Arrietty – Elvitte a manó (2010) 83% 193★

Kedves és végtelenül bájos történet a csenő manókról, nagyszerű zenékkel és álomszép grafikával, ugyanakkor annyi nyitott kérdés maradt a végére, hogy nem vagyok teljesen elégedett. Alapvetően tetszett a történet és a lezárás is, mégis hiányérzetem maradt több ponton is. Mindenesetre jó volt nézni, mert nagyon szép és aranyos Ghibli film.

Aranyos volt, nekem tetszett, de úgy érzem, valami hiányzott ebből az animéből. A komoly, emberi dolgok itt is szóba kerülnek, tehát van mondanivaló értéke, de néhány dolog csak úgy lóg a levegőben. A kissé szomorkás alaphangulat végig megmarad, nem lett elrontva egy mesterkélt happy enddel, de mégis hiányérzetem van. spoiler A vége szép volt és megható, de a bűnhődés is elmaradt, én vártam volna ennek a konfliktusnak a lezárását, de csak ránk bízzák. És azt is, hogy mi lesz Sho-val. Szóval szép kis mese, számomra egyszer nézős kategória. A zene itt is tetszett, a történet is, bár az kicsit kiszámítható volt. Sok „miért” megválaszolatlan maradt. spoiler
Eddig ez a negyedik Miyazaki anime, amit megnéztem, és mág a Kikit is erőteljesebbnek éreztem egy fokkal. A vadon hercegnőjével és a Nauszikával egyik sem versenyezhet. :)

Ez valahogy nem lett olyan jó, azzal együtt is, hogy persze, hogy Miyazaki, és persze, hogy aranyos. Ám kissé összecsapott a vége, és egy csomó kérdés nyitva maradt… spoiler

Amit vártam abszolút megkaptam. Aranyos, de tanulságos történet, szerethető szereplők, gyönyörű szép animáció és a zenék megintcsak zseniálisak.
Engem teljesen kikapcsolt és elvarázsolt, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy a sok thriller után kész felüdülés volt nézni ezt a filmet. Tipikusan az a film ez is amit nehezebb napokon fogok elővenni, szóval nekem ez abszolút többször nézős és bekerült a kedvenc Ghibli filmek közé. :)
Amit egyedül hiányoltam, hogy az a vénasszony Haru egy picit sem bűnhődött meg a film végén, mert kijárt volna neki szerintem.

Ez a film sajnos egyáltalán nem teljesítette az előzetes elvárásaimat, de hogy a lécet tettem-e nagyon magasra, vagy tényleg nagyon más volt az eredmény, mint a képzeletemben, az kérdéses… leginkább mindkettőt mondanám. Még a magyar megjelenés előtt „szereztem be” a filmet, és azóta is megtekintésre várt, talán a várakozás miatt képzeltem, hogy egyből kedvenc lesz. Valahogy azonban céltalannak éreztem a történetet, a csenőmanók (Arrietty kivételével) teljesne logikátlanul gondolkodtak… Értem én, hogy a család megvédése a legfontosabb, de ehhez spoiler… Itt jött ugye a szöveg, hogy ha spoiler! Teljesen értelmetlen volt az egész spoiler… sokkal jobban kibékültem volna a mesével, ha a végén spoiler, mert szerintem ez lett volna a logikus lépés. Emellett persze nagyon tetszett a csenőmanók apró világa, a házuk ötletes megvalósítása, amihez a szokásos minőségű animáció társult. Mégis túl lassan haladt a cselekmény ahhoz, hogy igazán szerethetővé váljon számomra a sztori. Nem mondom, hogy nem nézném meg újra – de ha meg is nézem, az nem mostanában lesz.

Komolyan mondom tetszik :D Egy nyugis kis történet, amiben csenő manókat figyelhetünk meg. Igaz, egy kis izgalom is van benne, hogy nehogy megtalálják az emberek őket :) Nagyon tetszett a rajzolás, és a zenék is jók voltak bár ezek minden Ghibli-s filmről elmondható amit eddig láttam :)

Talán ez volt az első olyan Ghibli-film, aminek megjelenésekor felkaptam a fejem. Mivel a Disney forgalmazza, ezért viszonylag hamar találkoztam vele, és már az első előzetes után úgy voltam vele: nekem ezt feltétlenül látnom kell! Aztán persze teltek az évek, itthon nem jött ki (legalábbis akkor), ezért „megszereztük” az egyetlen így maradt forrásból. Azóta is a gépen porosodott, mert nem volt hozzá felirat, de most az átállítással sikerült végre megnézni. Sajnos egy kicsit csalódtam. Nem azzal vam gond, hogy ez egy rossz film lenne, mert nem az. De annyira borzasztóan kevés. Sokkal több mindennek kellett volna történnie, több minden szorult még magyarázatra. És a befejezése sem volt logikus. Ráadásul szegénykém egy kicsit vánszorgott is. Az a helyzet, hogy ennek ellenére nem tudom lepontozni. Arrietty valkószínűleg már a film megnézése előtt a szívemhez nőtt. És azt is el tudom képzelni, hogy a későbbiekben újra megnézzem. De attól még sajnálom, hogy nem használták ki a benne rejlő hatalmas potenciált.

Random indítottam el, és milyen jól tettem! Pont ez a nyugis, bájos „mese” kellett most.
Épp a film előtt keseregtem azon, hogy egy ideje mennyire nem találom meg az újabb mesékben azt, mint gyerekként, ebben viszont nagyrészt igen.
Idilli, bájos hangulat, ötletes fantáziavilág, a történtek alakulása pedig végig érdekelt, annak ellenére, hogy nincsenek benne túlbonyolított szálak, feszültség stb. Végtelenül egyszerű, de néha ennyi is pont elég. Jó volt nézni, ahogy a manók beszerzik maguknak a cuccokat, majd később a fiú és a lány összebarátkozását.
Annyi hiányérzetem van, hogy tovább néztem volna a kölcsöncsenők (a nevet amúgy nem értettem: ha nem adod vissza, az nem kölcsön :D) egyszerű, de élvezetes kis életét, illetve több drámát vittem volna bele, az alap megvolt hozzá.
A látványt is imádtam, illetve talán az első animefilm, aminek tetszettek a zenéi.
Minimum egyszer biztos újrázom.

Kicsit levágottnak éreztem a végét, pedig ennek pont ilyennek kell lennie. Én mindig szerettem volna ilyen kicsi emberekkel találkozni, akik tényleg be tudnak költözni egy babaházba, és akiknek a házon felfutó borostyán megmászása kész kaland.

Miyazaki egyszerűen nem tud rosszat csinálni. Minden meséjében van valami mitikus, titokzatos dolog, ami elvarázsol. Nagyon tetszett.