Irány Eldorádó (2000) 82% 315★

A fiúk nagyon szórakoztatóak, ahogy maga a komplett szituáció is. Tetszett a rajzfilm humora, még a labdás rész is jól sikerült. A kedvencem egyébként a főpap volt. A dalokat viszont feleslegesnek éreztem, a végén lévő izgalmas cselekmény meg totál randomnak tűnt és a lezárás is olyan kis semmilyen. Nem rémlik, hogy gyerekkoromban láttam volna, szóval vagy nagyon nem gyakorolt rám anno hatást vagy ez eddig tényleg kimaradt. Passz. Felnőttként élveztem, de nem lesz a kedvenc rajzfilmem.

Kihívásra kellett, de örülök, hogy megnéztem.
Aranyos film volt, remek humorral a képi világa is nagyon szép, látványos volt.:D
Valószínű, hogy olyan 5-6 évesen tuti nem jött volna be mivel semmi hercegnő nincsen benne…XD
De így 18 éves fejjel bejött nagyon, jópofa volt.:D
A dalok is jók voltak.:)

Az egyetlen mondat ami az egész mesefilm alatt járt a fejemben az az volt, hogy „Mekkora mémeket lehetne csinálni ezekből a fejekből!”

Imádtam. Fiatalabb koromban is, most is! Örök kedvenc marad. De néha falra mentem az idióta döntésektől.

Azt hiszem soha nem növök ki a mesékből.

Ó hogy unokatesómmal hány milliószor megnéztük… Egy héten XD Rettenetesen imádtuk, jó volt újranézni.

Frászt kaptam az elejétől, amikor a kötelező nyivákolós intro alatt szivárványorgiával sokkoltak. Aztán szerencsére ez hamar elmúlt és átvette helyét a nagy kaland egy rakat poénnal, szerethető karakterekkel és pörgő eseményekkel (milyen jó volt már az a „focimeccs”!)
Az is tetszett, hogy nem az a zavarba ejtően realisztikus animáció volt, ami manapság divat; itt mindenkinek szimpla rajzfilmfigura feje volt. És lám-lám így is tökéletesen átjött a karakterek arckifejezése, gesztikulációja. Sőt, ez volt a főerőssége a mesének, no meg a(z eredeti) hangok! Kline és Branagh eszméletlen jók voltak! Utóbbiról (a millió audiobooknak hála) már tudtam, hogy mesterien játszik a hangjával, de Kline viszonylag új volt ebben a szerepkörben – legalábbis nekem.

A húgommal mind a ketten csak a labdajátékos jelentre emlékeztünk az egészből, úgyhogy kétszer izgultuk végig. Egyszer gyermeteg gyermekként, és most.
Valahogy azt hittem hogy több lesz benne a zene, de annyira poénos volt, hogy nem bántam. Jó mese nagyon. :) Arra kíváncsi lennék hogy a kultúrát mennyire találták ki? Mi benne az igaz, és mi a kitaláció?
Miguel és Tulio nagyon jó partnerek. :)

Most láttam először és bár nem voltak magasak az elvárásaim, meglepően élveztem. A két főhős klassz párost alkot és nagyon tetszettek az arckifejezéseik. A vérszomjas főpap is egész jól sikerült karakter, a leggyengébb viszont nekem messze Cortes volt, akinek meg se jegyeztem a nevét, egyszerűen annyira jellegtelen volt. Egyébként én az egész hódítós bagázst kihagytam volnaspoiler. Az előbbiek miatt pedig a végét is nagyon hirtelennek éreztem, meglepődtem mikor jött a stáblista. Összességében a hibái ellenére is egész jó volt, nem bántam meg, hogy láttam.

Nagyon szeretem ezt a kis mesét, őrült és vicces. Sokszor láttam már, és még sokszor meg is fogom nézni.