eXistenZ – Az élet játék (1999) 68% 101★

Az alapötlet zseniális, a kivitelezés viszont nem. Szerintem ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. Én unatkoztam közben, az a helyzet. Valami más „játékszíntér” kellett volna, mert ez engem annyira, de annyira nem hozott lázba…
Plusz utáltam, hogy a kedvenc karakteremet na vajon kit? rögtön az elején likvidálják, és innentől kezdve kénytelen voltam beérni az általam nagyon nem csípett Jude Law személyével, aki bár jól játszik, de… ez sem segít a filmen.
Úgyhogy ha már Cronenberg, én maradok tisztelettel a Dead Ringersnél. Bár a Crashre is nagyon kíváncsi vagyok még, de ennél biztos jobb lesz. XD

Nagyjából egy időben az első Mátrixszal – van ebben valami furcsán tanulságos, pikáns, érdekes vetület, hogy tudniillik a Wachowski-féle vízió sokkal jobban állja az idő próbáját, míg Cronenberg virtuális valóság vészjelzése finoman szólva is csúnyán öregedett, de még az átadni kívánt üzenetek terén is vannak eltérések, árnyalatnyi, mégis nagyon fontos finomságok.

És hát különösen érdekes erre az egészre 2025-ből visszanézni, amikor már nagyjából felsejleni játszik a valódi jövőkép, ami nem a virtuális valóság, sokkal inkább a valóságos világ egyre több részletét átszövő pszeudo virtuális világ, ami mostanra a társadalmat a hagyományos emberi kapcsolatok tekintetében tulajdonképpen már be is darálta, és a jó ég tudja, milyen mélyre fog még hatolni életünk egyéb szféráiba. Az természetesen profetikus gondolat lehetett a kilencvenes évek végén, hogy a számítógépek által generált, az emberekkel szép lassan biológiai kapcsolatba kerülő adatuniverzum káros hatással lesz ránk, az is, hogy nagyon hamar fel fogja ütni a fejét az ezáltal kiváltott addikció, a pszichés zavarok, a minden létező téren tapasztalható dezorientáció (ez így is lett, csak mi nem egy játékban, hanem egy emojik és influencer posztok által felbolygatott, ingeratombákkal teleszórt szociális hálózatban vesztünk el), az azonban nem, hogy ez jól különválasztható frakciókra, a totális igen és a totális nem közösségeire bontaná az emberiséget. Ezt csak azért írom most le, hogy látszódjék, hiába látták előre nagy gondolkodók és művészek a jövő árnyoldalait, ezekről ma sem tudjuk világosan megítélni, pontosan mennyire károsak és tudjuk-e felismerni, uralni, korrigálni, gyógyítani az általuk okozott károkat – nagyjából ugyanez élhet manapság a mesterséges intelligenciára is.
No de hogy a filmről is szóljunk: nem tetszett. Cronenberg, Leigh, Law, Holm és Dafoe együtt nekem azt súgta elsőre, hogy ez egy nagy volumenű, disztopikus árnyalatú virtuális valóság futam lesz, de ehhez képest a film már-már egy tévéfilm közepesen ötlettelen, stílustalan külsőségeit villantotta fel. Hát hol van itt a Mátrix valóban formabontó vizuális ambíciója? Akaratlanul is a bugyutaság jutott róla először eszembe, az egész sztori vonalvezetése a maga primitívségével, egyszerűségével, dramaturgiai kisszerűségével, a karakterek rátermetlenségével és a belőlük teljesen hiányzó önazonossággal. Mindez persze a spoiler, és hát látjuk jól, ez egy igazi duplafenekű film, amitől már azzal elvesszük az esélyt, ha csak három perccel a vége előtt kikapcsoljuk, de mégis… Most mondjam azt, hogy ez annyira, de annyira mégiscsak a kilencvenes évek terméke? Hogy Cronenbergnek volt egy nagyon jó ötlete arról, miről érdemes és célszerű beszélni a virtuális valóság kapcsán, de azt már nem gondolta át, nem dolgozta ki, hogyan is lenne célszerű mindezt ábrázolni? Mindenben látok némi realitást.
Ami viszont a legnagyobb csalódást okozta, az a színészi játék. Senki, egyetlen egyébként kimondottan vonzó név sem hozta azt a színvonalat, amit személy szerint elvárnék tőle, és erre külön rátett egy lapáttal a néha teljesen értelmezhetetlen, feltűnően alacsony színvonalú magyar szinkron. Ennek castingjában Schnell Ádám mint Jude Law… úgy képzelem, ez valami utolsó pillanatos beugrás lehetett, de veszedelmesen nem működik!

Nem váratlan, nem nagy, de csalódás. Okos ötlet váratlanul lapos kivitelezése a számomra, bár ha jóval korábban, jóval fiatalabban látom először, biztos más hatást ért volna el. Nekem ez így egy blődség.

Ez valami egészen zseniális volt.Olyan mélységekbe rágta magát a játékvilágban, ami bőven megér egy párhuzamos dimenzió jelzőt a virtualitásban. Miért ne lehetne az az n+1-edik dimenzió, ami ábrázolhatatlan az általunk ismert koordinátarendszerben? Lehetne ide kisregényt írni, de felesleges; ez a film többször nézős mestermű.
Ez most amúgy játék?

Cronenberg kreativitását ismét nagyra tudom értékelni. A sci-fiért alapból nem rajongok, de tetszett a filmben, hogy a szereplők sosem tudták, játszanak éppen, vagy a valóságban vannak. Megint a Végtelen határok jutott eszembe, talán abban is volt hasonló. A két főszereplő, Leigh és Law jó párost alkotott.

Óóó, hát ezt a filmet kifejezetten a Snittnek köszönhetem!
Valamikor kiskamaszként láttam, és az agyam egyik elrejtett kis zugában megvolt, de persze cím, szereplők és cselekmény nélkül, csak egy-két kép maradt meg bennem és az alapgondolat.
..és újra megleltem!
…ráadásul Cronenberg!

A film sokkal durvább, mint amire emlékeztem, és persze a meglepetés erejével hatott rám a szexuális töltet ilyen mértékű megjelenése is a filmben. (a játék termináljai, a kezelésük, a beültetések mind-mind ilyenek… hogy nyalogatni meg simogatni kell őket, stb.)

Allegra engem halálosan idegesített végig, egy mindentudó geek, az elvont hippi és egy zugnimfomániás (ez az, aki nimfo-, csak titkolja) keveréke, aki elmebeteg fejjel babusgatja ezeket az izéket, és a frizurája is egy borzalom. Bár gondolom, hogy akkoriban mindenki ilyet akart, biztos még én is, de írjuk ifjú korom számlájára.
Vinokur megjelenése (aki Ash, és punktum) kellemes meglepetés volt, de a -szerintem- orosznak szánt akcentusa a magyar szinkronban marhára el volt tolva. Bár tény, hogy el is süt valami poénféleséget ezzel kapcsolatban, attól még zavaró.

Bár kissé idejétmúltnak tekinthető, bár ma már nem annyira nagy szám, azért azt valljuk be: a végén a többszörös fordulat

n e m s e m m i.

..és azt sem szabad elfelejteni, hogy ez megelőzte a Mátrixot és társait, szóval az ötlet nem lebecsülendő!

Remélem, mások is hozzám hasonló nosztalgiával gondolnak vissza erre a filmre, és többen rátalálnak újra.
Aki még nem látta, ne hagyja ki.

Ne evés közben nézzétek, mert garantáltan elveszi az étvágyat.
a vége egész jó és tanulságos volt, de ez nem menti fel az előtte lévő másfél órás szenvedés alól
spoiler

Mindenképpen érdekes film volt, főleg az alapkoncepció miatt. Az atmoszféra is jó volt, a vége pedig különösen tetszett.

Ez a film nekem furcsa. Nem igazán nem tetszett, ettől függetlenül nem azt mondom, hogy rossz, csak nekem nem jött úgy be. Lehet, hogy jobban tetszett volna, ha nem magyar szinkronnal nézem, mert kimondottan idegesítővé tette a karaktereket, különösen Allegrát. Bár ő szerintem anélkül is az agyamra ment volna. Azért bebizonyította, hogy alacsony költségvetéssel is lehet érdekes filmet csinálni.

Tök jó lenne a sztori, de a megvalósítás katasztrófa. Ez egész erőltetett, amihez még s magyar szinkron is hozzájárul.

Furi, de nem rossz!