Egyiptom hercege (1998) 84% 349★

A József az álmok királyára írt értékelésemből már sejthető, hogy nálam az Egyiptom hercege iszonyatos hátránnyal indult: az egyszerű ok, hogy nem szeretem Mózes történetét. Nagyon egyoldalúnak, és túlzóan agresszívnek érzem, ahol természetesen szörnyűnek tartom az áldozatok helyzetét, és szurkolok Mózesnek, hogy tudjon segíteni a népén, de mégis azt látom, hogy ahhoz, hogy a zsidók megmeneküljenek, rengeteg ártatlan ember halála vezet.
Ami nagyon tetszik a mesében, hogy kétoldalúvá teszi a dolgot, amennyire a történet megengedi. Kicsit többet látunk a Fáraóból, érzékeljük, hogy azért az egyiptomiak sem mind szörnyetegek. A történet maga nem ad sok teret erre, de a film becsülettel próbálkozik, Mózes karaktere is mélyül, többet vívódik, jobban bemutatják, hogy tényleg szereti a családját, szereti az életét Egyiptomban, és ez az egész helyzet nagyon fájdalmas számára.
Szintén lenyűgözőek a zenék, mindegyik fülbemászó, jók a szövegek, és a magyar szinkron és fordítások is kiválóra sikerültek – nem véletlenül szeretem az AMV-ket is vadászni a betétdalokkal, tényleg remekek.
Ki kell még emelnem a látványvilágot: a Vörös-tenger, a Halál Angyala, az égő csipkebokor mind nagyon emlékezetesek, gyönyörű képeket sikerült megjeleníteni – ebben az időszakban egyértelműen az animáció csúcsteljesítményét jelentette ez a rajzfilm, és szerintem azóta sem nagyon kopott meg a fénye. A hangulat is nagyon erős, még ha van is humor, ahol nyomasztónak és sötétnek kell lennie, ott nyomasztó és sötét.
Összességében maximálisan megértem, miért ért el olyan sikereket, amilyeneket, és emlékszem, hogy gyerekként is láttam párszor… de sajnos a történet ezen keresztül sem került sokkal közelebb hozzám.

Mindig tartani szoktam a bibliai történetektől, egyszerűen azért, mert nem vallásos személyként sosem tudok azonosulni ezekkel az alkotásokkal. Ez a rajzfilm viszont egy remekül sikerült darab, meghatározó zenékkel és nagyon erőteljes momentumokkal. Egy pillanatig sem unatkoztam, végig a képernyőre szegeződött a tekintetem. A rajzolása nagyon kellemes és kifejezetten fogyaszthatóra sikerült még úgy is, hogy kikerülhetetlenül vannak benne nyomasztó és sokkoló részek. Mindenesetre, szerintem ez egy remek rajzfilm Mózes történetéről.

A képi világ gyönyörű, a DWA régi filmjeit látva mindig szörnyülködöm, hogy milyen kevés kézzel rajzolt darabot készítettek. CGI kosár a Níluson megvolt, de nagy része akkor is kézi animáció. Sajnos nem ismerem az eredeti, bibliai verziót, így nem tudom, mennyi változtatás lehet benne, de ez a film biztosan kitűnő bevezető a gyerekeknek. A következő mondatért valószínűleg kapok egy-két csúnya nézést, de azért muszáj megjegyeznem: ha a Bibliában minden úgy történik, mint itt, akkor Mózes nem volt épp egy hálás ember, és akkor finoman fogalmaztam. Az egyiptomi oldal lehetett volna kidolgozottabb, mert azon kívül, hogy „a rabszolgaság csúnya dolog”, nekem elég furcsa, hogy Mózes így viselkedett a saját testvérével… Persze, nem vér szerinti testvér, de úgy nőttek fel. Vagy a család csak nekem ilyen szent és sérthetetlen? Egyébként értettem a motivációit, de ez így zavaró volt… A zenék csodálatosak, az eredeti szinkron igazi sztárparádé, de szerintem a magyar szinkron is kiemelkedő munka. Azoknak is ajánlom, akik egyébként kilométerekkel kerülik a bibliai történeteket, mert ez a rajzfilm túl gyönyörű ahhoz, hogy emiatt valaki kihagyja.

Hű, ez elég nyomasztó mese. Kicsit vidámabbra számítottam. Az üzenete komoly, fontos, és nagyon jó, de számomra a kivitelezés unalmasra sikerült. Az animáció sem tetszett, elég furán ábrázoltak egy-két dolgot.

Nagyon aranyos mese és érdekes. Komoly témát vázol fel, de ami a legjobb, ami tetszett benne, hogy Bibliai történetet dolgozott fel. Mózes története az egyik kedvencem, hiszen a teremtés, Ádám és Éva, illetve Noé után itt folytatódik minden. Látszik, ahogy Mózesen keresztül megy végbe Isten akarata. :)

Az egyik legigényesebben és legszebben megrajzolt animációs film számomra. Hihetetlen, hogy 1998-ban készült, ezen mindig megdöbbenek. A zene csodálatos, a karakterek nem sablonosak, senki sem csak jó, vagy rossz. Hozzá tudtak tenni nagyon szép plusz tartalmat ahhoz a történethez, amit azért elég sokan ismernek a világon.

Felnőtt szemmel nézve is imádnivaló, nem is számolom már, hogy hányszor láttam. Amikor megjelent még kicsik voltunk és az őrületbe kergettük anyát azzal, hogy a tesómmal a nappaliban ugrálva kiabáltuk: „A hatalmad itt nem nagy szám” :D Nagyon sok emlékem kötődik hozzá, mindig egy kicsit többet, jobban értettem meg belőle, ahogy felnőttem.

A filmzenéjét a mai napig szoktam hallgatni rendszeresen, ha meg kellene jelölnöm a kedvenc filmemet, ez biztos a dobogón lenne.

Nem most láttam először, mégis rengeteg elem volt benne, amire már nem emlékeztem. Az viszont most is beigazolódott, hogy a végén egy kicsit nyomasztónak éreztem a dolgot, bár bevallom, nekem az egész Exodus-történettől borsódzik a hátam. Sajnos nem ismerem a bibliai történeteket, így a teljesen eredetijét ennek sem, de bármelyik feldolgozásnál kiráz a hideg attól, hogy minden elsőszülött meghal. Én is az vagyok, a fenébe is. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell ártatlanoknak meghalnia, akik nem tehetnek semmiről. Viszont ahhoz képest, hogy szerintem merész témához nyúltak, szerintem meglepően jó lett a végeredmény. Én is azok táborát erősítem, akik sajnálják, hogy a DWA ilyen kevés rajzfilmet készített. A zenéje gyönyörű – bár Hans Zimmertől nem is várnék kevesebbet :) – megvan bennük az a 90-es évekre jellemző „nem értem, mit énekelsz, de nagyon szép” jellemző is. :D

Fajsúlyos animáció, mely tömör terjedelme ellenére több, húzott-nyúzott szuperprodukciót is leköröz mélységével. Gyerekként is befogadható, de igazán felnőtt fejjel tudja az ember értékelni, szerintem még akkor is, ha nem feltétlen vallásos. Ez pedig óriási bravúrja a forgatókönyvnek, hiszen az ószövetségi történetet – természetesen némi módosítással – úgy tálalja, hogy megmarad a hitbéli üzenet, viszont olyan elemekkel tölti pluszban fel, amelyek által két ember drámájaként is kiválóan működik.
Az Isten által kijelölt sors, legyen az bármilyen nemes, itt nem csak ad, de el is vesz. Mózes számára tehát hiába hoz boldogságot népe szabadsága, önnön életének egy részébe kerül. Mondjuk ki, nagy áldozatot kellett hoznia. A film pedig ügyes, kellően ízléses kerettel foglalja ezt közre. Hiszen Mózes menekülésekor az őt testvérként szerető Ramszesz nevét kiáltja, hátha visszajön, míg a végén már a teljesen megroppant fáraó dühtől ittasan teszi ugyan ezt. Mózes pedig mindkétszer az „Ég veled, Testvér!” köszönéssel búcsúzik, de érezni, számára a második alkalom sokkal fájdalmasabb. Ezt pedig a magas színvonalú animáció csak fokozza. A legutolsó arcrezdülések is hangsúlyosak, finoman kidolgozottak, így a ’90-es évek egyik leggyönyörűbb, legegyedibb nyugati rajzfilmjét hozta tető alá a DreamWorks. Érdemes összevetni a korabeli egyéb animációkkal olyan szempontból is, hogy a CGI-t mennyivel elegánsabban ötvözi a 2D animációval (lásd: Hercules).
Zimmer munkája is csak méltatást érdemel. Az Oroszlánkirályhoz hasonló, sőt,azt többszörösen felülmúló zenéket komponált, melyben ott a grandiózusság, az emberség, a hit mélysége. Többrétegű, kiforrott munka, mely önmagában is élvezetes, csakúgy, mint a dalok. A keret egyébként itt is adott, és ez is egy igen szép mélységet ad a történetnek, mely például a Bibliából nem feltétlen olvasható ki. Mózes édesanyja énekli a film elején: „Megszabadít!”, majd a film végén ez ismét elhangzik általa. Mennyire erőteljes, ügyesen elrejtett gondolat, hogy az anyai szeretet milyen nagy részben hozzájárult az isteni elképzelésekhez, és hozott változást egy nép életében.
Az Egyiptom hercege egy megkerülhetetlen mozgóképes csoda, amely emberi és vallási oldalról is remekül működik. Hiába a változtatások sora, az üzenet megmarad: a kijelölt sorsunk sok nehézséggel járhat, de a küzdelem, a bizalom, a hit mindenképpen segít a célok elérésében.

Még anno VHS-en láttam, és az az érdekes, hogy az Oroszlánkirály 2 után következett a kazettán. Kicsit erős volt a kontraszt a két film között. Emlékszem, mikor ez elkezdődött, mindig olyan nyomasztó hangulat fogott el. A kezdő képsorok mind a mai napig elég nyomasztóak, de már közel sem annyira, mint amikor kisebb voltam. Maga a film zseniális, annak ellenére, hogy azért az alapanyagtól több ponton is rendesen eltértek, de azért stimmel. Nagyjából ugyanarról van szó, mint amit a József, az álmok királyánál leírtam, hogy a könyebb befogadás, a szórakozás, illetve a mai történetmeséléshez lett igazítva az alkotás. Kétség kívül a DWA egyik legjobb munkája, mely nem hiába lett a stúdió egyik legnagyobb mérföldköve.

Napokig el tudnám hallgatni a zenéjét. Olyan varázslatos.