Filmek 5-től 7-ig zóna

sci-fi

A láthatatlan ember (1933)
Második lehetőség (1966)
Nauszika – A szél harcosai (1984)
Terminátor – A halálosztó (1984)
[[https://snitt.hu/filmek/pancelba-zart-szellem-szellem-a-kagyloban-1995]]
Kamera által homályosan (2006)
A felszín alatt (2013)
… és a 12 majom …

Sziasztok!

Bár én nem vagyok az a kimondottan nagy sci-fi rajongó, de azért akadnak nagy kedvencek a zsáneren belül. Ezeket szedtem össze, és bontottam őket két csoportra:

1) Kedvencek a gyerekkorból
– Vissza a jövőbe
– Jurassic Park
– Star Wars – Az eredeti trilógia, de ha csak egy számít, akkor az legyen: A Birodalom visszavág
Ezek egyben azok a filmek, amelyeket talán a legtöbbször láttam életemben és mind a mai napig szívesen nézem őket. Mondhatni, a gyerekkori imádat mit sem kopott

2) Kedvencek érettebb fejjel
– 2001: Űrodüsszeia
– Csillagközi invázió
– Ex Machina
– District 9
Ezeket elsősorban a mondanivalójuk miatt kedvelem. Klasszikus sci-fi alapkérdések, témák egészen kiváló filmes megjelenítésben

sci-fi
A műfaj engem most két vonatkozásában érdekel. Az egyik a klasszikus hármas kérdés, mint legjobb darabjainak visszatérő témája (honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk). Ez persze voltaképpen összefoglalható egyetlen kérdésben: mi az ember? Természetesen ez minden jelentősebb műalkotás mozgatórugója, a sci-fi zsánere azonban mégis különösen alkalmasnak tűnik a mibenlétünkről való töprengésnek. A másik vonatkozás a modern ember léte, azaz a társadalmi lét kérdései. Olyan filmeket választottam, amelyek ebben a két vonatkozásban nyújtanak sokat és amelyek szubverzív és lázító alkotások. Persze, itt is meg lehet jegyezni: minden igazán jelentős műalkotás felkavaró.

1. La Jetée (Chris Marker, 1962)
Nincs menekvés az időből, ez a szorongató konklúziója Chris Marker egyedülálló remekművének, ezzel pedig az emberi létezés talán legfontosabb elemét ragadja meg. Páratlan formai komplexitással és költőiséggel. A trauma és az emlékezés körül forog a film. Platón szerint már születésünk múlhatatlan traumát jelent, így az emberi egzisztencia alapvető komponense, Marker azonban a 20. század történelméből indul ki, és voltaképpen az olvasható ki művéből, hogy mindannyian háborús sérültek vagyunk, ezt pedig tovább örökítjük generációról generációra. Ha emlékezünk, nincs más, csak romok, ha nem emlékezünk, akkor viszont megszűnünk embernek lenni.

2. Az emlékmás (Paul Verhoeven, 1990)
Szintén az emlékezés a témája Verhoeven híres filmjének. Itt azonban látszik kiút. Az emlékmás az eszmélés filmje, az ébredésé. Itt nem valamilyen univerzális, időn túli emberi állandót próbálnak megragadni (ha egyáltalán van ilyen, ez nagy kérdés), hanem a társadalmi létet, amely történelmi. A sci-fi mindig a jelenről szól. Verhoeven egyébként is nagy mestere a sötét társadalmi jövőképeknek (elég utalni a briliáns Csillagközi invázióra vagy a Robotzsarura). Sosem hézagtalan a rendszer működése, mindig keletkeznek rések, mindig lesz tere a lázadásnak.

3. New Rose Hotel (Abel Ferrara, 1998)
Hitchcock életműve talán a legnagyobb árnyékot veti a filmtörténelemre. Legnagyobb árnyékot feltehetően a Vertigo veti, ami Ferrara művére is hatással volt, itt azonban inkább a Notorious újragondolásáról van szó. Az itt ábrázolt világ a megfigyelés, a kémkedés, a mindent behálózó és irányító korporációk világa, ahol elsősorban a tudásnak, a hasznosítható tudásnak van értéke, mindent az előny jelent. Ferrara ezt vizuálisan és a film dramaturgiájában jeleníti meg, hiszen a cselekményt elvileg irányító szereplők szinte soha nincsenek jelen, a történéséket mindig távolról figyelik. Az értelmezés válik hatalommá és ez lesz a vesztük. Ha az általunk teremtett képek, látványok uralhatatlanná válnak, vagy éppen kijátszanak minket általuk. Egy automatikusan működő, önmagát reprodukáló rendszert teremtettünk, amely így organikusként jelenik meg a számunkra. Kérdés, hogy mi marad ezen túl? Ferrara filmje azért is zseniális, mert az eleve sejtelmes, obskúrus cselekmény az utolsó harmadára radikalizálódik és a film teljesen új lehetőségeit tárja fel, voltaképpen a film utáni film egyik lehetséges útját. Én mindig is rendkívül primitívnek tartottam az interaktív filmmel való próbálkozásokat, mint amilyen a Black Mirror egyik elhíresült epizódja is volt. Eleve problematikus választásnak tekinteni, ha két vagy három opciót kínálnak fel, hiszen a valódi szabad választás az, ha mi magunk dönthetünk a lehetőségek felől. Másrészt a legtöbb műalkotás eleve immanensen interaktív, hiszen eleve nem tud önmagában létezni: a műalkotás a befogadó nélkül nem műalkotás. Ferrara filmje kihívóan nyitott mű, csak a kérdések sűrűsödnek, ugyanakkor ez a világábrázolás kitűnő példája, hiszen éppen az értelmezés tébolyában örvénylik az utolsó rész.

4. 2001: Űrodüsszeia (Stanley Kubrick, 1968)
Noha Kubrick világhírű filmjének sugallt világképével messzemenőkig nem értek egyet (ebben Tarkovszkij álláspontjával azonosulok), tagadhatatlan, hogy az egész filmtörténelem egyik legkáprázatosabb alkotása a 2001. A fentebb említett hármas kérdésen való meditációnak mintapéldája; erre való a zsáner.

5. They Live (John Carpenter, 1988)
Az emlékmáshoz hasonlóan ez is trójai faló. A film a működési módját megadja a cselekményen belül: pontosan úgy jár el, mint a szemüveg, amit feltesz a főhős. Csodálatos visszaélés a rendszer nyújtotta eszközökkel és hatalommal.

6. Her (Spike Jonze, 2013)
A szimuláció valósága és a valóság szimulációja. Gyakorlatilag szinten minden emberi praxis a filmben szimuláció és a legrémisztőbb az egészben, hogy ez a világ belakható, élhető.

7. High Life (Claire Denis, 2018)
A film elején a 2001 ikonikus jelenetének inverzét láthatjuk és a Csillagok határán felfogható Kubrick filmjének visszavonásaként, bár talán nem egészen. Mintha a végére azért maradni hely a reménynek, de erre ne vegyünk mérget. A bűn, az elfojtás, a bezártság jelentős, embert próbáló műve, a határoké, amelyekbe ütközünk és amelyet olykor átlépünk.

Az öt általam legreálisabbnak tartott disztópia (plusz egy, ami egyszerűen csak megérint) – az amazóniai esőerdőkkel történtek margójára, mert úgy érzem, valamilyen formában itt is meg kell emlékezni erről. Ha így folytatjuk, hamarabb elérjük ezeknek a történeteknek a világát, mint gondolnánk.

Hülyék paradicsoma (2006) – A komikus megjegyzések dacára végtelenül sötét, és nagyon elkeserítő jövőkép, ami az emberiség döntéseit és fejlődési irányát tekintve egyáltalán nem elképzelhetetlen.

Az ember gyermeke (2006) – Nem véletlen, hogy már az értékelésemben is azt írtam, ez az a történet, aminek a világában tökéletesen látom magam. Ha előre tekintek, még mindig úgy érzem, pár év múlva lehet, hogy itt leszünk.

Lakott sziget (2008) – Ugyan nem a földön játszódik, de mégis, a világ amit lefest, a történet, amit elmesél számomra húsbavágóan reálisnak érződött. Ha a Delelő Univerzum többi kötete nem lenne, azt is el tudnám képzelni, hogy a Szaraks bolygó valójában a Föld, és Makszim jött máshonnan.

Gattaca (1997) – Noha egészen más jellegű, mint az eddigiek, de egy nagyon rémisztő, és nagyon elképzelhető lehetőséget fest le. A genetikai módosítások terén is egyre gátlástalanabb az ember, sokszor játszunk olyasmivel, amivel nem szabadna, mert messze nem tudunk róla eleget… könnyű belegondolni, hogy egy nap hasonló világra ébredhetünk.

Animátrix (2003) – Direkt az animációs filmet, és nem az eredeti trilógia darabjait választottam ki. Az Animátrix az, ami elmeséli az emberiség útját a gépek által segített, a maihoz egészen közeli társadalomtól a virtuális valóságba zárt, a világ romjain tengődőig… és sok pont van, ahol nagyon reális, és nagyon fájó képet fest le. Mindig összeszorul a gyomrom, valahányszor látom.

+1
Nauszika – A szél harcosai (1984) – Amikor először megnéztem, sok ponton kritizáltam. Amikor másodszor láttam, már csak sírtam rajta.

Mivel nincs megkötve a leírásban, összeszedtem hét sorozatot is sci-fi kategórián belül. Animét szinte alig nézek, és a mai sorozatáradatot sem tudom teljes mértékig követni, így sok olyan alkotás kerülhette el eddig a figyelmem, amire érdemes lenne pillantást vetni, remélem más is él majd a lehetőséggel és tudok szemezgetni a listáitokról.

Star Trek (1966–1969) – ’60-as évek ide, színes pizsamákra hajazó egyenruhák oda ez a sorozat örök kedvenc marad. Sokkal több témát és megoldást mutat be, mint jó néhány mai széria. Működik a dinamika a szereplők közt, amit mi sem bizonyít jobban mint a későbbi mozifilmek létrejötte és népszerűsége. A sorozat több későbbi sorozatot szült, tehát univerzum építésben (szó szerint) is megelőzte korát.

Látogatók (1983–1983) – Gyerekkorom talán első sci-fije. Egy Lada Nivával a csehszlovákok megelőzték a DeLorean-t.

Cowboy Bebop – Csillagközi fejvadászok (1998–1999) – Nem vagyok anime rajongó ám ezt a sorozatot bármikor megtudom nézni. Nagyon jól ötvözi a film-noir, a western és a sci-fi elemeit. A humora sincs nagyon túltolva, pont annyi amennyi kell.

Firefly – A szentjánosbogár (2002–2003) – Érdekes milyen jól passzol a sci-fi a western világához. Ezt több sorozat is kihasználja (gondoljunk csak a Westworld (2016–2022)re), ám kiemelkedik közülük a Firefly. (Kamaszkorom „bűnös élvezete” volt a Vadnyugati fejvadász (1993–1994) ami inkább western mint sci-fi, de érdekesen hozza össze a két zsánert.)

Csillagközi romboló (2004–2009) – Egy ’70-es évekbeli Star Wars koppintás sorozatból olyan szép drámát csináltak, hogy az ember csak pislog. Rengeteg témát érintve változatos és érdekes karakterekkel jutunk el a meglepő végkifejletig. Erre a sorozatra tényleg igaz: „Nem a cél számít, hanem az út amin eljutsz odáig”.

Utopia (2013–2014) – Egy kevéssé ismert brit alkotás aminek az atmoszféra teremtés az erőssége. A britek is értenek a sci-fi sorozatok készítéséhez gondoljunk csak az olyan ismertebb művekre mint a Ki vagy, doki? (2005–2022) vagy a Galaxis útikalauz stopposoknak (1981–1981).

[[https://snitt.hu/filmek/dark]] – A jelenleg futó sorozatok közül ezt emelném ki. Talán kevésbé ismert, de az időutazás témáját nagyon kompletten és több idősíkon keresztül bontja ki.

Kronologikus sorrendbe raktam, nem szeretném rangsorolni őket.

@Atomsk köszi a tag-et, akkor jövök is… nem volt könnyű, mert van egy csomó mindenki által ismert klasszikus, amit nem hagyhatnék ki (SW: A Birodalom visszavág, Csillagkapu – oké, itt a sorozat, de ugye vannak filmek is, amik bár nem olyan rosszak, de azért nem ez a szint, mégis ebben a klasszikus listában számomra a CSK megkerülhetetlen, E.T. A földönkívüli, Szexmisszió, Terminátor 2, Mechanikus narancs stb.), de…

1. A forrás (nálam Aronofsky az Isten, úgyhogy ez alap, és nyilván az első helyen, de amúgy a Pí is jöhetne, bár az egy kicsit nehezebb film)
2. Az őslakó (kb. mint A tizenkét dühös ember csak más téma. pár ember beszélget egy szobában, és kinyílik az univerzum.)
3. 2046 (csodaszép képek, a szimbolizmusa, a furcsa hangulata, Wong Kar Wai mesteri)
4. Felhőatlasz (elfogult vagyok. David Mitchell könyvei zseniálisak… és ez a film tényleg jó)
5. Egy makulátlan elme örök ragyogása (érzelmes, lassan hömpölyög és elgondolkodtató)
6. Ghost in the Shell (anime, 1995, cyberpunk – számomra ez annyira alap, hogy bár anime, nem lehet meg nélküle a listám… mondjuk, ha lenne egy animációs sci-fi lista, lenne mit pakolgatnom rá Az idő urai-tól kezdve a Renaissance-on át Az idő fölött járó lány-ig.)
7. Donnie Darko (ebbe egy kicsit belehaltam, nyomasztó… amolyan felnőtté válós, de én ekkortájt nőttem fel, a generációmnak alap)

Nekem ilyen gondolkodtatós sci-fi listám van!:)

A sci-fi műfajában különösen az a jó, hogy az általunk megtapasztalt valóságot sokszorosan kitágítja elképzelt időkkel (múltakkal, jövőkkel és jelenekkel) és terekkel (messzi-messzi galaxisokkal, párhuzamos univerzumokkal, virtuális valóságokkal), ezáltal pedig végtelen lehetőséget rejt magában filmes koncepciók megvalósításához, társadalmi üzenetek keresztülviteléhez, ráadásul olyan célközönséget is meg tud szólítani, amelyet alapból ezek a társadalmi üzenetek „csupaszon”, a maguk valóságában nem feltétlenül kötnének le.
Diktatúrákban vagy elnyomó rendszerekben is nagyon hasznos művészeti eszköz a sci-fi, hiszen a valóságról szimbólumokon keresztül lehet beszélni, játszani a cenzorokkal (az oroszok nem véletlenül mesterei).

Nehéz volt hetet összeszednem és a filmek többségében túlságosan mainstreamek lesznek, de nekem ezek az alkotások befolyásolták a leginkább, hogyan ismerkedtem meg a műfajjal.

Az univerzum nagy részének ismeretlensége zsigeri félelmet idézhet fel bennünk – mi van, ha szembekerülünk egy teljesen idegen organizmussal, amellyel szemben elszigetelten, mindenfajta tudás nélkül kell felvennünk a reménytelen harcot? Kedvenceim a sci-fi horror műfajában az Aliens és a Dolog. VHS-en anno rongyosra néztem őket. Az Alien-széria azóta tartó zuhanórepülése külön karcot érdemelne, ennek ellenére máig nagy kedvencem ez a világ.

A mesterséges intelligencia kérdéseit talán olyan színvonalasan kevés film taglalta még, mint az Ex Machina. Eleve szeretem a kamarafilmeket, és itt mind a három szereplő nagyon jól alakít. Ugyanebben a témakörben kedvencem még – hangulat, atmoszféra terén – a Szárnyas fejvadász, abból is az újabb feldolgozás. Azok a 3 órás Blade Runner Ambient mixek a youtube-on…

Ha a filozofikusabb vonalból kéne említenem filmet, akkor a már szóba hozott Sztalker viszi nálam a prímet az értelmiség (illetve inkább az ember) hitehagyottságáról (ami szerintem nem feltétlenül vallási értelemben értendő), magáról a kételyről és az időről.

A „szórakoztatóbbak” közül a Star Wars azóta is kedvencem. Végtelen kalandok, lehetőségek, fajok, birodalmak – képzeletben itt bárki lehetsz, ez a változatosság talán a legvonzóbb benne. Még akkor is, ha azok közé a mogorvák közé tartozom, akiknek a Jedi visszatérrel véget ért a sorozat :D

Disztópiák közül Az ember gyermeke volt rám filmben olyan hatással, mint az 1984 könyvben. Realizmusa földhöz vág, és egy olyan eshetőséggel riaszt meg, aminek a bekövetkeztébe bele sem mernénk gondolni, ám mégsem teljesen sci-fi.

Kimaradt a felsorolásból sajnos a Mátrix, a low-budgetes zsenialitások közül pedig az Összefüggés, pedig mindkettőt nagyon szeretem.
És nem, sajnos még nem láttam az Űrodüsszeiát, de nagyon hamarosan igyekszem pótolni.

Az egyik kedvelt műfajom a sci-fi, így sok filmet szeretek ebben a zsánerben, ezért is okoz problémát a sok jó alkotás közül csak hetet összeszedni. A következők maradtak fenn a rostán (nincs fontossági sorrend, mind más miatt kiemelkedő):

Utazás a Holdba (1902) – A műfaj voltaképpeni megteremtője, ami olyan technikai megoldásokat alkalmaz amelyek a frissen született filmművészet alapjait rakják le. Mai szemmel is tudom élvezni.
Mátrix (1999) – Több film is foglalkozik a valósággal illetve a mögötte lévő világgal, legyen az álom (Paprika, Eredet) vagy egy másik valóság (Mátrix, 13. emelet). A valóságon túli világ és az általunk érzékelt világ viszonya, illetve hatása az emberre megmutatja milyenek is vagyunk, hogyan érzünk, miként cselekszünk, egyáltalán emberi mivoltunkat tárja fel és keresi a választ az örök kérdésre: Mi tesz bennünket emberré?
Az ember gyermeke (2006) – A disztópiák közül számomra ez az alkotás az egyik legmeghatározóbb élmény volt. Még az Európába történő menekültáradat előtt tesz fel olyan kérdéseket, amelyek nagyon is reálissá váltak napjainkban. Pont ezen okból válik még felkavaróbbá.
Az ötödik elem (1997) – Mese sci-fi köntösben. A jó és rossz küzdelme, a „szerelem mindent legyőz” (legalábbis a gonoszt tuti) és a humor teszi Besson filmjét könnyen szerethetővé. Ez számomra bárhol, bármikor kellemes kikapcsolódást nyújt.
2001 – Űrodüsszeia (1968) – Az idegen létformákkal történő kapcsolatfelvétel, találkozás is az egyik kedvelt témája a műfajnak. Ezen belül is rengeteg nagyszerű film készült (Solaris, A felszín alatt, Kapcsolat, Harmadik típusú találkozások, A mélység titka, Érkezés) ami legtöbbször félelmeinket mutatja meg, az ismeretlennel szembeni kíváncsisággal kevert rettegést. Az Űrodüsszeia nem csak a fejlettebb civilizációval kapcsolatos kérdéseket veti fel, hanem egy másik tipikusnak mondható sci-fi alapanyagot, a mesterséges intelligencia öntudatra ébredését is felvillantja, teszti mindezt úgy, ahogy előtte még senki, és utána sem sokan. A film képi és technikai megoldásainak szerepét a sikerében sem lehet tagadni.
12 majom (1995) – Ez a film már többek listáján is szerepelt, természetesen joggal. A fekete-fehér rövidfilm mivoltában is nagyszerű „A kilátóterasz” feldolgozása Gilliam egyik legjobb alkotása. Egy sokadik tipikus sci-fi téma, az időutazás adja meg a lehetőséget főhősünknek, hogy megmentse az emberiséget (ki is lehetne más mint Bruce Willis). Megváltoztatható-e ami már megtörtént vagy éppen mi idézzük elő? Ebben a tematikában is sok remek alkotás született (Terminátor, Vissza a jövőbe, Időhurok, Találmány) így nehéz letenni egyetlen filmre a voksot.
451 Fahrenheit (1966) – Truffaut mozija egy könyvek nélküli világot tár elénk, ami talán könnyebben eljöhet mint gondolnánk, ezért is tartom fontosnak. A reményt végül felcsillantja előttünk, de nyugtalanító jövőképet kapunk.

Legyen szó a földönkívüliekről, klónokról, androidokról, utópisztikus társadalmakról, a bizonytalan jövő kifürkészéséről, esetleg a múltbéli hibáink helyrehozatalára irányuló törekvéseinkről vagy egy más típusú valóságról a sci-fit alapvetően egy téma foglalkoztatja: maga az Ember. Talán ezért is szeretem.

Sci-fi

2001 – Űrodüsszeia (1968)
Mr. Nobody (2009)
Hold (2009)
Eredet (2010)
Forráskód (2011)
Csillagok között (2014)
Érkezés (2016)

Előre is bocsánat, nem akarok ünneprontó lenni, de nem akarok kimaradni sem a játékból… szóval nem szoktam sci-fit nézni. Minimum hidegen hagy, ha valamit ebbe a műfajba sorolnak, de inkább riaszt. Most mégis azt remélem, kedvet kapok itt egy-két sci-fihez. Egyébként tervben van a Kamera által homályosan (2006) (mivel pár hete olvastam) és a Szárnyas fejvadász (1982) megnézése, de kétlem, hogy két héten belül meglesz.

Azért a biztonság kedvéért leellenőriztem itt a Snitten a címkék alapján, és eddig 13 db sci-fit láttam. Nem akarok most muszájból ilyenekkel jönni, mint a Dexter laboratóriuma (1996–2003) meg a Drágám, a kölykök összementek! (1989), úgyhogy csak 3 film lesz a listámon, de ezek tényleg tetszettek (ha valamelyik mégsem sci-fi, szóljatok!):

1. Mátrix (1999)
2. A nő (2013)
3. Szexmisszió (1984)

Indokolásba a fentiek miatt most inkább nem mennék bele, de ajánlásokat szívesen fogadok, hogy melyek azok a „kötelezők”, amiket a magamfajta, sci-fitől tartózkodó is tudna élvezni.