Írország, 1952. Miután Philomena teherbe esik, apácazárdába küldik. A szülés után a kicsit elveszik tőle, majd Amerikába adoptálják. A következő ötven évben Philomena – miközben férjhez ment, gyerekeket szült – semmit sem tudott az elszakított gyermekéről. Az ír asszony ekkor találkozik Martin… [tovább]
Philomena – Határtalan szeretet (2013) 62★
Szereposztás
Gyártó
The Weinstein Company
Yucaipa Films
Pathé
BBC Films
British Film Institute
További gyártók
Kedvencelte 7
Várólistára tette 78
Kiemelt értékelések
Fontos mondanivalókkal és jó színészekkel készített jó film.
Kétségkívül felkavaróan torok- és gyomorszorító sok jelenet benne.
A hírhedt Magdolna-mosodák (Magdalene Laundries) egyik szörnyűségéről van szó.
Tudtommal az ír állam (ahol a katolicizmus gyakorlatilag államvallás) a mai napig mismásolja a történteket, legszívesebben ugyanúgy a szőnyeg alá söpörne most is mindent, mint ahogy a Magdolna-mosodákkal szönyeg alá söpörte azt az ír katolicizmus által el nem fogadható tényt, hogy egy lány bizony a házasság előtt is teherbe eshet.
A film az itt született gyermekek sorsával, eladásukkal, eltitkolásukkal foglalkozik egy konkrét történet kapcsán.
Természetesen van lehetőségünk a filmben arra, hogy alkalmas egyházi személyeken kiéljük az undorunkat vagy gyűlöletünket, de szerencsére nem ez a film fő célja, így nem lesz belőle valami szimplán egyház- és vallásellenes film.
Annál is inkább, mert a főhős, Philoména is végig csendes hithű katolikus marad.
A film inkább az egyéni sorsokra koncentrál, amit kiváló színészi játékokkal mutat meg.
Nem egy filmtörténeti remekmű, de profi munka és persze kellett és kell is.
Nem árt látnunk, hogy Európa nincs még olyan távol a fundamentalista kereszténységtől, mint ahogy azt általában gondoljuk.
Igaz történet alapján akkor a katolikusok nem a mennybe valók de a megbocsátás akkor is fontos.
Ez egy igazán csodás film! Kedvenc lett rögtön. Az apácákat meg még inkább nem szívlelem eztán. Mennyi álszentség, mennyi kegyetlenkedés! Mindig ledöbbenek ha hasonló filmet látok.
Sok évvel ezelőtt már láttam egyszer. Ez nem egy feledhető történet, most újra akartam nézni. Akkor se, most sem értem, hogy hogyan lehetnek emberek (helyesbítek: a Roscrea és a többi hasonló otthonban élő apácák nem emberek.) ennyire aljasok, kegyetlenek. Undorító volt ez a rendszer. Írország még mindig elég bigott katolikusnak számít. de bízom benne, hogy ekkora szemétségek a XXI. században már nem történhetnek meg. Fröcsögi, hogy azért nem segítettek a fájdalmán, mert nagybetűs BŰN a házasság előtti szex. És lopni, csalni, hazudni, gyerekeket pénzért eladni, az nem bűn?
Lehet, hogy dühösnek lenni fárasztó (Philomena szerint), de én is azt hiszem, ahogy Martin mondja a végén az álszent öregnek: „disgusting”, azaz undorító.
Judy Dench bármikor. Itt most egy szívszaggató igaz történetben. Kegyetlen világ, kegyetlen egyház. Mennyi ilyen történet kerül napvilágra…
De rég láttam már jó filmet… :)
Minden benne van, amit szeretek! Jó színészek, kedvelhető karakterek. Az apácazárdák kegyetlensége elborzasztott, ugyanakkor örülök, hogy feltárult előttem ez a zord, hűvös vallási rendszer.
A főszereplős páros valami imádnivaló, míg Martin egészséges szkepticizmussal látja a világot, Philomena, az idős asszony egyszerre naiv és komoly, megmaradt benne a kislányos báj és a megkövetelt női érettség. Egészen felvidít az ő furcsa kettősük, ám olykor el is érzékenyültem rajtuk.
Megható, keserédes drámát láthattam, nagyon tetszett. Bővebben talán később a blogon. :)