Végrehajtók (2010) 73% 81★

Túl sok bölcsesség túlságosan is leegyszerűsítve – avagy kicioccó disztópia, netán az akasztják a hóhért teljesen elcsépelt és túlgondolt esete. Nem tragikus élmény, sőt, a modern kor sztenderdjei mentén végiggondolva teljesen rendben van, ügyesen manipulálja a modern nyugati világ átlagnézőjét pusztán a témájával. Ám mindemellett is: minden szellemességére jut valamilyen felszínes, abszolút kikerülhető ostobaság is.

A film legnagyobb öngólja a benne szereplő karakterek jellemfejlődése, illetve kódolt jellemgyengesége. Mindenki érzéketlen gyökér, rosszabb esetben kapásból pszichopata, és ez alól maga a főhős sem kivétel, talán még akkor sem, amikor éppen vele fordul egy 180 fokost a világ…
Van is egyébként erre a fordulatra vonatkozólag egy kis belső poén, miszerint Remy akkor kezd el végre a szívére hallgatni, amikor az spoiler – jó poén? Hát, pont ebben a filmben talán nem…
És pont ez igazolja azt a gyanút, hogy a készítők ugyan tudták, mennyire elmés maga az ötlet, amiből dolgoznak, de azt nem, mi is a filmjük valódi jelentőségtartalma és közölnivalója. Hogy milyen társadalomkritikát, milyen érzéseket akarnak vászonra vinni, hogy mit szeretnének megüzenni a nézőnek. A látottak alapján ők verekedős jeleneteket, váratlan fordulatokat, valahol a kortárs James Bond, Az emlékmás, meg mondjuk a Lopott idő feelingjét összegyúrva. Sokkal inkább vonatkozott a víziójuk technikai értelemben magára a filmre, mintsem a film mögött lévő vezérgondolatokra.
És hát mint írtam, ez kikandikál abból, hogy a főhős szerethetetlen, hogy az egyébként nagyjából józanul viselkedő felsége szintén szerethetetlen, hogy a haverja pszichopata vadállat, hogy a főnöke egy kétmondatos típusgörény, hogy a cselekmény során bemutatott világ és az azt mozgató belső logika ezer sebből vérzik. A sztori szándékoltan nehezíti az egyébként látszólag megdöbbentően stabil rendszernek a működését – mibe kerülne például nyomkövetőket építeni ezekbe a bizonyos gépi szervekbe? Jobbat mondok, önmegsemmisítő, vagy egyszerűen a működésüket leállító rendszereket? Miféle jogrendszer és létállapot az, amiben egy magáncég pribékjei úton útfélen emberekből kanyarítanak ki szerveket? A probléma itt is az, hogy a mozi külsőségei olyan szinten nem távolodnak el a mi mindennapjainktól, hogy minden, amit a moziban elénk tárnak, egyszerűen hiteltelen – nyilvánvaló, hogy máról holnapra nem változhat ilyenné a világ. Ez a fajta stiláris átgondolatlanság nagyon sok társadalomkritikus disztópia méregfogát kihúzta már…
Ellenben a végső fordulat nem rossz, Jude Law határozottan nem rossz, bár érik bennem a gondolat, hogy ő igazából „csak” és „pontosan” ezt tudja – igaz, ha ebben jó, miért próbálkozna mással? Forest Whitaker rendben van, nem gondoltam volna, hogy 2010-ben még ilyen ügyesen el tudta magáról hitetni, hogy fizikailag ennyire rendben van. Mindenki más azonban alapjárat, Liev Schreibertől viszont még mindig/már megint a falra tudnék mászni…

Átgondolatlan, bőven nem annyira okos mozi, mint elsőre tűnik, de a szórakoztató faktora végső soron megvan. A benne feldobott gondolatmagvak termőtalajt ugyan nem érnek, de egy filmnézés utáni belső rágcsálásra még így is alkalmasak. Fenntartásokkal, de végső soron merem ajánlani.

Kicsit ismerős volt az alaptörténet, pedig biztos tudom, hogy nem láttam még soha ezt a filmet. Pöttyet azért sajnálom a főszereplőinket. Igazán nem érdemelték meg ezt a végkimenetelt.

nagyon megrázó film volt, még így is, hogy több, mint 10 éves film, kissé lesokkolt. a vége pedig hasonlított a mátrix világára. összességében érdekes film volt, elvisz egy teljesen más világba, mégis elképzelhetővé válik a mai világban, vagy a jövőben egy ilyen rendszer

Klassz kis film volt ez. Jud Law ismét nagyot alakítt, Forest Whitakert pedig még mindig nem szeretem. Kifejezetten üdítő volt a film mondanivalója és a kliséktől mentes történetvezetése.

Érdekes film volt, bár én nem teljesen ilyenre számítottam. A végén láttam, hogy könyvből/novellából van ez is adaptálva, elolvasni nem hiszem, hogy fogom. A történetre a legjobb szó az érdekes, de valóban, eléggé szürreális az egész. A szereplők nagyon jók, Forest Whitakert nagyon szeretem, és Jude Law sem a kevésbé jó színészek közé tartozik. Jó volt látni a Trónok harca „Vörös papnőjét”, Liev Schreibert, Alice Bragát és John Leguizamót is. Az akciójelenetekkel semmi gond nincsen, mégis egy idő után kissé unalmasnak éreztem. Én a hosszabb (120 perces, unrated) verziót láttam, egy kicsit hosszú volt. Több helyen is olvastam már, hogy a feleség reakciója egyik napról a másikra történt, ez egyáltalán nem igaz, már a legelejétől kezdve érződött, hogy válaszút elé fogja állítani a férjét hamarosan, amit utána nem sokkal meg is tett. Legalábbis számomra ez egyértelmű volt. A végén a verekedős és a szerves jelenet pazar, valamint a csavar is nagyon tetszett. Egyáltalán nem volt érthetetlen, mint azt jó pár hozzászólásnál olvastam már. Azt viszont meg tudom érteni, hogy miért nem került mozikba, ezt nem ott kell megnézni, tökéletesen megteszi otthon is. Egyszer érdemes, többször már nem mondanám.
7/10