Lady Bird (2017) 74% 484★

Nem új a téma – egy tinédzser rögös útjai – azonban jól dolgozza fel. Véleményem szerint sokkal jobban, mint azok a rom-com happy endes amcsi filmek, amiket szőke/barna herceggel tálalnak, hirtelen felvilágosult főhősnőkkel. Ahol a szülő valamilyen különös módon megváltozik, és jó fej lesz a gyerekével (gyerekszemszög).

Részletes kidolgozást kapott a szülő-gyermek viszony, a család is, a szerelmek, csalódások, sikerek, apró hazugságok és csínytevések, a barátságok. Lady Birddel sokszor együtt tudtam érezni. Greta Gerwing igazán jó munkát végzett.

Saoirse Ronant egy percig sem kérdőjeleztem meg. Hiteles volt és így tökéletes.

Nos Christine „Lady Bird” örülök, hogy a te kacifántos történetedet is megismertem!
Nekem ez is nagyon tetszett, baráti társasággal néztem és hihetetlenül jól szórakoztunk.
Szerintem nagyon vicces volt én elég sokat nevettem rajta.
A színészek is jók voltak, Timothée pedig olyan szinten adta a seggfejet, hogy az valami hihetetlen pedig egy cinnamon roll ♥ de hát úgy tűnik ez a színészet.:D
Humoros volt, vidám,valódi és szomorú. Volt itt minden, ami kell.
Sajnálom, hogy nem nyert el egy díjat sem.
De legalább végre kaptunk egy minőségi „tini filmet”, ami nem csak klisékből áll yaaay!

Kicsit csalódtam, az a baj hogy már nagyon sok jót hallottam a filmről, ismerőseim és barátaim is dicsérik, elég nagy volt az elvárásom a filmmel, lehet hogy ez is volt a gond, sőt biztos, meg lehet hogy nem is volt annyira hozzá hangulatom de egyszerűen annyira nem tetszett, kicsit untam is. Pedig maga a téma és a kivitelezés is jól meglett oldva, az üzenete is tetszett, sőt maga az élet út amit Lady Bird követett de nem tudom valahogy mégse éreztem azt hogy huu tényleg ez a film nagyon jó.
A szereplőkre nem lehet panasz, Saoirse Ronan kiváló volt. Timothée Chalamet pedig minden szerepben imádom. :D
Érdemes volt megnézni, lehet hogy később újra nézem és nem ez lesz a véleményem de most valahogy nem jött át nekem.
https://media1.tenor.com/images/0832540df7a2bd40a987ce8…
https://giphy.com/gifs/a24-lady-bird-3ov9kaLqsO1Q3nqDUk

Azt hiszem nem hazudok ha azt mondom az évek soran iszonyatos mennyiségű filmet láttam. Jókat és rosszakat, klasszikusokat és modern darabokat. Ezalatt mindvégig a kedvenceim listája is nőttön nőtt szerencsére nagyon sok kedvencet tudhatok magaménak. Viszont ha most valaki megkérdezni, hogy a kedvenceim közül melyik az a film amivel úgy igazán nagyon azonosulni tudnék, amire rámondhatnám, felszínesen de büszkén, hogy „ez a film rólam szól” nem nagyon tudnék mit mondani. A kedvenc filmjeim szereplői mind elcseszett figurák akik vagy embereket esznek, vagy nyomorúságosnál nyomorúságosabb filozófia dilemmákban sanyarognak vagy teljesen kifordított és elnagyolt nők akik bosszút állnak vagy egyszerű halandók akiket az örületbe kerget a komoly mentális betegségeik tömege. Szóval van pár karakter akire rámondhatom, hogy ő talán hasonlít rám valamiben, esetleg vele több módon tudok azonosulni de nincs olyan akire azt mondom, hogy úristen hiszen ez majdnem én vagyok. Egészen azt hiszem idáig.

Ezt azért írtam le mert nagyon nagyon nehéz úgy írnom erről a filmről, hogy ne legyen iszonyatosan személyes az amiket írok. Pont azért mert a Lady Bird az életem egy olyan korszakában talált meg amiben konkrétan majdnem minden dilemmáját és érzését képes vagyok teljesen átérezni és rengeteg jelenetnél kaptam a szívemhez, hogy ez konkrétan az életem. Idén érettségizem ezért pontosan tudom milyen az amikor az ember nap mint nap azzal szembesül, hogy nem tudja egyszerűen mi legyen. Annyi lehetőség annyi opció én legszívesebben magzat pózban sírnék egész nap. (Külföld vagy itthon maradás? Mi lesz a tandíjjal? Inkább az álmaim kövessem vagy azt a szakot amiből talán a legjobban megélek?) Úristen és az érzés amikor sorold az opcióidat és a rokonok és tanárok persze segítőkészségből de inkább megmondják neked, hogy arra talán nem sok esély van, és az ember mindezek után csalódott és lehurcolt és csak azt várja, hogy vége legyen. Érzések, hogy te inkább csak alkotnál valamit, és persze az érzés, hogy te nem Christine akarsz lenni hanem „Lady Bird”. Mert az embernek még 18 évesen sincs fogalma róla, hogy ki is ő csak azt az idealizált képet látja maga előtt, hogy kinek kéne lennie/ki akar lenni. Ezeket az érzéseket pedig a film tökéletesen ragadja meg. Iszonyatosan szerencsésnek érzem magam, hogy pont most ebben az időszakában az életemnek láthattam. Arról nem is beszélve, hogy pont pár napja volt a szülinapom, szintén idén spoiler

A film tényleg nem egy nagy dobás történetileg. Viszont azt hiszem nagyon sok embernek fog rezonálni azzal, hogy mennyire realisztikusan mutatja be milyen az amikor az ember próbál a saját lábára állni miközben szörnyen bizonytalan mindennel kapcsolatban ami történik. Szintén nagyon király, hogy a film elég vicces. Plusz szuperség pedig, hogy Lady Bird tényleg mond kínos dolgokat de nem azon a szekunder szégyen fajta klisés filmes módon hanem olyan leírhatatlanul emberségesen kínos módon. Tényleg nem tudom leírni de azt hiszem talán érthető mire is gondolok.

A filmben amúgy a színészek mindegyike tökéletesen játszik. Saoirse Ronan eddig is nagyon közel állt a szívemhez és esküszöm drukkolok, hogy az Oscarig meneteljen. Ha már Oscar felháborító, hogy Greta Gerwig nem kapott Golden Globe jelölést a rendezésért és iszonyatosan reménykedem, hogy azért az Ocaron viszont láthatom a nevét.

Hát lehet, hogy engem most megfogtok kövezni, de én ezt a filmet nagyon untam. Nagyon nem jött be nekem ez a sztori, a szereplők se… Christine anyja nagyon idegesítő volt, a hangjától kezdve, a viselkedése a saját lányával… nálam ott végleg elásta magát. Fú, nagyon dühös voltam, vagyok erre a nőre… De még a lánya sem jobb, egy hazug dög… XD Jóformán az apja volt szimpatikus, tök kedves volt, és annyira csendes. XD Bezzeg a többi, de leginkább Christine, bosszantó volt. Értem én, hogy próbált felnőtt nőként viselkedni, de néha nagyon túlzásba esett szegény. Lehet, hogy csak én nem voltam ehhez a filmhez való hangulatban, de végig untam az egészet. :/

Jól dolgozza fel a kisvárosi tinédzser útkeresését és elindulását a felnőtté válás útján. Tetszett a se veled – se nélküled kapcsolat Lady Bird és az anyja között, de őszintén a falnak tudtam menni a lány viselkedésétől. Nagyon távol állt tőlem, ezért azonosulni sem tudtam vele; pedig ez elég fontos élmény lett volna a film szempontjából. A kedvenc szereplőm Julie volt; sajnálom, hogy vele keveset foglalkozott a történet. Érdekes volt és hangulatos, tetszett.

Háááát… Engem nem igazán győzött meg. Lehet csak rossz hangulatban néztem, de nálam ez most kapufa volt, jobbra számítottam. Nem sok újat mutat, amit ne láttunk volna már korábban más hasonló témájú filmeknél. Értem én, hogy nehéz ez a köztes állapot, „gyerekből” átlépni a felnőttkorba és megkezdeni a nagy betűs életet, a vallásosság, a konfliktusok a szülőkkel, a kapcsolatépítés és az egyéb dolgok. Saoirse Ronan viszont nagyon jól játszott.
Egyszer azért meg lehet nézni, van üzenete, de nem is igazán tudom, mi mehetett félre, én néhol egy kicsit untam.

Ó, micsoda alkotás!
Tetszett. Nem teljesen erre számítottam, de összességében nagyon tetszett. Vártam valamit még a végén, hogy kicsit hosszabban mutatják Lad Bird spoiler életét, vagy valami ilyesmi.
Jelenleg én is hasonló élethelyzetben vagyok és magamra ismertem párszor (pl a bazi nagy bőröndös költözésnél :D).
Szerintem abszolút jó színészeket választottak minden szerepre, nagyon jól játszott pl. az apját alakító színész, de igazából mindenki.
Örülök, hogy moziban láthattam, igazán remek alkotás lett! :)

Igazából semmi extra – egy tinédzser életét mutatja be –, de valami miatt mégis megfogott. Talán a karakterek miatt, Lady Bird-öt nagyon megkedveltem és valahogy csak sodort a sztori magával.

Rettenetes fel volt hype-olva mindenhol ez a film. Aztán amikor végre elszántam magam,hogy megnézzem picit csalódtam, mert többre számítottam. Nem nem. Nem áll szándékomban leszólni a filmet. Csak mivel mindenki csak jót mondott róla azt hittem én is így leszek vele. Egy átlagos tinis film.