Az „őrült tudós” típusú horrorfilmek egyik atipikus darabja, Franju egyik melankolikus-poétikus, sötét és hipnotikus remekműve a plasztikai sebészről, aki a lánya súlyosan roncsolt arca helyére újat ültet. A film egyfelől a Professor Cyclops és az Island of Lost Souls (Az elveszett lelkek… [tovább]
Szemek arc nélkül (1960) 29★
Képek 3
Szereposztás
| Pierre Brasseur | Génessier |
|---|---|
| Alida Valli | Louise |
| Juliette Mayniel | Edna |
| Edith Scob | Christiane Génessier |
| François Guérin | Jacques Vernon |
| Claude Brasseur | felügyelő |
Rendező
Író
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 45
Kiemelt értékelések
fayakezdet
1 hozzászólás
Jó film, a leírás alapján úgy voltam vele 10 pontos filmet fogok nézni, nagyon megtetszett a sztori meg maga a filmes háttér ( francia, olasz · dráma, thriller, horror – csak jó lehet ) igazából nagy baj nem is volt vele, valamiért mégis van egy kis hiányérzetem. Mindent össze vetve jó film volt. Akinek még tetszett annak mindenképpen ajánlom Pedro Almodóvar 2011-es A bőr, amelyben élek című filmjét, nagyjából hasonló témát dolgoz fel. :)
macready
„Sokat írtak már Georges Franju filmjéről, a párizsi Cinémateheque társalapítójának egyetlen kirándulásáról a horror műfajban. Miközben joggal ünnepelték mesterműként, gyakran próbálták kapcsolatba hozni ponyvaregénybe illő cselekményét és mozgóképi költészetét: mintha Jean Cocteau vinné filmre Edgar Allan Poe-t.
Franju ötvözi a magas művészetet a tömegkultúrával, amennyiben a horroron belül részesülünk a szépségben és a költészetben, mert a rendező nem akarja kizsákmányolni a naturalista képeket, de nem is fordul el tőlük. Ha valóban mi vagyunk a szörnyeteg, ahogy a film sugallja, nem feltétlenül kell borzalmasnak látnunk az ábrázolt eseményeket.”
walksdowonders
Edith Scob játéka a hatalmas szemeivel és a légies mozgásával egy gyengécske lányt állít elénk Christiane személyében, de aztán ráébreszt, hogy ez bizony csak a látszat.
spoiler
Miközben végig biztos voltam az érzéseimben, amelyeket sikerül kiváltania belőlem (düh, szomorúság, sajnálat„ remény), a film vége utáni pillanatokban (a mostani percig sem) nem igazán tudtam, hogy most akkor milyen érzelem is van a nagy kavarodásban fölényben idebent.
