Ilsa, az SS farkasnője (1975) 47% 9★

Azt hittem hogy egy gyenge, maximum közepes filmet fogok látni. Ennek ellenére mégis belekezdtem és kellemesen csalódtam. Korrektül áthidalták hogy kevés költségvetésű filmről van szó. Valamint a különböző filmes műfajokat is kitűnően ötvözték. Nekem tetszett. Erős kilences.

Ez a film egyszerre szélsőségesen ízléstelen és meglepően profi módon elkészített. Ilsa, a náci koncentrációs tábor szadista parancsnoka, olyan világot irányít, ahol a kínzás és a megalázás mindennapos, és ahol a női rabokon végzett szörnyű orvosi kísérletek állítólagos tudományos célokat szolgálnak. A karaktert Dyanne Thorne játssza, aki látványos fizikai adottságaival és teátrális alakításával egyszerre erotikus és félelmetes jelenlétet teremt a vásznon.

A film nem is próbál többnek tűnni annál, mint ami: egy kizsákmányoló, brutális, sokszor nevetségesen túlzó B-kategóriás alkotás. Tele van meztelenséggel, vérrel és túljátszott párbeszédekkel. A történet ugyan egy amerikai katona szökési kísérletét követi nyomon, de ez inkább csak keret arra, hogy a rendező végigzongorázhassa a műfaj összes eszközét.

Ennek ellenére objektíven nézve akad néhány erőssége. A kivitelezés, a speciális effektek, sőt még a smink is a vártnál jobb minőséget képvisel. Az operatőri munka sem hanyag, a tempó végig feszes, és a film vizuális világa egységes. Mindezek miatt – technikai szempontból – nem lehet teljesen lesöpörni az asztalról.

Számomra azonban ez a film túllép egy határt. A kínzások naturalizmusa, az erőszak mértéke, és a cinikus szexualizálás annyira távol állnak tőlem, hogy biztosan nem szeretném újranézni. Bár kétségtelenül van benne némi „bűnös élvezet” faktor, számomra inkább sokkoló és kissé nyomasztó élmény volt. Az Ilsa, az SS farkasa egy bizarr kultfilm, amely csak a legelvetemültebb exploitation-rajongóknak ajánlható – mindenki más inkább messziről kerülje el.