Trzecia część nocy (1971) 75% 2★

A „legbetiltottabb lengyel” spoiler, Zulawski esetében nem számítottam egy könnyed, esti popcorn-mozira. Ez a film elvileg a lengyel második világháborús ellenállásról szól, gyakorlatilag lázálmok, fantázia, múlt és jelen kibogozhatatlan egyvelege, szándékosan darabokra szedett történettel, random meg-megőrülő szereplőkkel fűszerezve.

Nagyjából annyit tudtam kihámozni a történetből, hogy: egy fiatal lengyel értelmiségi elveszíti fél családját a német katonák keze által, majd – a túlélő bűntudata által vezérelve – megpróbál valamiképp hasznossá válni az ellenállás számára.
Ha ez egy klasszik hőstörténet lenne, akkor a főhős a sztori ezen pontján felkapná a gépfegyverét, pakolna a zsebébe egy kézigránátot és már kaszálná is a német katonákat a hazafiasság jegyében.
De mivel ez egy Zulawski-film, ezért hősünk egy tetvekkel kísérletező náci (?) labor szolgálatába szegődik, ahol hagyja magát tífuszos tetvekkel elárasztani annak érdekében, hogy bizarr áldozatának köszönhetően tífusz elleni vakcinát állítsanak elő. Így extra adag ételt kaphat és megmenekülhet a deportálásoktól is. Meg persze beszélgethet a fél lengyel underground értelmiségi holdudvarral, akik szintén ebbe a laborba járnak és tetűetetés közben Spenglerről meg Nietzschéről beszélgetnek.

Ez a „tetves” történet meglehetősen bizarr, de persze komplex szimbolikát rejt magában a háborúban önpusztítással „ellenálló”, testileg-lelkileg kiszolgáltatott lengyel értelmiség és/vagy zsidóságról, akik a film során többször inkább önként halálba indulnak (Annál bizarrabb a dolog, mert ilyen labor a valóságban is volt a világháború idején és a rendező családja is részt vett ilyen kísérletekben)

A film szimbolikája gazdag, egyik kedvencem volt az, hogy a lengyel ellenállás vezetője itt mindössze egy vak eszelős, aki erkölcsi relativizmusba süllyedt – nem csodálom, hogy a kommunisták nem bírták a rendezőt, bár gondolom a mai lengyel rezsim sem emeli be a nemzeti panteonba.