Lopott idő (2011) 78% 701★

Jól indult, kb. a bamba nézésű csaj felbukkanásáig rendben is volt. Aztán kezdtek zavarni a logikai hibák, meg a bénaságok. Utána már figyeltem őket. pl. hogy tud úszni egy gettóban nevelkedett srác, aki életében először lát tengert, ja és egyből keringőzni is tud, biztos táncórákat vett a nyomorban. Meg ott az a kislány, ez minek kéregeti az időt, ha 25 évtől számol vissza… Meg milyen fail az a rendőr, a bűnözők, mindenki. Meg az a nyomorult tűsarkú. Minek mindig abban rohangáltatni a nőket..

Az alapkoncepció jó volt és a világ érdekes.
Az időalapű társadalom rengeteg lehetőséget tartogatott, azonban mégsem használták ki jól.
Nem igazán értettem, milyen alapon tudnak időt adni egymásnak az emberek, ilyenkor mindkét fél kell hozzá? Mert máskülönben bárkitől simán le lehetne nyúlni egy kézfogással.
A film második felére leült és egy Robin Hodd, vagy Bonnie és Clyde történetet kaptam, ami messze nem volt annyira érdekes.
A negatív karakterek is annyira semmilyenek voltak…
A film vége pedig abszolút cukormáz.

Az alapkoncepció az évtized filmjévé tehette volna ezt az alkotást, igazán egyedi történettel. De nem tette. A megvalósítás olyan semmilyen érzést hagyott bennem, pedig remekül indult. Sajnálom, hogy nem aknázták ki jól a cselekményben rejlő lehetőségeket, így csak egy ötletes, de felejthető művet kapunk.

Már nagyon sokszor láttam ezt a filmet, és azt hiszem azt mondhatom, hogy az egyik kedvencem. Amikor megnézem mindig azon gondolkodom, hogy én melyik zónában élnék, és mindig rájövök, hogy ott, ahol Will..

(2012.feb.17.)
Hú, hát én nem is tudom, hogy hol és hogyan kezdjem. Én ennyire megosztó filmet talán még sosem láttam. De tényleg. Itt nincs olyan, hogy „elmegy…”: vagy tetszett, vagy nem. Slussz-passz.
Időt kell neki adni. Az elején még én is kicsit ferde szemmel néztem a filmet, hogy ugyanmááár… Mi a jó fenét dörzsölgetik ott össze a csuklójukat…?! De aztán ahogy forgott a film, telt az idő, és bekapcsolódott ez a Henry Hamilton-szál, na onnantól kezdett nagyon érdekesnek lenni. Elképesztően nagy igazságokat fogalmaz meg. Ha csak úgy nézi az ember, hogy teljesen a földön marad, nem is próbál elvonatkoztatni, akkor persze, hogy rávágja, hogy ez egy baromság. Ha viszont kicsit a dolgok mögé is néz, akkor látni fogja a lényeget, és értékelni is fogja a filmet. Én először egyedül néztem meg (miután hallottam jó pár negatív kritikát ismerősöktől), aztán – mivel elég nagy hatást gyakorolt rám a film – anyummal és tesómmal együtt is nekifutottunk. Felkészítettem őket rá, hogy eleinte biztosan ők is csóválni fogják a fejüket, de próbálják észrevenni, hogy mit akartak ezzel a filmmel közvetíteni a készítők. Így is volt. :) Megértették, érezték a lényeget, és őket is teljesen elvarázsolta ez a cirka másfél órás sztori. Szóval tessék kivárni, és nem az első pár perc után rávágni, hogy én ezt nem nézem tovább…
Ebbe benne van minden (a való életre kivetítve):
– Az emberek szenvtelensége egymással szemben: ha egy embertársuk bajba kerül, inkább elfordítják a fejüket, még akkor is, ha módukban állna segíteni… (buszos jelenet)
– Nem lenne ekkora nyomor a világon, ha nem tátongana ekkora űr, ekkora anyagi különbség a gazdag és a szegény réteg között. Ha mindenkinek ugyanannyi jutna (ahogy a filmben is mondják: márpedig jutna…), mindenki képes lenne egy megfelelő életszínvonalon élni, senki sem halna bele a nincstelenségbe…
– A túl sok pénz sokszor többet árt, mint amennyit használ. (Borel esete…)
– … és még napestig tudnám folytatni, mennyi mindenre rávilágít ez a film. Lehet sablondumaként is felfogni ezeket a gondolatokat, mégis szükség van rá, hogy újra és újra a képünkbe vágják, mert gyakran hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy milyen értékes is az élet, és mennyire sokat számíthat olykor egyetlen perc, vagy pár másodperc is…
Aki ezt a filmet egy sz@rságnak nevezi, értékelhetetlen baromságnak, annak vagy nincs még azokon a magaslatokon az érzelmi/értelmi szintje, hogy kellően befogadja ezt a filmet, és ne csak egy idióta kitalációt lásson benne, vagy pedig ő maga sem ismeri, milyen érzés nélkülözni, és akkora empátiával sem rendelkezik, hogy egyáltalán el tudja ezt képzelni… (A „nekem nem tetszett a kivitelezés” és az „úgy ahogy van, egy baromság, miért is kellett leforgatni” között azért óriási a különbség.)
A színészi teljesítménnyel sem volt nekem semmi gondom. Justin Timberlake-et nem tartom rossz színésznek, és a másik főszereplőre, Amanda Seyfried-re sem tudnék semmi rosszat mondani. Bár ezzel a totál parókaszerű hajjal számomra inkább egy „lecsúszott sarki…” érzetét keltette, mintsem az úrinőét. :)

Egy dologban teljesen biztos vagyok: nem most láttam utoljára ezt a filmet. Nálam kedvenc lett. Végre egy film, ami nem a jól bevált kliséket ismételgeti, hanem bátran az arcunkba tolja a véleményét, mondanivalóját, mer komolyabb gondolatokat felvetni, és nem csak a szokásos akció-csihipuhi, meg romantikus nyáladzás, ami a „modern” filmek zömét jellemzi… Ez már nagyon kellett.

Szeretem ezt a filmet. A Robin Hood történetet sikerült ezúttal sci-fi környezetbe helyezni, de nagyon ügyesen, hangulatosan valósították meg… felismerhető az alapanyag, különösen a főbb szereplők, de egyben annyi helyen csavar a dolgokon, a kérdéseken, hogy mégis a maga módján egyedi marad. És az sem utolsó szempont, hogy a Nottingham bírájával analóg karaktert ebben az egy feldolgozásban kedvelem, mert a Cillian Murphy által megjelenített figura szerintem az egyik legkidolgozottabb, és legmegérthetőbb jellem a történetben. Sokszornézős, izgalmas, és nem utolsósorban elgondolkodtató film is.

Eddig háromszor láttam.
Egyszer egészen fiatalon, még mikor piacra dobták, akkor eldobtam tőle az agyam.
Másodjára tíz évvel később (tehát nem olyan régen), akkor már csak: jó ez még mindig, de ennél vannak már jobbak is.
És most: és most azt mondom, hogy nem öregszik szépen. Felnőtt fejjel már látjuk a hibáit, hogy se elej, se vége, buborékvilág, és sok-sok baki és totál banális érvek, hogy mit miért csinálnak, mit és hogyan nem szabad. Sajnos, ha átgondoljuk, és tényleg megpróbáljuk komolyan venni, akkor csak egy bohóckodás lesz belőle.
Ez van, a fejlődés megállíthatatlan, az IQ-nk is minden héten egyre jobban igénybe van véve, ezért ez a film már komolytalan. Ráadásul Timberlake és Seyfried között semmifajta kémia nincs. Én meg még anno látni véltem ott valamit. De nincs. :/ Egynek jó csak. És ne vegyük komolyan.

Egymillió évig is várnék Rád…

Jó filmnek indult tetszett az alap ötlet majd lett belőle egy Bonnie és Clyde.

Hát tetszett is meg nem is. Izgalmas és pörgős volt, ugyanakkor egy kissé elszomorított.
Egyszernézősnek elment!