28 évvel később (28 nappal később 3.) (2025) 73% 45★

Sz@r volt. És ezt én sajnálom a legjobban, mert az első rész nagy kedvencem és nagyon vártam ezt a filmet, főleg a zseniális trailer után. Na de amit kaptam… ehhez képest még a gyenge második rész is mesterműnek tűnik.

Érdektelen, értelmetlen, de legfőképp teljesen felesleges, mert semmit nem ad hozzá az eddigiekhez. Ja, a főszereplő pedig a szerencsétlenkedő kisgyerek, aki a plakáton a háttérben van, míg Aaron Taylor-Johnson és Ralph Fiennes szerepelnek kb. 20 percet. (Engem ez rohadtul feldühített.)

A befejezésnél meg nagyon elgurult az alkotók gyógyszere…

Nagyon csalódott vagyok. :(

Sötéten katartikus posztapok coming-of-age történet.
Boyle és Garland újra összeálltak és természetesen megint megcsinálták. A moziélményt, amikor még a lélegzeted is visszatartod.
Erősen szerzői jellegű film, úgyhogy kicsit aggódok a sikeressége miatt. De nekem: wow.
Az első felében az alkotók megmutatják hogy kell posztapok filmet csinálni, meg az idegeket feszítgetni (átvitt értelemben is), a profán mocskot olyan dannyboylosan kombinálva a szürreális hatást keltő vágóképekkel. A második felében pedig rálépünk a wtf kockákkal kövezett sárga útra, ami valami sötét és kiforgatott módon shakespeari, álomszerű képkockákban kulminálódik.
A végén pedig csak dühös voltam, hogy vége.

Azt hiszem, a 28 évvel későbbhöz csakis úgy érdemes közeledni, ha az ember elengedi az első két rész emlékét – úgy sincs hozzájuk semmi köze. A 28 nappal későbbre máig is úgy emlékszem, mint az ezredfordulón divatos zombifilmek egyik legjére, sok szempontból átkozottul kiváló, átgondolt, kiérlelt, saját arculattal bíró mozi volt, tele ikonikus pillanatokkal, kiváló színészi alakításokkal, dramaturgiai csúcspontokkal. A folytatás inkább igazodott a Zack Snyder-féle Holtak hajnala remake-hez, illetve az általa felállított műfaji sztenderdekhez, és már ő sem akarta igazán összekötni magát az eredetivel. A 28 évvel később kapcsán szerintem eleve csak zavart okoz a nézőben, ha ezt a darabot mindenképpen össze akarja kötni elődeivel. Engedjük ezt el!

Zavarban vagyok, lényegre törően azért, mert erre a filmre háromtól a nyolc csillagig mindenféle pontszámot rá lehetne aggatni. Az biztos, hogy neki is van egy egyéni arculata, hangulata, egy nagyon jól eltalált, kicsit groteszk miliője, ami izgatóan vonzóvá teszi, és elrejti a tényt, hogy Boyle és Garland az összes létező műfaji klisét eldurrogtatja a cselekmény két órája alatt. Nem történik benne olyasmi, amit ne láttunk volna már máshol! Van itt Holtak hajnala remake, Mad Max, Végítélet, a komplett Romero-univerzum, visszatérő és jellegzetes 28 motívumok – könnyen lehet, hogy zombi és posztapokaliptika témában a 2020-as évek kreatív fői kifogytak az ötletekből és a mondanivalóból…
Ami nyilvánvalóan hiba, az a töltelékanyagok és az erőszakos reflexiók sora: a profi alkotópáros olyan gyengén szövi bele a néző jelenére vonatkozó megjegyzéseket, utalásokat a történetbe, hogy azokat egyszerűen ledobja magáról a vászon. Van egy rész, amikor Spike értetlenül szemléli egy feltöltött szájú fiatal lány fényképét és azt hiszi, allergiás és ezért dagadt fel az ajka, a svéd katona pedig kikéri magának, mondván, az ő barátnője szép. Bármennyire is tetszik a jelenet célja és üzenete, egyáltalán nem illeszkedik a film egészébe. Ugyanez igaz a Magyarországon nem ennyire magától értetődő, de még számunkra is látványos Jimmy Savile utalásra – gondolom, ez majd a második részben teljesedik ki, addigra pedig mind alaposan utána fogunk olvasni a fickónak.
Ugyancsak nyilvánvaló és fájdalmas, hogy akár a spoiler, akár Erik jelenetei pusztán azért kerültek be a filmbe, hogy elnyújtsák az egyébként egyáltalán nem túl agyas, nem is túl tartalmas, de önmagában jó 90 percre elég sztorit kerek két órára. A 28 évvel később olyan gondosan készíti elő a saját második részét, hogy feltűnően alig-alig áll meg a saját lábán, önálló filmként alig értelmezhető, és a néző csak remélheti, hogy ez a különös, kétségkívül működőképes, de egyben bizarr légkör majd értelmet nyer a folytatásban. Részint ennek is köszönhető talán, hogy a mozi első negyven percének cselekménye sokkal inkább egyben van, mint a teljes műsoridő.
Színészi munka terén: Aaron Taylor-Johnson rövid időn belül másodjára lep meg, pedig ki gondolná, hogy egy ilyen jellegtelen szakállas egyenfaszi képes villantani valamit a kortárs tömegfilmekben? Jodie Comert látva jön rá az ember, milyen klassz dolgokat csinálhatna Gal Gadot, ha egy icipicit is tudna színészkedni. Alfie Williams kapcsán valamiért Roman Griffin Davis jutott eszembe – ezeket a manapság tucatszám alkalmazott gyerekszínészeket miért nem futtatják fel? Ha valaki jól teljesít egy nagy produkcióban, miért nem kap újabb nagy szerepet? Miért akar minden rendező totál friss, ismeretlen arcokkal nyomulni, ha gyerek karakterekről van szó? Nincs bajom Williams munkájával, teljesen rendben van a játéka, de Spike-ot speciel nyugodtan játszatta volna Davis is.
Zene: Young Fathers, legyél te együttes vagy művésznéven nyomuló producer, akarsz-törekszel, látom, de ebben a műfajban John Murphy már 23 éve megalkotta az etalont. Attól bizony te nagyon messze vagy…

A pontszámot tekintve… lövésem sincs! Jóindulatú hétre gondoltam eredetileg, de a lezárás egyből lerugdosta a szememben egy ötösre. Akkor legyen hat? Hátha a második rész jó lesz, és akkor optimistán tekintünk majd vissza ide? Vagy jön még egy másik ígéretes folytatás/remake, ami rosszabb lesz?
Legyen hat és egy megjegyzés: ebből háromtól a nyolc pontig tényleg lehet még bármi…

mi olyan ország vagyunk, hogy cenzúrázzuk a zombi nemiszerveket like be for real

Ez a film egy szégyenteljes dramaturgiai apokalipszis. De úgy is mondhatnám, hogy skizofrén epizódos rendezői bálványrombolás; vagy szájbarágós értelmetlenségekkel operáló, rezignált komolysággal előadott, mániákus műfajzavar, ami nemcsak belefullad a rengeteg klisébe, de minden jelenetével folyamatosan ellentmond saját magának. Az első részről már nem is beszélve… Egyértelműen az év legnagyobb filmes csalódása. Napestig lehetne sorolni a hibáit, mindenesetre legalább kiváló IPhone reklám lett belőle. Súlytalan, nevetséges és szánalmas, kiváltképp az előzetes tükrében!

Egy világ, ami nem szól másról csak a túlélésről. Tetszett, hogy szépen végiggondolták milyen erő mit szül. Amikor a tápláléklánc csúcsán lévő fajra vért rókázik egy másik új faj a felette lévő emeletről. Kicsit LOU kicsit Derül Égből Fasírt 2 :D.
A nyers természeti brutalitást ellensúlyozza egy feszült érzelmes szállal, nem ömlengve, csak úgy finoman. Kimért, precíz, jó technikai megvalósítású szép, mély és erős film volt számomra. Nem ZS kategoriás hentelős…egészen kiművelt plusszokkal. Akinek tetszett Ralph karaktere, nézze meg az Apokalipszis most-ot, ott is felbukkanik egy hasonló figura.
És igen…végre VAN üzenet, nem is akármilyen…nagyon fontos. Ismerek olyanokat, akiknek ki van rakva otthon a falukra az a bizonyos latin mondat. Segít eligazodni a sok zajban, hogy mi az igazi érték valójában.