Exodus: Istenek és királyok (2014) 62% 159★

Tegnap még hetet adtam rá, mára ez lecsökkent hatra.
Nem igazán szippantott be, csak néztem és néztem, néha szörnyülködtem, az utolsó 10 percet pedig vagy tízszer elaludtam. Monumentális, de ugyanakkor olyan semmilyen. C. Bale kicsit unott Mózes, Joel Edgerton pedig olyan, mint egy hisztis tini.
Még mindig a Gladiátor a Nr. 1., sajnos Mr. Scott-nak a Biblia nem igazán jött be történetmesélés szintjén.

Gondban vagyok a filmmel, mert tegnap még simán adtam volna hét pontot rá, mára azonban eggyel csökkentenem kellett.
Kezdeném azzal, ami jó volt: a látványvilág. A jelmezek, a díszletek és a CGI nagyon jó összképet alkot. Főleg a fontosabbnak szánt jeleneteknél a nagytotálok néznek ki baromi jól és igazából ha ezek nem lennének, hamarabb fulladt volna unalomba a film.

Ami nem tetszett:
– Szereplők: Bale unalmasan játszott, a Ramszeszt alakító Joel Edgerton pedig olyan volt, mint egy durcás kisgyerek, akinek elvették a játékát spoiler. Bevallom, nem úgy képzeltem el Mózest, mint az itt ábrázolt száműzött hadvezért, hiányzott belőle a próféta, a misztikusság. Úgy éreztem, hogy rajta kívül és nem vele együtt zajlanak az események.
– Történet: igazából próbál újat mondani, de a bibliai történetet sikerült egy két és félórás unalommá nyújtani. Szinte látam magam előtt a rendezői checklistet. Égő bokor pipa, tíz csapás pipa…stb. A fontosabbnak szánt jeleneteknél is úgy voltam, hogy „ez is megvolt, mehetünk tovább”. Van benne egy cselszövés, aminek a funkcióját nem igazán láttam, megoldhatták volna anélkül is.
– Hossz: feljebb már írtam, de a film hosszú, és ahhoz képest eléggé lapos, unalmas. Még az első órát sem értük el, de már néztem, hogy mennyi van még hátra.

Látványfilmnek elmegy, de hosszú, számomra új értéket nem adott. Valahogy a két szék között a padlóra ült.

Látványra kifogástalan volt, de egy óra elteltével már úgy éreztem, mintha ezer éve nézném. A színészek kitettek magukért, bár a két ausztrál nem igazán tudta leküzdeni az akcentusát, de sebaj. (volt is egy kis Animal Kingdom utóérzés Edgerton és Mendelsohn közös jeleneténél)
Ami érzékenyen érintett, az az állatok lekaszabolása, vízbefojtása, kibelezése, stb… persze tudom, a történethez tartozik, de órákon keresztül ezt nézni…
Nem volt rövid Noé története sem, de kicsit jobban lekötött, mint Mózesé és szimpátiában is inkább az előbbi felé húzok.

Azt kell mondjam nagyon sajnálom, hogy nem moziban láttam. Christian Bale az egyik kedvenc színészem, Joel Edgertont, pedig hirtelen fel sem ismertem. A történet hihetetlenül jól van felépítve, a látvány pedig magával ragadja a nézőt. Engem legalábbis beszippantott. Az ókori világ egyik leghatalmasabb birodalma, Egyiptom tökéletesen elevenedik meg a vásznon.
Bale hozza a szokásos „komor” szerepét, Edgerton pedig a mindenáron én vagyok az uralkodó figurát, ami néha már irritáló volt számomra.
A 10 csapás, a kosztümök, a sminkek, és a helyszínek nekem kifejezetten tetszettek.

Közben nekiálltam egy 1500 db-os puzzlenak, így a háttérben egész jól elpörgött a film és kevésbé zavart a vontatottság és a kidolgozatlan motivációk. Ugyanakkor egy ilyen téma esetén többet kell villantani, mint néhány 3D-s effekt, ha sikerre vágyik az ember. Ez így csak gyenge közepes.

Nem fáj annyira, mint a Napóleon, de kétségkívül elgondolkodtató Ridley Scott világszemléletét és alkotói filozófiáját illetően, hogy miért kell egy szent tehén státuszban leledző, vállaltan ateista hollywoodi rendezőnek megcsinálni a maga bibliai nagyeposzát. Ebben a kérdésben nem akarok álszent lenni, ezeknek a filmnek volt egy divatos saját korszaka Hollywoodban, az amerikai filmipar kitermelte a témába vágó klasszikus mozikat, amik adott esetben fele ennyire sem voltak valószerűek, de hátterükben nem elmaszatolt és túlmisztifikált művészeti koncepciók, világértelmezési kísérletek és görcsös közlendői szándék állt, hanem mezei gyakorlatiasság: bibliai történeteket akartak elmesélni a túlnyomórészt keresztény zsidó-keresztény fogyasztói társadalmaknak.

A 2010-es években viszont más a helyzet. A piac nyitott, globális, nem véletlenül nem készültek évtizedeken át bibliai filmek, vagy ha mégis, elsőszámú felmutatott értékük a vitathatóság, a megosztóerő volt, meg az ebből származó negatív, de attól még reklám – biztosra veszem, hogy minden amerikai stúdiónak van egy számítása arra, mennyit kaszál és mennyit ér egy itt-ott-amott betiltott vallási témájú film.
Ha így nézzük, Scott jó nyomon jár az Exodusszal, hisz számos arab országban betiltották, a keresztény reakciókra pedig még csak rá sem kerestem, ámbár van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők pont hogy elnézőbbek lehetettek a filmmel. Ahhoz ugyanis nem elég jó, okos, szép, szellemes hogy bárkinek is mélyebb benyomásokat adjon át, pedig Isten kisgyermekként történő ábrázolása minimum szúrós célozgatás…
Más: bámulatosnak tűnik, hogy miközben számos meghatározó szereplőt sikerült látszólag hitelesen (vagy inkább a nyugati sztereotípiának megfeleltetve) ókori egyiptomi figurává varázsolni, éppen a címszerepre megtették korunk egyik legnagyobb, de pontosan az ittenihez hasonló felszínes és teljesen átlagos szerepekbe időről időre beleszürkülő színésztehetségét. A divatszakállas, minden irányból hófehér Christian Bale, mint Mózes… Pontosan olyan hülyén néz ki végig, mint leírva és kimondva gondolná az ember, már-már Joaquin Phoenix Napóleonbéli bukását előlegezi meg, azzal a különbséggel, hogy Bale még ötlettelenségében és megíratlanságában is be tud mozogni egy karaktert. Hozzá képest Joel Edgerton izgalmas, Turturro és az ő kettőse már-már kiált egy tisztán egyiptomi közegben leforgatott történelmi moziért, de Sigourney Weaver megint csak túlméretes tehetség a neki adott szerepre.
Mondják, a látvány szép, és tényleg, különösen a film elején a kádesi csata jelenetei szépek, számos képről nem mondaná meg a néző, hogy CGI generálta animációt néz, de ettől még maga az egyiptomi világ, az életterek, az épülő paloták miliője menthetetlenül kisszerű és ötlettelen, ráadásul minden úszik abban a tompa szürkeségben, ami a Napóleon vizuális arculatát is megfojtotta.
És bár sok mindenről beszéltem már, azt még nem mondtam, hogy a film maga amúgy nem jó. Hosszú és unalmas, epikusnak szánták és mégis egy hatalmas történetből kiragadott rövidke epizódokból összefűzött láncolat lett csupán. A történetet ismerjük, tanultuk, sőt, láttuk is már megannyi filmben. Scott a rá jellemző provokatív hajlamának és arroganciájának hála elültet a cselekményben pár lefitymáló vonást, gondolok itt a fent is említett gyermekként megjelenő Istenre, vagy a Vörös-tenger szétválasztásának úgyszólván deheroizált jelenetére – de ezek egyszerűen nem ugorják meg az ingerküszöböt. A nyugati nézőnek már nem elég fontos a keresztényi öntudat, hogy ezekre felkapja a fejét, a többieket meg egyszerűen nem érdekli a dolog.
Hegyeztem viszont a fülem Alberto Iglesias zenéjére – szerintem ilyen lenne, ha Hans Zimmer megtanulna kottát olvasni és írni.

Nincs meg benne az a lehengerlő, bántó negatív erő, ami miatt az ember az öklét rázta a Napóleonra, de ettől még vastagon nem jó film az Exodus. Scott elhibázott, önfejű és buta történelemértelmezései a 2010-es Robin Hoodtól elindítva a Gladiátor II-ig elég jól kiteljesednek, meglepő, hogy befért közéjük az innen nézve már sokkal jobb Az utolsó párbaj (bár az se egy fáklyásmenet), ám ha ilyen téren nézném újra, lehet, hogy A mennyei királyság is csúnyán elvérezne végül…
Bárhogy is legyen, nem véletlen, hogy erről a moziról ma már a kutya se beszél…

A kivonulást megragadni még mindig jobb ötlet, mint Mózesről készíteni filmet. Csak hát nagy a csábítás, és a kivonulás felé gravitál Mózes egész élete. Odatódul minden, és aztán (nem ártana biztosabb asztrofizikai tudás) az egész magába omlik a megfelelő mennyiségű tüzelőanyag nélkül. Nem sikerült a kivonulásra koncentrálni, úgyhogy egy hatalmas emberanyagot és kiváló díszletezettséget mutató semmit kapunk. Képek Mózes életéből. Néhány elnagyolt emberi viszony. De legalább Ramszesz és Mózes viszonya nem kétdimenziós. Még ha ezt a differenciáltságot csak annyira sikerült színre vinni, amennyire az megjelenített Ramszesz intellektusából kinézhető.

Sajnos osztanom kell a többség véleményét, pedig bíztam benne, hogy mégis tetszeni fog, mert szeretem a bibliai történeteket. Kb. a közepéig megfogott, onnan viszont kezdtem érezni a vontatottságát. Jó lenne, ha egyszer végre kevésbé ismert, viszont korhűbb színészek játszanának ilyen szerepeket, mert Balet valahogy nem sikerült megszoknom Mózesként, ahogy a többi szereplőt sem. A látvány rendben volt, csak fájt azért a lelkemnek az a rengeteg feleslegesen megölt állat látványa. Valahogy így elnézve a sok csapást, szenvedést, végig az járt a fejemben, hogy nem lett volna egyszerűbb kinyírni a fáraót és az embereit? spoiler Lehetett volna jobb is, kár érte.

Jesszus, de le van pontozva… D:
Akkor én adok neki egy 9-est, de lehet átjavítom majd 10-re…

Anno ezt nagyon várták a molyok. Aztán most múltkor látom könyvtárban, hogy megvan. Már el is felejtettem, hogy anno láttam a trailert és ezért mikor láttam, hogy a borítón említik a Gladiátort, azt hittem a Gladiátor sorozatra utalnak. Azt én nem láttam, de nem is vonz. Persze ettől még lehet ha megnézném tetszene. Mindenesetre sokáig az volt bennem, hogy ez is ilyen gladiátoros harcos film. De úgy voltam vele, egy nyári délutáni filmnek jó lesz. Hát… jól gondoltam! :D

Tökéletes volt a tegnapi forró nyári délutánra egyrészt, másrészt szerintem rohadt jól ábrázolták benne Istent! Különösen az ütött, mikor a gyerek eltorzult arccal, dühösen nekiállt követelőzni, hogy neki még nem volt elég. Mint egy elkényeztetett kis gazdag gyerkőc, aki mindent megkap, de neki még több kell és nagy jó dolgában már azt se tudja mit csináljon. Egyszerűen tökéletes volt.
Az is tetszett, hogy reálisan tálalták a csapásokat. Na meg, hogy Mózes sose hitt Istenben, csak azután kezdett hinni, beszélni vele, miután jól be…verte a fejét.
A humora is jó volt, pl. mikor Ramszesz már másodjára volt olyan bölcs, mint az udvari bölcse vagy kije… :D
Én Ramszeszt bírtam legjobban. (Már csak a sérója miatt is.) Ő jó fej volt. Kicsit elkényeztetett uralkodó volt, bár az anyját „ismerve” még teljesen normális is volt, szvsz. De nah, ha így nézzük, Mózes és az ő istene se jobbak a Deákné vásznánál, sőt…
Amúgy mi családdal egész idő alatt kommentáltuk a filmet, amitől csak még élvezetesebb volt nekem. Legjobban mondjuk azt bírtam, mikor az éhező nép megrohamozta a gabonatárolót, apám meg: na, kinyitott az Auchan. X)))
Meg bírtam, anya megjegyzéseit Ramszesz feleségére, hogy mennyit törődik a gyerekkel… de amúgy tényleg, a végén meg ringatta ott a bölcsőt… :)))

Amúgy tudom miért van ez így lepontozva és miért tetszett nekem. Én a Bibliát egy tanmese gyűjteménynek tekintem. Mások viszont azt hiszik történelem könyv. Nekik nyilván elég nagy arculcsapás egy ilyen film. Szóval az ilyeneknek nem ajánlom, a többieknek viszont igen. Főleg kánikulában! ;)

Az a helyzet hogy …. keresgéltem a filmek között, mit is néznék meg szívesen (azok közül, melyek passzolnak egy bizonyos kihíváshoz) és hát erre esett a választásom. Erre esett volna, csakhogy itthon rám szóltak, hogy: „De hát ezt már láttuk!”. Egy ideig értetlenkedtem, meg meg akartam magyarázni, hogy nem láttam. Aztán rájöttem, hogy pedig de. Most akkor itt írhatnám hogy: „Na ez mindent elmond a filmről.” Ennyire azért mégsem volt rossz, mert miután megszűnt a néhány perces elmezavarom :D, rájöttem hogy igenis egészen jó részek vannak benne, a szereplőgárda pedig hozza formáját. Szóval, most már biztosan állíthatom: „Igenis tetszett!”.