A felszín alatt (2013) 66% 94★

Én általában vevő vagyok azokra a történetekre, amikben alig beszélnek, furcsa a zene, és a szimbolika adja át a lényeget. Sőt, ha jó hangulatban kapnak el, a legtöbb ilyen film kedvenc lesz. Hát ez nem lett. Itt csak… néztem ki a fejemből, és vártam, hogy majd csak történik valami, és megértem, miért motorozott hősünk egy fél filmen át céltalanul. Sajnos, válaszokat nem kaptam, így kicsit átverve éreztem magam a végére…

Jonathan Glazer művét most láttam harmadjára és még mindig rettenetesen nehéz megemészteni, értelmezni, kifejteni róla a gondolataimat. Koncepciójában kicsit hasonlít a ’95-ös Species-re, csak nyakon van öntve jókora, ritka bizarr szimbólumokkal teli, művészfilmes stílussal és egy mélyen gyökeredző tartalommal, érzésvilággal, aminek a lényegi oldala ugyan leszűrhető, de pár mellékágat továbbra se tudok rendesen kitapogatni, hogy miként, hogyan kapcsolódik.
Már a nyitó képsorok képesek zavarba ejteni az egyszeri nézőt, ahol csak pontok, körök és félkörök mutatkoznak meg szépen egybeszőve, furcsa hangok, zene kíséretében. spoiler Érdekes módon, amennyi valóságtól elrugaszkodott eszközt, hipnózisba terelő hangvételt, zenei aláfestést használ a rendező a mondandója átadására, mégis igyekszik a realitás talaján tartani a hangulatot. Egyrészt ezek a skót tájképek csodálatosan lettek fényképezve és ad az egésznek egy rendkívül zord, baljós légkört. Másrészt, ahogy az idegen furgonnal járja be a könyéket és járókelőktől kér útbaigazítást, azok tényleg mind random civilek és a dialógok mind improvizáltak. Ezek a jelenetek önmagukban kissé önismétlőnek hatnak, de szerintem kiválóan rávilágít az idegen reakciójára, ahogy csak óvatosan szemlél, közelít a különféle beállítottságú, mentalitású férfiakhoz és hogy milyen impulzust vált ki belőle.
Csak úgy záporoztak a fejemben a gondolatok.
spoiler
spoiler
Egyébként szerintem a közelről mutatott „szem motívum” tökéletesen elkülöníti két szegmensre a filmet. Az elsőnél egy titokzatos, vészjósló emberi szem rajzolódik ki, ahol látjuk a lény kvázi vadász szerepet betöltő szakaszát. A másodiknál pedig egy kiszolgáltatott, végtelen rettegést közvetítő idegen szem tükröződik vissza, ahol a vadászból lépcsőzetesen átforduló préda majd később védtelen áldozat szerepbe haladó periódus megy végbe.
Itt jegyezném meg, hogy amúgy a film elvétve alkalmaz tényleges párbeszédeket, a többletrész az szinte csakis nonverbális kommunikációra, tettekre, érzésekre épül.
A már említett második fele a filmnek nagyszerűen prezentálja az idegenben felgyülemlő elveszettség, magába roskadás érzését. Ezt leginkább a ködös rész jelképezi legjobban. spoiler
A filmvégi 15 perces erdős etap summázza leginkább a lényegi tartalmát az alkotásnak. Szerintem egyfelől mind vizuálisan, mind átvitt értelemben is kifejezetten ijesztő, másfelől rettentő fontosat mond az emberi természetről. spoiler
Pár dologgal azonban most se tudok mit kezdeni. Az egyik a motoros fazon funkciója. spoiler
Vagy ott van a tengerparti jelenet, spoiler illetve a sütievős rész homályos maradt.
Scarlett Johansson-t alapjáraton a világ egyik legszebb nőjének tartok és persze most is elérte, hogy totálisan megbabonázzon spoiler, az alakítása szenzációsan jó. Minden arcrezdüléséről, vagy csak a puszta tekintetéből tengernyi érzést, gondolatot tud átadni. Külön kis plusz pont, hogy egy félmondat erejéig meglett említve közkedvelt hipermarketünk is (Tesco).

Vitán felül ez egy abszolút hardcore művészfilm, amit ugyanannyira lehet imádni vagy utálni. Magam oldaláról ez egy kimondottan értékelhető darab, egy mély gondolatokat ébresztő alkotás, amiben ugyan vannak kérdőjelek, de ugyanakkor van benne kézzel fogható értelem és érzelem. Hiába látjuk mindig a felszínt, nem lehet tudni, hogy alatta mi rejtőzik. Egy végtelenül érzékeny, komplex lény vagy a legsötétebb ösztönt birtokló személyiség, amit a gonosz kifejezéssel körülírni se nagyon lehet. Látatlanba azt hinnénk az előbbi ember, utóbbi az idegen. Pedig itt fordítva van.

Felmerül bennem a kérdés, hogy ugyanazt a filmet láttam-e, mint az itt kommentelők többsége? Félreértés ne essék, ez egy igazán egyedi hangvételű alkotás, a homályos, sötét atmoszféra mondhatni tökéletes, de mégsem hagyott bennem nyomot; leszámítva talán az utolsó jelenetegyüttest, ami valóban kissé mélyre nyúlt, de a lélekig nem ért le.
Az a helyzet ezzel a filmmel, hogy nem mertek bátrak lenni a készítők. Az átlag – isten bocsá' – tucat nézőnek szánták ezt a számukra is befogadható művészi avantgárd alkotást. Én nagyon szeretem az elvont filmeket, és nekem ez, ebben a formában mérhetetlenül sekélyes volt, egyszerű, és nem, egyáltalán nem ment le a felszín alá, mérföldekkel felette maradt.

Művészfilm és sci-fi rajongóknak kötelező. Egyébként erősen elvont, zenéje hátborzongatóan jó, rendezésben idéz sokakat, SJ spoiler. A film alaptónusa rendkívül sötét, és rá kell hangolódni, mert annak ellenére, hogy realisztikus autókázás meg néhány beszélgetés van benne, eleinte alig történik valami. A cselekmény azonban lassan kibontakozik a maga misztikumaival, a szavak hiánya itt-ott hihetetlenül beszédes, az elidegenedett idegen, az áldozatot imitáló vadász pedig megpróbálja megérteni mit jelent embernek lenni. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb filmes élménye volt számomra.

Van valami gyönyörűen törékeny ebben a filmben. Életemben 3x láttam és mind a 3x csak bámulni tudtam a végére, azzal a fajta ürességgel a bensőmben amitől már sírni sem tud az ember. Nem tudom miért látok ennyi mindent bele ebbe a filmbe, nem is nagyon tudom megfogalmazni hogyan is értelmezem pontosan. Az egész film ijesztő lassúsággal kúszik végig az ember gerincén aztán a végére már a koponyádat karistolja. Legalábbis nekem. Vársz, hogy mi történik és sokáig semmi sem történik aztán egyszer csak a végére pedig minden megtörténik. Te meg csak bámulsz és nem tudod hova tenni ezt a puszta kegyetlenséget. Nekem ez a film sok mindent jelent és talán annál több mindenről is szól. Talán legjobban arról milyen az amikor szép lassan veszítesz el mindent az emberséged által, vagy talán egy olyan hétköznapi dologról mint nőnek születni, vagy talán csak egyszerűen embernek lenni, szimplán csak létezni, felnőni, tapasztalni, élni, csalódni, utálni, szeretni, meghalni aztán kezdeni az egészet elölről. Mindezt úgy bemutatni mint egy teljesen idegen világot egy totális idegen szemein keresztül. Sokszor gondolkodom ezen a filmen. Csak úgy eszembe jut és gondolkodom rajta. Néha úgy érzem értem mi történik néha úgy, hogy soha nem fogom megérteni. Aztán elfelejtem csak, hogy megint eszembe jusson később valamikor. Néha arra gondolok, hogy a felszín alatt mind csak feketeség vagyunk. Feketeség amit beborítunk bőrrel, ruhákkal, és talán személyiséggel csak is azért, hogy senki ne jöjjön rá arra, hogy igazából a felszín alatt mi mind csak üres feketeség vagyunk.

A nyomasztó hangulat átjött. Pont. Már ha ez cél volt. Pont. Pont. Pont. De lehet, csak azért nyomasztott, mert nem értettem. Kérdőjel.
Továbbra is hülye vagyok a művészfilmekhez. Felkiáltójel.

Tudtam én, hogy művészfilm lesz, számítottam is rá, mégis helyenként úgy éreztem, hogy bele kéne tekernem. Kitartottam, végignéztem, nem tetszett. Ismét egy olyan film, amiről tudom, hogy miért tartják nagyra sokan, azt is tudom, miért kéne jónak lennie, és mindettől függetlenül nekem nem jött be.

Az utóbbi tíz év legdurvább filmélménye volt. Nem közönségfilm, szóval csak óvatosan. Nagyon okosan felépített, kiváló dramaturgiájú film. Nagyon szép ívek mentén húzható fel a szimbolika, amit hol rejtett-, hol explicit disszonanciák támfáin alapszik. Az atmoszférateremtés a film legerősebb oldala, napokig az emberrel marad a felzaklatott lelkiállapot. Itt nem fognak semmit a szánkba rágni, ez a film veterán filmrajongóknak készült csemege. A 2013-as év mozgóképes „legje”. Gyerekek kerüljék el, mert unatkozni fognak. Még annyit, hogy: Zseniális!

Ez egy méltánytalanul alulértékelt film. Nyomasztó, minimalista. Megnézés után napokig a fejemben volt.

Lassú, absztrakt és transzcendentáló, minden ízében pompázatos. Aki szeret „eltévedni” annak nagyon ajánlom. Egyetlen bánatom a filmmel kapcsolatban, hogy miután már láttam, többé sosem lesz ugyanannyira erős, mint az első megtekintésnél… de még így is sokszor újranézhető. Egy idő után már rendesen hiányzik is:) Igazi hidden gem!