A dolog / A valami (Apokalipszis-trilógia 1.) (1982) 215

The Thing
109' · amerikai · sci-fi, horror 18 !

Néhány norvég kutatóval való összeütközés után az amerikai Antarktisz-kutató állomás tagjai befogadnak egy szánhúzó kutyát. A befogadott eb azonban szörnyű átalakuláson megy keresztül, a testébe ugyanis idegen organizmus költözött. Felderítő csapat indul a szomszédos norvég telepre, ahol a romok… [tovább]

angol

Képek 19

Szereposztás

Kurt RussellR.J. MacReady
Wilford BrimleyDr. Blair
T.K. CarterNauls
David ClennonPalmer
Keith DavidChilds
Richard DysartDr. Copper
Charles HallahanVance Norris
Peter MaloneyGeorge Bennings
Richard MasurClark
Donald MoffatGarry

További szereplők

Kedvencelte 69

Várólistára tette 89


Kiemelt értékelések

Emerson 

Ez volt életem első horrorfilmje (kb. 8 éves lehettem, amikor stikában megnéztem). Majd’ 30 év elteltével is tisztán fel tudtam idézni a jeleneteket, annyira belém égett az egész. Ritka gusztustalan, nyomasztó hangulatú, iszonyú parás zenével, remek alakításokkal. És hó, mindenütt hó. nálam ez önmagában is horror elem
Biztos vannak benne hibák, de nem akarom észrevenni.

TribeBubu 

A világ egyik legjobb horrorfilmje, sci-fije és pszichothrillere. A rendezőnek, John Carpenternek van pár nagyon jó alkotása, de ez azok között is óriási darab. A mai napig lenyűgözőnek hat a látvány, pedig lassan 35 esztendeje forgatták. Ezen felül remek színészek vannak benne, akiknek a karaktereik kitűnően ki vannak dolgozva, fordulatos a forgatókönyv, tele rejtélyekkel, amik lassan kibontakoznak a cselekmény alatt. Ennio Morricone hátborzongató dallamokkal, vagy inkább zajokkal festi alá a filmet.
Páratlan mű.

eNNBeus 

Verhetetlen film, egyszerűen imádom, hogy nagyvásznon láthattam, libabőr. A helyszín, a szereplők (Kurt Russell ojjjejejejeeeeee), a feszkó végig a gyomorban, véééégig, a lény, a hajó, hát csak magasztalni tudom, csont nélkül 10 pontos.

1 hozzászólás
csartak

Tetszett, jóféle hangulata van. A film alapját, a novellát, tehát Az izét meg még kiskoromban olvastam, és annyira megmaradt bennem, mert azért ez emlékezetes történet. (de amúgy szerintem elég béna a magyar címe, a Dolog viszont jól eltalált)
Na szóval a film az jó volt, nem csap át öncélú ijesztegetésre rájátszó látvány orgiába, szerintem kellő mértékben adagolja, és az akkori technikához képest jók a megoldások.
Zene, színészek, történetvezetés is mind jó.

Törpillaa 

Nem volt rossz film, de engem nem győzött meg. Voltak olyan részei, ami tetszett, de nagy részét untam.

LoneWolf 

Mivel elég sokat hallottam erről anyámtól, majd közeledett a reboot, plusz motivációt kaptam arra, hogy végre megnézzem a horror műfaj eme klasszikus darabját. Viszonylagos régisége ellenére mai szemmel is hátborzongató volt, amolyan vérbeli inváziós sztori, ami után azt se tudod hová bújj és kiben bízz. Ezek mellett, itt tetszettek az ötletes effekt megoldások, illetve a feszültség szinte kézzel tapintható a teljes játékidő során, ami utánozhatatlan hangulatot adott az egésznek, extraként pedig Kurt Russell tökéletes főhősnek bizonyult, amivel az egykori „Thing” remek összképet nyújt.

7 hozzászólás
Munro

Kedves mai horrorfilmek!
Ti mikor fogtok tudni majd ilyen zseniálisak lenni?

Th3DarkKn1ght 

Kétségkívül a Mester legjobbja! Álmodni se mertem volna, hogy az értékelés megírása előtt moziban fogom újranézni ezt a filmet, de erről majd lentebb mesélek!* Miután befejeződött a Menekülés New Yorkból forgatása, Carpentert felkeresték, hogy nem-e érdekelné az 1951-es The Thing from Another World (A lény – egy másik világból) újrafeldolgozása. Igent mondott, de azzal a feltétellel, hogy a film alapjául az eredeti novella (Who Goes There?) szolgál majd és nem az 51-es változat. Szerencsére a forgatókönyvíró Bill Lancaster sem gondolta máshogy, és el is kezdtek dolgozni A Dolog című filmen. Antarktiszon egy amerikai kutatóbázisra, két őröltnek tűnő norvég átüldöz egy szánhúzó kutyát, mellyel mindenáron végezni akarnak. Saját és az amerikaiak közreműködésével ez a szándékuk meghiúsul. Mivel hőseink nem értik, hogy mégis mi a fene történhetett a norvégokkal, egy kis felderítő csapat átrepül a norvég bázisra. Hamarosan rájönnek, hogy a norvégok kiástak valamit a jég alól, amit jobb lett volna ott hagyni! A történetről ennyi is bőven elég! Véleményem szerint ez a film a legjobb Sci-fi horror, amit valaha is készítettek! És ugyanezt elmondhatom a pszichothriller műfajában! Carpenternek sikerült egy olyan paranoiás feszültséget létrehoznia, hogy az már tapintható. Ehhez kellet a zseniális operatőri munka és Ennio Morricone minimalista, de hátborzongató zenéje is. Az, hogy ezt a paranoiát, félelmet és a feszültséget egy idegen lény okozza, már csak hab a tortán! A legjobb thrillerek megirigyelhetik ezt a nyomasztó hangulatot! Lassan halad, sokkal inkább a szereplők reakcióira koncentrál a kialakult helyzetre, mint a véres eseményekre. De amikor egy ilyen esemény történik, na annak iszonyatosan erős hatása van! Nem véletlen, hogy a mai napig hivatkozási pont ez a (már 40 éves) film, ha speciális effektusokról és maszkmunkákról van szó! Hihetetlen, hogy mindezért egy 22 éves srác volt a felelős! Miután véget ért a forgatás kórházba is kellett szállítani, mert végkimerülés közeli állapotban volt. Az, hogy még csak egy oscar jelölést sem kapott az itt nyújtott munkájáért, az az akadémia szégyene! Van olyan effekt, amin már meglátszik az idő (bár még így is köröket ver néhány mostani filmre), de a legtöbbje olyan, hogy „Húú, $@!#%, na ez igen!” A színészek remekül teljesítenek és az általuk megformált karakterek nem a klisés horrorfilmes idióták („Nézzen bele, kapitány!” ugye, Covenant?), hanem a lehető legértelmesebben és legreálisabban reagálnak a helyzetekre! Közülük is kiemelkedik MacReady, akit Kurt Russell zseniálisan formál meg! Nem egy akcióhős, és épp ezért sokkal inkább lehet vele azonosulni. A film befejezése egyszerűen tökéletes és a mai napig lehet róla vitatkozni! Sajnos A Dolog Carpenter egyik legfájóbb bukása, amit sok mindennek köszönhet, de legjobban úgy lehetne megfogalmazni, hogy megelőzte a korát! Megjelenésekor durván lehúzták és Carpentert ez rendkívül megviselte. Ezek után vissza is tért inkább a kisköltségvetésű filmekhez. De ahogy nála lenni szokott, később felfedezte magának a közönség ezt a filmet is a VHS korszakban, és ma már széles körben annak tartják, ami: egy igazi Mestermű! Mérföldkő a horror, sci-fi és a thriller műfajában! Rengeteg filmrendező tartja a kedvencének, elég csak arra gondolni, hogy két Tarantino filmet is ez a mű inspirált! Sok film van, amit 10/10-esnek tartok (még Carpentertől is), de A Dolog azon kevesek egyik, ami még ebből a mezőnyből is toronymagasan kiemelkedik! Megunhatatlan klasszikus!

*Vetítésről: Nagyon izgatott voltam, hogy moziban láthatom az egyik nagy kedvencemet! Beültünk, néztem a közönséget, ami 30-as és a fölöttiekből állt. A szebbik nem is képviseltette magát, csekély számban, akik a párjukat kísérték el, miközben azok bőszen magyaráztak a filmről! :D Meglepő módon volt egyetlen kivétel, egy lány tök egyedül ült be a filmre, amin kellemesen meglepődtem! Maga a film eredeti nyelven ment, magyar felirattal. A kép minősége nagyon rendben volt, a hangot meg újra keverhették, mert iszonyatosan jól szólt! Azt hittem nagy vásznon meg fog látszódni, hogy nem mai darabról van szó, de éppen ellenkezőleg. Olyan kis apró részleteket vettem észre, amit eddig még nem! Színátmeneteket a lényen és hasonlók. A hangzásnál, ahogy a pókfej lábai koppannak a padlón, az valami hátborzongató volt! A közönség igazán hálás volt, mert a stáblista után többen megtapsolták a filmet! :D Számomra egy hatalmas élmény volt, és nagyon örülök, hogy vetítés előtt megkérdeztem az eladó/büfés hölgytől, hogy megkaphatnám-e papír alapon a jegyet, mert így egy örök emlék marad! :D

sipiarpi 

Az eredetit nem láttam, így nincs mihez viszonyítanom. Egy szórakoztató filmet kapunk a szörnyes horrorok minden kellékével. Egynek jó.

3 hozzászólás
Filmdoki 

A remake manapság egyet jelenet a bőrlehúzással, azonban volt időszak, amikor e szó hallatán a filmrajongókat nem rázta ki a hideg. Az 1982-es A dolog című filmmel ugyanis John Carpenter egyszerre tiszteleg az eredeti A dolog egy másik világból előtt, közben pedig le is körözi azt minden téren. A horror nagymestere ugyanis az 1951-es klasszikussal ellentétben a már ott is alapul szolgáló novellát sokkal hűbben követi, és a találkozást az idegen létformával sokkal hátborzongatóbban ábrázolja. Ugyanis míg Christian Nyby filmje az emberi összefogást és leleményességet hirdeti, addig Carpenter mozija egy zseniális emberrajz egy olyan szituációról, mely próbára teszi az ember bizalmát társai iránt.
A film mindvégig minőségi és a feszültségtől majd szétrobban a televízió, ámbár a finálé felé közeledve talán kicsit meginog a gépezet, viszont az utolsó képsorok láttán az ember libabőrösen áll fel a képernyő elől. Az ahogyan az első fél óra fokozatosan adagolja az információkat, vagy épp tartja azokat vissza olyan húzás, amit egy mai horror már nem igazán tudna megcsinálni. Persze, vannak nyomok, hogy mikor ki lehet a dolog, de elsőre nem lehetsz semmiben sem biztos.
A színészek fantasztikusan lettek összeválogatva, és Carpenternek igaza volt, ugyanis tényleg színtiszta felüdülés, hogy itt csak férfiak vannak összezárva. A karakterek nem mellesleg logikusan cselekszenek, nincsenek buta és logikátlan cselekedeteik és nem mellesleg teljesen emberiek. Kurt Russel nem mellesleg brillírozik MacReadyként.
A film látványvilága minden téren hibátlan. A kék és fehér, mint domináns színek sokat hozzáadnak a klausztrofób hangulathoz, ehhez még jön az Antarktisz, mint helyszín, illetve a szűk terek. És persze ott van maga a dolog. Rob Bottinhoz ezek után hozzá kellett volna vágni az Oscar-díjat, nemhogy nem jelölni őt és csapatát. Amit ez a férfi 22 (!!!) évesen összehozott, arra nincsenek szavak. A werkfilmben el is mondja, hogy ma már jó pár trükköt nem merne bevállalni. A maszkok egyszerre lenyűgözőek és gusztustalanok. Itt nincs CGI, hanem kézzel fogható bábok, maszkok, mindenféle ragacsos anyag. A műtős jelenet a mai napig lenyűgöző, de a dolog első átalakulása is pazar. Ez utóbbit egyébként Stan Winston hozta össze, mivel Bottin annyira túl volt terhelve, hogy kénytelen volt felkérni a másik effektzsenit.
Végül a tökéletes összhatáshoz jön a zene. Enni Morricone tőle teljesen szokatlan dallamokat komponált, de ezek nélkül a film értéke csökkenne. Nyomasztó, olykor nem is zene, hanem zajok keveréke, de működik. A főcím pedig egyszerűsége ellenére hátborzongató.
Sajnos anno hatalmasat bukott a mozikban, mely az alkotók szerint azért is történt, mert rosszkor jött ki, ugyanis az E.T. is ekkortájt került a mozikba, és a barátságos földönkívüli után a nézők nem tudták igazán elfogadni, hogy az idegenekkel való kapcsolatfelvétel ennyire kegyetlen legyen. Lehet benne valami, bár 3 évvel korábban sem volt épp kellemes a velük való első találkozás, a'la Alien.
A dolog minden idők egyik legjobb remakeje és filmje. Többször újranézhető klasszikus, amihez foghatót ma már nem készítenek.


Népszerű idézetek

csakb

Childs: Well, what do we do?
MacReady: Why don't we just… wait here for a little while… see what happens?

3 hozzászólás
Gabi 

R.J. MacReady: Egyvalakiben mégis bízhatsz: Istenben.


Folytatása

Összehasonlítás

Apokalipszis-trilógia


Hasonló filmek címkék alapján