Totoro – A varázserdő titka (1988) 85% 470★

Úgy emlékszem, hogy amikor először láttam (pedig már felnőtt voltam), jobban tetszett. Nagyon szeretem a vidéki hangulatát, a szereplők hozzáállását a természetfelettihez és magához az élethez. A lények kedvelhetőek, ahogy lényegében a gyerekek is; bár Mei sokszor irritált. Kedves történet, de nem a kedvenc Ghiblim. És Totoro bármennyire cuki, azért vannak ijesztő pillanatai. (Bár távol áll tőlem a teóriázás, nem zárkózom el a sötétebb értelmezéstől sem.)

Egy kedves barátom nagyon szereti ezt az animét, meg az összes Ghibli alkotást is, sok mesélt róla de valamiért én nem akartam megnézni, már bánom hogy nem hallgattam rá, de ami késik az nem múlik! :D Nagyon aranyos volt, azt főleg szeretem benne hogy a szereplők mennyire tisztelik a természetet és hogy mennyire szeretik egymást! ^-^ Én is szívesen laknák egy ilyen helyen, olyan magával ragadó és varázslatos.
Egy bajom volt igazából, mégpedig Mai.Nekem egy kicsit sok volt a kislány, persze értem miért volt ilyen.
Totoro nagyon cuki volt, meg a cicabusz is.
Aranyos mese, legközelebb itt lesz nálunk az unokahúgom biztos hogy megnézem vele! ^-^
https://66.media.tumblr.com/1029e7ba87c224f9d978ba92a24…

Bőven van még mit megnéznem a Studio Ghibli kínálatából, de az tuti, hogy ez magasan az egyik legcukibb darab ^^ Újranézős lesz, az már biztos! ^^

Rettentően idegesített a két lány, főleg a kislány…Az állandó vihorászások, sikítások az agyamra mentek. Adott egy jóságos lény meg egy cicabusz…Párszor majdnem elaludtam a mesén, pedig nappal van. Jó lett volna valami izgalom vagy gonosz lény, ez így nagyon semmilyen nekem. Ráadásul egy csomó szál lezáratlan is…

Hihetetlen, hogy én ezt nem láttam hamarabb! Nagyon aranyos, gyönyörűek a rajzok még mindig felfoghatatlan, hogy kézzel van rajzolva, és a zenéje is csodálatos. Nekem is lehet egy Totorom? És engem is vinne a Cicabusz mindenhová?

Másodjára nézem, gondoltam most jobban fog tetszeni, mint először. Tévedtem. A kislányok végig irritálóak, főleg a kisebbik. A folytonos vihogás, sikítozás már-már az agyamra ment. Totoro számomra ijesztő, nem pedig aranyos. Nem is értem, hogy a kislány mi vicceset talált benne, főleg amikor kinyitotta a száját. Én gyerekként félnék tőle. A zene sem tetszett. Ráadásul szinkronosan volt hozzá szerencsém, de azt hittem sírvafakadok, amikor meghallottam, hogy ejtik ki a család nevét…
Tetszett viszont a környezet, a nagy ház. A testvérek közti kapcsolat. Meg a kormocskák és a két kisebb Totoro. Nem tartozik a kedvenc Miyazaki műveim közé. Nagyon nem.

Én imádom Totoro-t, még egy hátizsákom is van a képével. A kislányok közötti kapcsolatot nagyon szerettem, a magyar szinkronjukat kevésbé… A történet annyira nem „nagy szám”, viszont remek az atmoszférája, a természetfeletti lények legtöbbje nagyon cuki benne – Totoro, a mini Totoro-k, a Macskabusz.

Kicsit többet vártam a filmtől a sok jó értékelés miatt. Tetszett és Totoro iszonyat cuki volt, de jobb. lett volna többet is mutatni belőle, egy sztorit is fűzni mögé, mert az sajnos nem sok volt.

Igazi léleksimogató mese kisebbeknek és az olyan gyermeklelkű felnőtteknek, mint én. :D Mindig elbájol, ahányszor megnézem, mindent szeretek benne: a testvérek kapcsolatát, Totorót, a környezetet, a macskabuszt, mindent. Totoro csak akkor volt félelmetes, amikor mosolygott. :D A magyar szinkronhoz hál' istennek nem volt szerencsém – ha lehet, japán nyelven nézek mindent, ami japán, mert hihetetlen élménybeli különbségek tudnak lenni egy eredeti nyelvű és egy szinkronizált japán alkotás között, az előbbi javára. A Totoro így tízcsillagos kikapcsolódás minden alkalommal, az egyik kedvenc Ghibli-művem.

Nem tudom hányszor láttam… szerintem évente újra nézem. Feltehetően elárul valamit a rajongásomról, hogy a laptopomon is Totoro-s „ruha” van és Totoro-s könyvjelzőim, post-itjeiim is vannak. A Vándorló palota után a következő kedvenc Miyazaki-m :)