgy is megállta volna a helyét. Csak akkor nem sci-fi lett volna, hanem dráma és a kutyát nem érdekelte volna. Szóval jó volt ez így. Mindenki gondoljon mögé azt, amit akar. Én is gondoltam. Undorítóak az emberek.

Moziba kerülés előtt nagyon érdekelt a film, de a megjelenése után szinte csak rosszat hallottam róla. Férj annyira nem kalimpált érte, én meg csak toltam-toltam magam előtt. Lehet jobban is jártam, mert a 8 évvel ezelőtti önmagam még lehet, hogy másként értékelte volna.
A mai énem azt mondja, jól van ez így. Mármint nem a helyzet, hanem a film, mert pontosan arra világít rá, hogy az egész rohadt világ nem jól van így. Persze rá lehetne fogni, hogy sima rasszista téma, semmi újdonság nincs benne, de egyfelől igaza van @Emersonnak, hogy az ember-ember gyakorlatilag már mindenkit hidegen hagy, mert itt zajlik körülöttünk, másfelől ebben a megvilágításban nem lehet egy népcsoportra ráhúzni sem a prot, sem a kontrát (még a helyszín sem az "elvárt/megszokott"), egyszerűen az egész emberiség mocskát mutatja meg, hogy milyenek is vagyunk igazából. Teljesen mindegy kik vagyunk, hol vagyunk, miért vagyunk, ha valaki (akárki, akárhonnan, akármiért) közénk keveredik (aki nem mi vagyunk), azzal nagy valószínűséggel így bánunk. Persze tisztelet a kivételnek, de minél nagyobb a lépték, annál nagyobb a csordaszellem is.
És nem csodálom, hogy a film megosztja a nézőket, mert engem még önmagammal is megoszt. A főszereplőért spoiler, aztán onnantól kezdve konkrétan spoiler És a vége is tökéletesen példázza spoiler

Évekkel ezelőtt már elkezdtem egyszer, de akkor valami közbejött és nem tudtam befejezni, sőt szerintem nem is jutottam benne sokáig.
Szerintem még pont azt láttam az elejéből ami most nem kötött le annyira vagyis kb az első fél órát. Rossz nem volt ez a rész sem, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet.
Onnantól viszont amikor spoiler már izgatottam vártam, hogy hogyan alakul Wikus története. Meglepő mennyire szurkoltam neki mikor az elején még azt vártam, hogy valaki csapja már agyon :D Hozott persze később pár idióta döntést Christopherrel együtt amik nélkül akár jobban is alakulhattak volna a dolgok ( spoiler)
Most pedig csatlakozhatok azok körébe akik várnak egy esetleges 2. részre :D Oly sok film kapott már felesleges folytatást, aminek meg kijárna az nem :/ Ha jön akkor azért remélhetőleg feltud érni ehhez.

Első blikkre minden idők egyik legrosszabbul sci-finek álcázott rasszizmus ellenes filmje (már ha egyáltalán szó van itt bármilyen álcáról), de ha az ember nézegeti egy kicsit, akkor rájön, hogy ez egy elég intelligens alkotás. Félig kamudokumentum film, félig elgondolkoztató, noha nem épp új ötleteket tartalmazó akciófilm. Jó a megalkotása, az effektek, mindehhez pedig kiválóan társul a sivár, még a modern belsőket is átjáró lepusztult képi megvalósítás. A történet nem túl bonyolult, ráadásul elég sokáig tart, amíg a sok dokumentumfilmes jelenet után végre megismerhetjük a történet hőseit, és ezek után már igencsak nehéz lesz megkedvelni őket, mert addig a pontig meglehetősen szemét alakok voltak… És a menekülő ember még így is keveset változik, csak a végére sikerült elhinnem, hogy lehet benne valami. Mindenesetre érdemes, de a stílus és a kicsit lerágott üzenet egy kicsit nehézkéssé teheti.

Ez is egy nagyon furcsa kettősségek határvonalán táncoló, ide-oda belépegető film: van egy kétségkívül okos sci-fis, meg egy nagyon átlátszó és afféle „megismételhetetlen trükk”-ként működő akciómozis vonulata. A kérdés vele kapcsolatban legfőképp az lehet, melyik a valódibb arca, illetve hogy hosszú távon meg tudta-e őrizni azt a nagyon jó hírét és elismertségét, amivel megszületésekor üdvözölte a kritika és a közönség.

A District 9 kétségkívül remek darab abban a tekintetben, hogy keményen politizál és szenvtelenül emel tükröt legfőképpen szűk hazájának, Dél-Afrikának a közönsége elé, de átvitt értelemben, főleg a megszületése óta eltelt másfél évtizedben a kollektív emberiség elé. Története remek húrokat penget, a benne bemutatott idegengyűlölet látszólag logikai megbicsaklás nélkül visszabontható rasszizmusra és antiszemitizmusra, de akár vallási ellentétekre is, a lehetséges allegóriák halmaza végtelennek tetszik. Blomkamp a rákok által mindenkori vélt-valós, rettegett és gyűlölt, számunkra ismeretlen vélt-valós ellenségeinket teremti meg, akiket azonban nyomorúságuk közepette is megfosztunk legalapvetőbb jogaiktól és méltóságuktól. Ha van kérdéses motívuma ennek a nagyon erőteljes világnézeti állásfoglalásnak, akkor az a film nagyközönség elé szánt mivolta és az ebből fakadó szájbarágóssága: a rákok, bár tökéletesen dehumanizáltak, pontosan annyira emberiek gesztusaik, arci mimikájuk szintjén, hogy azt értelmezni tudjuk, bár a Chappie-hez hasonlóan szerintem sokkal inkább azonosítjuk őket tudat alatt legjobb barátainkkal, a kutyákkal – márpedig a XXI. századi ember (amúgy teljesen érthetetlen módon!) sokkal nehezebben viseli a számára ismert és szeretett állatokkal történő bármilyen visszaélést, mint a tulajdon embertársaival szembenit.
Szóval a District 9 gondolatokkal teli, ügyesen kivitelezett film az értelmi hátterében. Ehhez mérten volt nagy meglepetés már első nézésre is, hogy a második felében átfordul egy videójátékok esztétikájára hajazó akcióorgiába, amiben legfőbb látványosságként dörögnek a fegyverek, emberek szakadnak és robbannak darabokra, a főhős pedig úgy úszik a saját vérében, mint Bruce Willis az összes Die Hard filmben együttvéve. Ez egy dinamikus, lenyűgöző része a mozinak, vélhetően a nézőre hosszabb távon sokkal mélyebb benyomást gyakorló szekvencia, ami azonban mégsem több annál, aminek látszik.
Nagy szerencséje a filmnek, hogy a nagy egészből semmilyen irányba nem lógnak ki az összetevők, egyben tartja őket az ügyesen megteremtett hangulat, illetve egy feszes ív, ami annak ellenére viszi végig a nézőt szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül a drámán és az akción, hogy stilisztikailag közben többször is megbicsaklik. A félig-meddig dokumentarista hangvétel csak trükk, ami feloldja az agyunkban a felismerést, hogy a főszereplő nem túl életszerű, nem is túl kedvelhető és egészében véve idegesítő figura. Wikus egyszerre introvertált és intelligens irodista, de közben mégis hiperaktív és fontoskodó, ambiciózus törtető, akit esendősége miatt kellene szeretnünk, illetve süvegelnünk kéne jellemfejlődését – hogy ezt mennyire sikerült elérni, az kérdéses, de inkább ízlésfüggő, az azonban biztos, hogy a film végére az ember hosszú időre megutálja Bozsó Péter orgánumát. Cserébe a benne alkalmazott számítógépes képalkotási módszerek önmagukhoz képest egészen szépek lettek – nem mondom, hogy tökéletesek, mert az még nem is létezik, de bőven leiskoláznak akár hollywoodi szuperprodukciókat is.
A District 9 legérdekesebb retrospektív vetülete azonban mégis az, hogy miként a kezdeteknél beharangozott „egyszer elsüthető” rák-robotos őrjöngése, úgy ő maga is teljes egészében egy egyszer felrobbantható petárda – nem egy rendező saját stílusjegyeinek halmaza, hanem egy tökéletes ötlet tökéletes kivitelezve, amiből a jó ízlés szabályai szerint nem kérünk többet, első nekifutásra is meglett belőle az etalon. Ehhez képest volt ugyebár nagy csalódás az Elysium és a Chappie is, hogy aztán maga Blompkamp is eltűnjön szem elől – filmográfiáját nézve szét kell tárnom a kezemet, nem tudom mire vélni ezeknek a rövidfilmeknek a rejtélyes, hol meglepően le, hol meglepően felfelé pontozott halmazát, de beszédesnek tűnik, hogy az idei évben már a Gran Turismo vezénylése volt a feladata, aminek ugye végképp semmi köze nincs már mindahhoz, amit első három mozifilmjében próbált csinálni.

Elgondolkodtató és szórakoztató film a District 9. A közönség mintha mostanában kezdené elfelejteni, talán az idő múlásával egyre könnyebb rajta átlátni – mindenesetre forradalmi prezentációja ez az űrlényekkel való találkozás egy egészen újfajta forgatókönyvének, így időről-időre megéri visszatekinteni rá!

Moziban láttam a filmet. Kicsit fanyalogva mentem be rá, de úgy jöttem ki, hogy hú, ez nagyon jó volt és érdemes volt megnézni!
A kivitelezés néhol elég gyengus, ellenben a sztori NAGYON ERŐS és NAGYON ÜTŐS. Én erős fasiszta vonalat véltem benne felfedezni, meg hát nem véletlenül játszódott pont Afrikában…
Plusz tetszett, hogy láthattam egy fordított sztorit is. Eddig az ilyen űrlényes filmekben mindig az volt, hogy ők terrorizálnak minket. Most fordítva. Mi tartottuk őket a „markunkban”. És ez – SAJNOS – igenis tipikus emberi vonás…
Lényeg a lényeg, ez a film tökéletesen bemutatja, milyen gusztustalan teremtmények az emberek. (tisztelet a kivételnek) Én már az első 5 percben rájöttem, hogy én a rovar-kinézetű alieneknek drukkolok. :-P (inkább néztek ki valami rovarnak, mint ráknak – illetve kísértetiesen emlékeztettek a Doctor Who-beli Oodokra… :-P)

75%? Oké, nem nézem a százalékokat, mert csak felidegesítem magam.
A magyarok filmnézési és értékelési szokásai amúgy is híresen röhejesek ( Ford Fairlane kalandjai és a többi)
Egyszerűen imádjuk a rossz filmeket isteníteni, és a remek filmeket lehúzni.
Például District 9, 75% ….
A film a 2009 előtti és utáni amerikai készítésű sci-fi filmeket konkrétan kenterbe veri. Mind színészi teljesítmény terén, mind mondanivaló terén.
Ez a film tökéletesen bemutatja, hogy az ember mit tenne, ha tényleg történne az életünkben egy ilyen esemény.És ezt remekül felvázolja nekünk.

Húú… ezt nem egyszer, de min. kétszer is láttam. Mind látványban, mind sztoriban, simán veri az amcsi társait, lévén hogy dél-afrikai (ott forgatták és a szereplőgárda jó része is az). És bizony, egy újabb remek példa arra, hogy van „élet” Hollywood-on kívül is :))

Földönkívüli menekültek lepik el Afrikát. Ha így kezdődik, csak jó lehet.
Tetszik, hogy ilyen félig kamu-dokumentumfilm jellegűre csinálták.

Nagyon jó kis sci-fi film, teljesen más irányban mozog, mint azt megszokhattuk volna egy sci-fi filmtől, és ez az előnyére vált.