Csizmás Kandúr mesebeli kalandjai (1992–1992) 70% 2★

Eléggé vegyes érzelmeim vannak. Először is, gyerekként rengetegszer láttam az utolsó epizódot, mivel csak az volt meg VHS-en. Így kell megismerni egy mesét. Egyből a végével. És most, hogy láttam az egészet, azt kell mondjam, szinte semmiről nem maradtam le. Mert lényegében önálló története gyakorlatilag nincs.
1. epizód: A Csizmás Kandúr története a végén egy csavarral.
2. epizód: Ennek a folytatása, a végén Csipkerózsika történetének felvételével.
3-25. epizódok: A különböző Grimm, Andersen és más klasszikus meséken végigbarangolás, hogy eljussanak Zakilhoz, aki elaltatta Hans szerelmét. Közben megoldják ezeknek a klasszikus meséknek a problémáit.
26. epizód: Győzelem, boldogság.

Gyakorlatilag 3 epizódból le lehetett volna zongorázni az egészet. Ugyanígy problémás a főgonosz karaktere. 2 részben szerepel konkrétan, meg 1-2 alkalommal bevágják a képét. Gyakorlatilag egyáltalán nem érezzük a jelenlétét, és a fő történetet is elfelejtenénk, ha nem emlékeztetnének rá. A grafika egész kellemes, Kusztó (kandúr) aranyos, és bőven van sütnivalója, és zseniálisak a beszólásai. A szinkronja felemás. Néha fantasztikus, máskor zavaró. Ez mondjuk az egész szinkronra elmondató. Viszont, amikor Hans sír, annak a jelentős része annyira nyávogós kislánybőgésre sikerült, hogy azt rossz hallgatni. Pierre karaktere meg nagyon el lett baltázva. Kifejezetten idegesítő.
Mindemellett azért van egy kellemes hangulata, és az egyes epizódok önmagukban szórakoztatóak. Kiemelendő a 21. epizód, amelyiken betegre röhögtem magam. Az nagyon el lett találva. Azt pedig követte a legszomorúbb rész.
Összességében meg lehet nézni, de nem sokat veszít vele az, aki kihagyja.