Titán (2021) 60% 66★

Amilyen groteszken, expliciten van reprezentálva a története, legalább annyira létfontosságú, sokrétű mondandót bújtat. Hogy két megtépázott, emberi hiányossággal, veszteséggel együtt élő lélek miként adja meg egymásnak azt, amit talán egész életükben kerestek. A feloldozást nyerő, fokozatosan kiteljesedett, feltételek nélküli szeretetet. Ahol nem az számít ki vagy, sokkal inkább hogy milyen vagy. Speciális darab, nincs még egy ehhez fogható filmélmény.

Sok baromságra vevő vagyok, de az ilyen agymenésekre nem.
Gusztustalan, beteg, abszurd, agyzsibbasztó film.

Azok koze tartozom, akiknek nem tetszett a film.
Tetszett az inditas, de ahogy a foszereplonk uj otthonra lelt, megbicsaklott es bar ertem hogy a fo mondanivalo ahhoz a szalhoz tartozik, nekem megsem tetszett. Persze atjon hogy ket beteg maganyos lelek hogyan talalja meg a masikban a tamaszt, stb, stb.
Ami igazan kivaltotta az ellenerzesemet, az hogy a gusztustalakodas, a megbotrankoztatas lehet ugyan eszkoz, de cel nem, mert az keves lesz es ures. Es pont ez tortent ezzel a mozival is.
Bukta.

Egészen addig érdekelt a film amíg nem lett belőle Adrián, onnantól csak befeszültem. Nem tudott érdekelni sem a mondanivaló, sem az eszközök amivel el akarta ezeket mesélni. Undorító, nem azon a módon ami számomra érdekes, el akarom felejteni. Ennek a lánynak el kellett volna pusztulnia már az elején, letojom hogy talál-e magának lelki társat az aberráltságában vagy sem.

Helyenként kifejezetten szuggesztív volt, de sajnos túltolták benne az öncélúságot, a művészieskedést és az öncélú művészieskedést. Zsánernek kevés, művészfilmnek túl sok. (Testhorrornak pedig nagyon harmatos, nem tudom miért emlegetik együtt a francia extrémmel, a közelében nincs.)

Először is szeretném tudni, hogy pontosan mit is láttam. Illetve a lezárás kifejtése érdekel a legjobban. Már nagyon régóta megakartam nézni ezt a filmet, mert a Nyerset imádtam. Ez egy rendkívül bizarr alkotás, amit egyelőre nem tudok hová tenni. Értem, hogy mit akar üzenni, de ilyen szokatlan művel tényleg nagyon ritkán látok. Még emészteni kell, viszont Ducournau meg egy zseni, mert a filmjeinek nagyon egyedi világa van, amire a zene rátesz egy lapáttal.

Ha valami igazán bizarra vágysz… akkor nézd meg a Gozut.

Sajnos ez nem volt valami erős eresztés a franciáktól, pedig az extrém vonulatba sorolják. Nem volt rossz, de tudnak ők sokkal jobbat is! Sajna ez a produkció sem javított a női rendezők/forgatókönyvírók megítélésén részemről. Nem technikai-szakmai értelemben, hanem a téma és maga a sztori szempontjából, ill. a női alkotók SOSEM elég elvetemültek, mocskosak, betegek; határaik, tabujaik vannak, amik nálam nagyon nem nyerő tulajdonságok, pedig én is nő vagyok. Ez a film egy picit bizarr, picit groteszk volt; picit body horror, de nem kellően gusztustalan; egy kevés, visszafogott fekete humorral meghintve, de semmi többet nem tudott. Na-gyon-ke-vés.