James Gralton 1932-ben, tíz év amerikai távollét után visszatér szülőföldjére, Írországba, hogy újranyissa egykori tánctermét. A látszólag ártatlan vállalkozás azonban nem csak rajongókra, hanem komoly ellenállókra is talál a közösségben, a feltörő indulatok pedig hamarosan erőszakba torkollnak.
Tiltott táncok (2014) 20★
Szereposztás
| Barry Ward | James Gralton |
|---|---|
| Francis Magee | Mossie |
| Aileen Henry | Alice |
| Simone Kirby | Oonagh |
| Stella McGirl | Stella |
| Andrew Scott | Seamus atya |
| Jim Norton | Sheridan atya |
| Brían F. O'Byrne | O'Keefe |
| Karl Geary | Seán |
| Donal O'Kelly | Cian |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Sixteen Films
Element Pictures
Why Not Productions
Wild Bunch
British Film Institute (BFI)
További gyártók
Kedvencelte 2
Várólistára tette 34
Kiemelt értékelések
Lali
Az ír történelem és kultúra iránt rajongóknak gondolom kötelező darab.
Ez adja az egész film érdekességét is egyben, és ami miatt ajánlom is a megnézését.
Amúgy maga a film nem elég feszes, mint életrajzi film némileg hiányos, de mindezek mellett sok szép jelenettel találkozhatunk nézése közben.
Mondják időnként, hogy az ír történelem és így a társadalom is mennyire hasonlít a magyarra.
Én ezt nem annyira látom – különösen manapság nem –, annál inkább a különbséget.
A perdöntő különbség számomra az írek közösségi ereje, aminek épp a filmbeli falusi „magánkultúrház és oktatási központ” az egyik erős és valóságos megjelenése.
Meglepő volt, hogy mennyi fegyver volt akkor ott magánkézben. Hogy mindig forronganak, szervezkednek. Mondjuk azok olyan idők is voltak szerte Európában.
A helyzetünk lehet, hogy hasonló volt, de a megoldás már nem lett ugyananaz.
carragher
Jimmy Gralton igazi élő ember volt. Kommunista volt vagy igaz ír ember? Arany Pálma (legjobb film) (jelölés) 2014 valószínűleg azért nem egy ír film kapta meg hanem egy „ismereteken” török film mert nehogy már egy kommunista ír politikus kapjon díjat. Szerintem jó film nem olyan amit minden évben megnézne az ember nem egy tömegfilm de jó film.
Gabriella_Balkó
Ír politikai film. Aki érdeklődik az ír kultúra és történelem iránt, azoknak többet fog mondani ez a film. Nekem inkább utána kellett volna néznem a 20. század elejének, hogy tudjam, miről is szól pontosan.
#Film Europe
Népszerű idézetek
sophie
William Butler Yeats: A vándorlegény dala
A mogyorófa ligetbe futottam,
mert fejemben láng lobogott,
vesszőt vágtam s a végihez
kötöttem egy horogra-szúrt bogyót.
A réten fehér lepkék libegtek
s az égen: lepke csillagok.
És a bogyó a folyóba merült s egy
kis ezüst pisztrángot fogott.
A pisztrángot a gazra tettem,
mentem a tüzet szítani,
de zizzent és zörrent a gaz
s nevemet mondta valaki:
csillogó lánnyá lett a hal,
hajában almafa-virág
s nevem kiáltva elrohant,
eltűnt a tiszta légen át.
Öreg vagyok s nem nyughatok,
vándorlok síkon, halmokon,
meg kell találnom azt a lányt,
megcsókolom s kézen fogom.
Gyepszőnyegen megyünk s mig a
világ világ: velem marad.
Ránk dobja ezüst almáit a hold
és arany almáit a nap.
Coralie
Másik részem azt kérdi: mi bűnt követett el? Mitől olyan veszélyes egy régi táncterem? Az én hibám, hogy könyveket adtam a kezébe, hogy megtanítottam gondolkodni és kérdezni? Elhozta ide a világot, amit látott, és termet épített belőle. Talán ez lenne a bűne? Ha elhurcolhatnak egy embert az otthonából, tárgyalás nélkül, és száműzhetik azért, ami a fejében van, Írország még nálam is sokkal, de sokkal többet veszít!
Coralie
Barátaim, elvtársaim! Saját szemünkkel láthattuk, milyen pompás ez a birtok. Dús földek, ameddig a szem ellát. És láttuk, milyen szerény e hajlék. A gróf csettint egyet, és fivérünk családjával máris az utcára kerül. Ez a legnagyobb hazugság, amivel etetni próbálnak minket, hogy Írország egységes nemzet, közös hitünk és érdekünk egy nemzetté kovácsol minket. De vajon közös az érdeke éhező gyereknek és pénzéhes földesúrnak? Közös érdek hajt munkást és grófot? Ugyanaz kell bányásznak, munkásnak, mint a gyártulajdonosnak, az ügyvédeinek, bankárainak, befektetőinek és a szajha újságíróknak, akiket a hazugságaikért fizetnek? Vajon fikarcnyit is törődnek-e az öregeinkkel, betegeinkkel, a munkanélküliekkel, éhezőkkel és hontalanokkal, és akik ezrével hagyják el hazánkat munka reményében? Magam láttam egy évtizede New Yorkban, hogyan fertőz meg mindenkit a vad nyerészkedés és kapzsiság. És láttam, mikor kipukkadt a buborék. A 29-es krachot és a nyomort a bőség földjén. Emlékezzetek rá, hogyan terjedt szét a világon… egy rendszerből, amit mohóság, önáltatás és kizsákmányolás ural. Úgy tettek, mintha a sors vagy Isten műve lett volna. Pedig az emberek tették. Újra kézbe kell vennünk életünk kormányát, szükségeink hajtsanak, ne mohóságunk, de ne is a puszta túlélés, mint egy kutyát, hanem az élet ünneplése! Táncoljunk és énekeljünk, szabad emberi lényekként!
